Motiváció Kouros módra - avagy hogy fussunk hat nap alatt 1000kilométert

Bozót | 2013-09-06  | 8 hozzászólás

• cimkék:
• ultrafutás, 
• motiváció, 
• pszichológia, 
• Yiannis Kouros, 
• 24órás futás, 
• 6 napos futás, 
• futás 

Tweet

Mi kell ahhoz, hogy valaki végigcsináljon egy hatnapos versenyt, pusztán  két és fél óra alvással, és ezer kilométernél többet teljesítsen ?  Minden idők legnagyobb ultrafutója, a görög/ausztrál Yiannis Kouros szerint a válasz: motiváció.  Kouros szerint a maratonnál hosszabb futások esetében a siker titka nem az edzésben, az étrendben, a genetikában vagy a futóstílusban keresendő, hanem a futó fejében.

„Mint egy fa, amely ágakat és gyökereket növesztve válik egyre erősebbé, a futónak is újabb és újabb inspirációt kell találnia” – vélekedik a 154 világrekord tulajdonosa. Kouros tartja többek közt a 12, 24, 48órás 6 és 11 napos, valamint a 100 és 1000mérföldes futás világrekordját. A 48 órás csúcsát, úgy futotta, hogy valójában a 72órás versenyszámban indult és azt is 60mérfölddel megnyerte.  Nem sokkal azelőtt állította fel a 6 napos futás csúcsát, 49 évesen  1,036kilométert teljesített. Akkoriban úgy nyilatkozott, lehetségesnek tartja, hogy az 1200kilométert is elérje.

Szeret énekelni, verseket- dalokat írni, festeni és rajong az irodalomért, ezekből  merít inspirációt a versenyekhez.  Kouros sikeres zenész és költő, a melbourne-i La Trobe Egyetemen zenét és modern görög irodalmat hallgatott, miután 1990-ben Ausztráliába emigrált. Amikor először költözött Ausztráliába, annyira elfoglalták a tanulmányai és az, hogy megtanulja a nyelvet valamint felépítse a családja számára a házukat, hogy csupán fél-egy órát aludt naponta. Rendszeresen alkot, versei és dalai is jelentek már meg, a festésre - nagy sajnálatára - kevés ideje jut.

Kouros 1956.február 13-án született a görögországi Tripoliban. Elmondása szerint az erejét részben az ácsként keményen doglozó édesapjától és szintén határozott jellemű édesanyjától kapta, de gyermekkorában sok időt töltött a nagyszüleivel is és nagyapjának szigorú nevelése kitörölhetetlen nyomot hagyott benne. 16 éves korában kezdett futni, bár atlétika pályafutását előbb magasugróként kezdte. Politikai okok miatt, valamint az ultrafutás kormányzati támogatásának hiánya miatt döntött úgy, hogy Ausztráliába emigrál, ahol a helyi görög közösség tárt karokkal fogadta.

Ami a felkészülését illeti, nem éppen ilyet képzelnénk egy ultrafutótól és Kouros sem javasolja másoknak, hogy így készüljenek maratonnál hosszabb távokra. A minőségi edzésmunka javarészét igyekszik futópályán végezni, de sose fut többet edzésenként 12kilométernél, azt is jellemzően 6x2km, 2x6km vagy 3x4km felosztásban futja. Néha, a nagyon forró nyári napokon előfordul, hogy összesen 6km-t fut. Nem végez erőedzést és gyakorlatilag a versenyeit használja hosszú futásként. Nagyon hosszú futásként.

Kouros szerint a versenyek közben az elme és a test elválik egymástól, bár az agy továbbra is parancsokat küld a testnek. „A fájdalom valós, de az elme átsegít rajta. A tájból, zenéből és a művészetből merítek inspirációt.” A legendás ultrás azt mondja, a teste beszél hozzá, „állj meg”, „adj enni” , „vigyél orvoshoz”.

