Néhány napja önkezével vetett véget életének gimnáziumi osztálytarsam, még nem tudtam napirendre térni felette, a futás közben össze is találkoztam egy másik osztalytarsammal, mondta, hogy megemlékezést fogunk tartani az emlékére. Nyugodjék békében ott ahol most van, biztosan volt oka a döntésének..
A futásról: a szerdai közös pesti hosszún már éreztem, hogy eggyel magasabb sebességgel tudom edzésből is már a 30km feletti távot, így a szokásos bringautas kört választva és Roli bringás kíséretét igénybevéve a második felére, le is futottam egy második hosszút. Ez a 130km körüli táv/hét határeset, a térdem külső része be-bejelzett, nem akarom túltolni, mégha megy is keringésileg vagy izomzatilag.
A frissítés 20gramm aszaltgyümölcs, 1 dl viz és egy amúgy isteni híg kávés gél volt, ami éppen arra volt elég, hogy valahogy' végigérjek, ez így nyílván nem optimális ekkora terhelés mellett. Az alapok érezhetően megvannak és élvezem is a futást, ez így kerek most.
...iközben Alex akkori kedvencét, Megadethtől a Peace Sells-t hallgatom, és nem értem... most még nem.
Pega 35
