Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:37:39

Távolság

21.1 km Szint: 100 m

Tempó

04:38 p/km (12.96 km/h)

Edzésleírás

L 0,5 p   M 0,5 p  H 1 ó 37 perc  30 % F   70,7 / 68,5 kg

Végre versenyzés, végre Vivicitta. Tomival, Petivel - Zsófi külön indult hátulról, a Zita barátnőjével, és arcátlan módon 2:10-en belül beértek :o))) -  Nekünk 221-222-223. helyezés. És közös célfotó! Az egyik idei célkitűzésem kipipálva!

Talán 133 napja futottam először és a rajtig 800 km került a lábamba.

Nagy izgalmakkal készültünk, és szerintem - ahogy a sarkam miatt mertem - rendesen felkészültem. Az utolsó hétre kitalált edzéstervemet pontosan végrehajtottam, volt előtte tésztaparti a drága feleségemnek köszönhetően, és este briefing. Mindent átbeszéltünk, idő szerint elterveztünk, amire fontosnak tünt, arra tartaléktervet, vagy valamilyen mozgásteret hagytunk, átbeszéltük az útvonalat, gyorsított filmen meg is néztük, ruházatról, frissítésről, tempóról, kríziskezelésről ötleteltünk. Mert bármennyire profiskodunk, rendes amatőrként ez lesz az első rendes, felkészüléssel bevállalt versenyünk, ahol azért várhatóan minden másképp van. És pár dolog tényleg másképp is volt. A legnagyobb dilemmát a tempó meghatározása okozta. A csütörtöki interval óta megborult (biztos csak agyi alapon) a vérnyomásom, és utána már nagyon zavart, hogy mi a fenét túlkomolykodok itt, de folyton méregettem és bosszankodtam. Kicsit (nagyon) megzuhant ettől az önbizalmam, és csak 4:45-4:50-es kezdő kilométereket gondoltam bevállalni.

Nagyon hideg volt reggel, a hajnali 1 fok után 4-5 fok körül és persze nagy szélben indultunk otthonról. Sikerült közel parkolni, és a rajtszám átvétele után az autóban tudtunk ücsörögni és nem megfagyni. De ahogy kiszálltunk melegíteni, megfagytam rögtön, vissza plusz ruháért. Ami a melegítés végére persze sok lett. Máskor azért a rajt előtti utolsó szervíz helyét jobban el kell tervezni, mert emiatt a végén lett egy kis kapkodás és izgalom. A bicikliverseny más környezet által nyújtott nagyobb szabadságfokához vagyok szokva, ami jelentősen eltér egy belvárosi park emberekkel zsúfolt vasárnapjától. Azért némi természetgyalázással ez is megoldódott, legfeljebb lelkiismereti okokból vagy küldök egy kis zsák termőföldet a Margit-szigeti kertészeknek, vagy szólok a Gábornak, hogy legközelebb adjanak egy kis kedvezményt a Fővárosi Kertészetinek, ha jönnek alkatrészért.

Jó helyre álltunk be - jó ez az indulási zónázás meg matricázás -, az indítás után 45 mp-cel már át is léptünk a rajtvonalon (a legvégének ez majd' 10 perc volt). Az nekem direkt jó volt, hogy csak lassan kezdett nőni a tempó a millió ember miatt, az első ezer csak 5 perc körüli lett. A pulzusom így is szertelenkedett és eltartott egy darabig, amíg beállt a 2. km végére 162-re. 1,5 km-nél emelkedő fel a hídra, utána hídon át Budára, lejtő, ott már kicsit szétnyúltunk, rendeződtünk és fel tudtunk gyorsulni olyan 4:30-as tempóra. Ez ment egy pár km-en át, kezdett szebbülni a világ, A pulzus mint a cövek, leginkább előzgetünk. A tempó kicsit (jóval ) több, mint amit terveztem, de ilyen pulzusnál ez tetszett. A táv 2. harmadában 164-165-re felment, de kellemesnek és ha nem is könnyednek, de bőven elviselhetőnek tünt. A bicikliversenyen megszokott módon egy-egy újabb csoporthoz közeledve húztam a fiúkat, hogy (utólag kiderült, jelentős, és őket akár feleslegesen megterhelő) tempóváltásokkal felugorjunk rájuk, akár 20 méterről is, és így szépen haladtunk feljebb a mezőnyben. Engem nem terhelt ez annyira, talán a biciklis megszokás miatt, de többet azért nem fogok ilyen csinálni. Már most is akkora tempót megyünk, és ha erősödünk, akkor ez méginkább így lesz, hogy nem szabad már ilyennel terhelni magunkat, hanem az egyenletesség sokkal fontosabb. De néha kellett a hirtelenség, akár kikerülés, meg kanyar vagy akármi miatt.