„Az életben is vannak hullámvölgyek (és csúcsok), ugyanez igaz az ultraversenyeken is. Erre a hullámvasútra van szükségem, hogy visszatekintsek a gyermekoromra, az emlékeimre és a múlt tapasztalataira. „ Kouros-t ezek, elsősorban a fájdalmas élmények motiválják, a nehézségekből meríti az erőt, a szenvedélyt és az inspirációt. Mivel az életünk során folyamatosan gyűjtjük ezeket a tapasztalatokat, „minél idősebb valaki, annál alkalmasabb az ultrafutásra, mert a mentális érettség sokkal fontosabb, mint a fizikai felkészültség”.  A görög irodalomból vett példán próbálja elmagyarázni, hogy Apollo mentális, művészi és spirituális tulajdonságai és Dionüsszosz fizikai kvalitásai között keresi az egyensúlyt.  

A spirituális megközelítés ellenére, Kouros nagyon is tiszta fejjel versenyez, hiszen rendkívül fontos, hogy figyeljen a frissítésre és egyeztessen a segítőivel. Olykor szól a kísérőinek, hogy egy-két órán át ne zavarják, ahogy ő fogalmaz „ha ott van mellettem valaki, hogy frissítsen az visszaránt a valóságba és ezt nem mindig szeretném”.

Elképesztő tulajdonságai közt az egyik az ahogyan a frissítést képes megoldani.  Egy Sydney és Melbourne közti hatnapos versenyen folyamatosan követték a táplálkozását (Noakes a Lore of Running című könyvében részletesen írt is róla) , az első nap 15,000kalóriát pusztított el, a második napon 12,000-t és a harmadik napon is 7000-t. Egy másik alkalommal, a híres Pheidippides nyomában Athén-ból Spártába és vissza, mintegy 300mérföldes távon, a bevitt kalória felét görög édességekből fedezte, húsz percenként fogyasztva baklavát, friss pudingféléket és mézes süteményeket. Elmondása szerint nem fogyaszt sok zsírt, inkább szénhidrátból fedezi a szükségletet és versenyeken csak akkor veszít a súlyából ha akar, sőt, olykor inkább hízik. „De nem az étrend a titok. Persze el kell kerülni a frissítéssel kapcsolatos hibákat, de például ausztrál futók egy alkalommal feljegyezték és a következő évben leutánozták a frissítésem, mégis 28 órával megvertem őket.”

Harminc éves futópályafutása  során Kouros szinte minden évben kihagyott három hónapot, jellemzően az augusztust és még kettőt a versenyeitől függően. Erre részben azért van szüksége, hogy az életének más területein is helytálljon:  dolgozik a házán, zenél és alkot.  Versenyek után igyekszik aktív pihenést alkalmazni, illetve használ hideg-vizes vagy jeges fürdőt. Azt állítja, a lábainak egy 48 órás verseny után egy nap is kell, hogy ismét visszanyerjék normál méretüket; egy hatnapos futás után  - az olykor két cipőméretnyi változás - akár egy hétig is eltarthat.

Versenyei után leginkább depresszióhoz hasonlítható érzések lesznek úrrá rajta: „Csalódott vagyok, lehangolt, úgy érzem, nem teljesítettem jól. De ez hajt tovább előre.” Talán ezzel magyarázható Kouros azon képessége, hogy újra és újra képes feszíteni saját határait.

Hogy képet kapjunk ezekről a határokról: Kouros 303kilométeres rekordja 24 órán, 4:30-as kilométerátlagot jelentett, 3 órán belüli maratoni részidővel. A Cliff  Young hatnaposon, melyet 2005 őszén  Ausztráliában rendeztek, Kouros 4 világrekordot döntött meg, összesen 1035km-t teljesítve, 20évvel korábban felállított egyéni csúcsait túlszárnyalva.

Saját meglátása szerint ezt a fantasztikus képességét annak köszönheti, hogy mindig aktív és kreatív maradt és keresi(és meg is találja) a motivációt.  Sikeres módszernek tűnik.

A nemmindennapi futóról készült film nemrégiben felkerült a netre angol felirattal.

Forrás: RW (a cikk még 2006-ban jelent meg)

Kép: futas.net, Facebook, yianniskouros.gr