Paralimpiai évértékelő az atlétikai csapat szakvezetőjétől

Schiller-Kertész Judit, a magyar atlétikai csapat szakvezetője szerint felemás év volt az idei. A sportág Biacsi Ilona révén egy bronzérmet szerzett a londoni paralimpián, a szakember azonban honlapunknak elmondta, hogy ez nem jelent megoldást minden problémára, többek között nehezen elfogadható a nemzetközi kvalifikációs szabályzat.

- Pekingben nem volt magyar sportoló a paralimpián, Londonban négyen is ott lehettek, ráadásul Biacsi Ilona bronzérmet szerzett. Elégedett az idei évvel?
- Felemás érzéseim vannak az idei évvel kapcsolatban. Természetesen nagyon örülünk neki, hogy nyolc év után ismét ott lehettünk a paralimpián, és természetesen a Biacsi-testvérek szereplése is óriási örömöt okozott, de a többiek is tisztességegesen helytálltak. A kvalifikációs rendszert viszont rossznak tartom, hiszen az A szinteseknek csak a fele kapott kvótát. Nagyon sajnálom, hogy Kálmán Krisztina a világranglista ötödik helyezettjeként nem lehetett ott Londonban.

- Mit jelentettek a sportágnak a londoni eredmények? A 2011-es évet értékelő szakmai beszámolójában az olvasható, hogy kevés a fiatal edző, és hiányoznak a 18 év alatti sportolók is.
- Szerencsére egyre többen szeretnének atletizálni, ebben biztos szerepe lehetett annak is, hogy a londoni paralimpiát kiemelt figyelemmel követték itthon, és eredményeink révén mi is szerepeltünk a híradásokban. Az értelmi sérültek között sok a fiatal, látássérült sportolónk Orbán Csabán kívül szinte nincs, és kevesen vannak a mozgássérült fiatalok is. Az edzőkérdés sem egyszerű, nagyon nehéz olyan szakembert találni, aki ezen a területen akar dolgozni. 

- Mit lehet tenni a helyzet javításáért?
- Az integrációs törekvések következtében megszűntek, vagyis jelentősen csökkent azoknak a speciális intézményeknek a száma, ahol a különböző sérültségű fiatalok együtt tanulhatnak. Ezért kiemelt szerep jut az iskolák testnevelő tanárainak. A Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének segítségével próbáljuk elérni, hogy az iskolák vegyék fel a kapcsolatot a sportegyesületekkel, és segítsenek abban, hogy a gyerekek eljussanak hozzánk.

- Akik közül kikerülhetnek a jövő paralimpikonjai. Mit várhatunk Riótól?
- Sok múlik azon, hogy mely számokban indulhatnak majd az értelmi sérült sportolók. Londonban három versenyszámban indulhattak, bízunk benne, hogy négy év múlva ez a szám nő. Magasugrásban például van világklasszis sportolónk, de akadnak más számok, is melyekben erősek vagyunk, de Londonban nem szerepeltek a programban. Rióban 7-8 sportolónk is ott lehet, ehhez 15-16 A-szinttel kell rendelkeznünk.

- Ez merész célkitűzésnek tűnik.
- Komoly célok nélkül nincs értelme dolgozni. Nem lesz könnyű ezt elérni, de egyáltalán nem lehetetlen.

- A Biacsi-testvérek a szegedi atlétabálon azt mondták, hogy Rióban az első két helyet akarják megszerezni.
- Célként ezt nem jelölném meg, mert az túl nagy terhet jelentene a lányoknak, viszont minden esélyük megvan ennek elérésére. Az őket legyőző lengyelek 6-8 évvel idősebbek náluk, ezért joggal bízhatunk benne, hogy négy év múlva meg lehet előzni őket.

Forrás: Magyar Paralimpiai Bizottság facebook 

Fotó: MTI/Beliczay László

Videó: rio2016.com.br