A 9. km-nél kifordultunk a Duna mellé a rakpartra, Országház előtt végig dél felé, hátszélbe. Meglódultunk, mentünk fel előző csoportokra, de a 4 km-es ilyen szakasz végére jópáran hátulról is feljöttek ránk - félek, hogy a rövid lábaim miatt nem tudom annyira kihasználni az ilyet, mint a nem s-méretű sporttársak. Szinte pont a féltávnál voltunk, amikor szembejött (neki már kb 15,5 km-nél ) a gyöztes finn srác. Aztán 1-1 percre még vagy két szökés és utána vagy 4-5-en, köztük gondolom a Makár running Laca. A déli fordító után jött 5 km igen erős pofaszél. Észak-nyugati, balról a nagy nyilt terület, a Duna - nincs hova menekülni. Bujkáltunk, fel-felugráltunk egy-egy újabb csoportra, de semmit sem ért szinte, csak fúrni kellett nagy erővel a levegőt. Hiába próbáltuk le előtte, milyen lehet futás közben hármasban lánctalpazni, itt el sem kezdtük. Ezen a részen talán nem is jött ránk senki, mi viszont elég sokat előztünk. Sajnos nem kaptunk vissza minden pofaszelet, mert az északi fordító után hamar felvittek a rakpartról a házak mellé. A hosszú felfelé pofaszélben felment a pulzusom 167-re, és a visszafordító után, kicsit meglódulva lement megint 165-re. Tök büszke vagyok magamra, hogy a korábban a nagyoktól irígykedve olvasott 1-2-3 ütéskülönbségű dolgok történtek velem is, és egyenletesen erős leterhelésnél ez ilyen jól mérhető.

A hídra fel nekem még feküdt, a szigetre be és le kilazított, jó, de nem túl feszes tempóban, 167-es puzuson utolsó 1 km, és közben egyre inkább tudatosult, hogy ma valami nagyot alkottunk a fiaimmal. Ilyen rövid futó előtélettel, ilyen kevés kilométerrel itt lenni óriási dolog. Akármikor nézegettük a körülöttünk futó arcokat, alkatokat és az arcukról lerívó sorsokat, csak arra jutottunk a legtöbbször, hogy talán nem is lehetnénk itt mellettük. Pedig de igen, simán ott vagyunk. És a fiúk is remekült birták, holtpont nélkül. A Peti vitte legtöbbször a tempót, a pofaszélben Tomi is sokat vezetett. Persze nem szó szerint, de a csütörtöki interval engem jobban megviselt, mint a mai táv. Ez talán leginkább a kontrollált pulzus miatt van. Most kezdhetek azon kisérletezni, hogy mi van akkor, ha kb azonos körülmények között feljebb megyek 2 ütéssel. Csak sajnos soha nem lesznek azonos körülmények - legközelebb talán Hortobágy, július, várhatóan dögmeleg. És az meg megint egész más világ.

Most a következő Jubilee Futást június 23-ra tettük  - Margita Terepmaraton újra, most trióban, 47 km, 550m (szerintem 1000m) szintemelkedés, célidő 4:45 (multkor Tomival 5:25 körül)

Ötezrek :   1. 23:18;   2. 22:32;    3.  23:42;   4.  23:14

Első fele : 48:25;   2. fele  49:04

Nagyon jól frissítettünk, máskor ilyen hőmérsékletnél akár kevesebb is elég - 8,6 és 10,9 km víz, banán, szőlőcukor, 16 km izo, banán (nem tudok inni csak megállva)

Már csak a kis feleségemet kell rávenni, hogy elinduljon egy ilyenen.

4 hozzászólás

navratil 4466 napja

Nagyon köszönöm mindenkinek  :o))

gáspárzoli 4467 napja

Gratulálok az idődhöz nagyon szuper.

galagyuri 4470 napja

Jó kis versenyzés és szuper leirás! Gratulálok!

zsolaaa 4470 napja

Kiváló. gratulálok! Ez az időeredmény félmaratonon nekem még csak vágyálom