Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:55:30

Távolság

74 km

Tempó

01:34 p/km (38.44 km/h)

Edzésleírás

Tour de Zalakaros -- kategória 2. hely, abszolut 18. hely

1. kör 39km/ó átlag, a teljes 38 km/ó átlag

Az éles rajt után, Zalakomár után a boj hátsó részében voltam, és a csapat első fele hamar megúszott, kb 200 méterre elment, de utána mintha nem nőtt volna a távolság. Tempó 35-40 közötti. Dolgozott a csoportpszichológia, pár km után egyre többen kezdtük elhinni, hogy akkor akár fel is mehetnénk rájuk. Elkezdtünk lószolgatni. Arrafelé sík, vagy enyhe emelkedőkkel tarkított nyílt részek rendes pofaszéllel. Párszor vezettem én is. Például pont akkor is, amikor épp felértünk. Direkt néztem az órát, 47-tel húztam a sort pofaszélben. Máig sem értem, hogy bírtam ezt erővel, de dolgozott az adrenalin. Szenzációs érzés ilyenkor így húzni a sort a sok, jóalkatú fiatallal mögöttem, jónéhányuk nem-szőröslábú, az akár 8 kg-os, vagy az alatti biciklijükön, én meg a magam 12,5 kg-os vasvázasán.

Utána kétszer is óriási mázlim volt. Miután felértünk, pár km-rel később, talán 40 fős boj, előttem kb három sorral jobbra egy kolléga kicsúszott az árokba. Állítólag fácánt ütött el. Az előttem menők reagálása miatt ijedtemben kicsit balra húztam, és összekoccantam a nem-szőröslábúval. Utána percekig járt körülöttem és hangosan morgott, minek itt ez a sok szőröslábú fax, ... Megkérdeztem, hogy velem van-e baja. Hát persze, milyen hülye vagyok, miért nem fékeztem, majdnem kivertem a kormányt a kezéből. Akár igaza is lehet. Elnézést kértem, de az talán még rosszabb volt.

Rá öt percre előttem talán 3 sorral valaki defektet kapott, elesett, a mögötte levő 2-3 kolléga is, és az egyik elfekvő bicikli bejött elém. Csapda, semmit nem tudtam csinálni. Az tudatosult bennem, hogy a kerekem ráfutott a fekvő kerék küllőire, az feldobott, szerintem felrepültem akár fél méter magasra, és csak egy kicsit álltam keresztbe a levegőben, így földet érve némi kacsázás után, csodával határos módon meg tudtam fogni. Majd betojtam.

Féltem a zalavári fordulótól, az emelkedőtől, és utána a nagy lejtőtől (tavaly itt estem ki lefelébe a kis végsebesség miatt az első bojból) de sikerült megúsznom. A forduló előtt próbáltam előrébb húzódni, az emelkedőt jól bírtam, a lejtőn meg 62-64 elég volt és simán bennmaradtam. Onnan kezdve pont mindíg az emelkedőkön jutott eszükbe belehúzni, de viszonylag könnyen mozogtam együtt a bojjal az első kör végéig. Sok 40 feletti, kis lejtők min 50.

A 2. kőrre talán 9-en maradtunk az első bojnak, kicsit lehiggadt a csapat, Zalakomárig könnyedén 40-45, félhátszél, frissítés, evés-ivás. Elől mentem, többször másodiknak, de volt, hogy megúsztam 100m-re is a többiektől, de nem aggódtak, hagytak, hadd törjem magam a pofaszélben. Közben Zalakomár után az egyik srác meglépett, de nem reagált rá a csapat - nem is láttuk többé, csak a célban. Változó tempóban mentünk, mindenki a másikat nézte, vizslatta állandóan, voltak lószolások, szerelések, felfelébe szinte mindíg meghúzta valaki, csupa izgalom volt így belülről. Többször vezettem én is - érzem, hogy kellett is dolgoznom a csapatnak, hogy elfogadjanak. A szőrös lábamat és a karácsonyfa jellegű biciklimet látva az elején párszor nem is akartak beengeni, hogy visszálljak a sorba, de a vezetések miatt elfogadtak. Egyre nehezebben bírtam a nyugati oldalon az emelkedőket, és a lószolásokat, 1-2 komával le-leszakadoztunk, és utána persze folyton ing-gatya, hogy felérjünk. Nagyrada felfelé elején két koma azonos cspatmezben meglógott, megindultunk utánuk, de lassan csak megúsztak. Garabonc előtt megint lemaradtunk ketten-hárman, vagy megúsztak rólunk hárman-négyen. A lényeg, hogy pont a hosszú felfelébe egy sráccal mellettem össznéztünk, és elkezdtünk lószolgatni, egymást bíztatva, 100-200 méteres váltásokkal nagyon mentünk, hogy felérjünk. Megint az adrenalin, meg a szituáció, és elképesztően bírtam. Látta is rajtam a srác talán, mert a felérés végét rám hagyta, egy pár váltást kihagyott. És utána a falu is nagy tempójú, de 2 perc alatt rendbe jöttem. Volt még néhány gyötrelmes megindulás Zalakarosig, de együtt maradtunk. Hatan-heten lehettünk. Nem volt a csoportban korosztályomnak tűnő, így a célra forduló emelkedőn már csak felgurultam. Egy vagy két koma maradt mögöttem, a többi előre ment, még hajráztak. Most már sajnálom, hogy az emelekedő alján úgy éreztem, hogy véget ért a verseny. Csak utána fogtam fel, hogy a következő szint, amire edzenem kell, hogy idáig eljussak, és nekem is itt kezdődjön a verseny. Nagyon szeretnék majd egyszer a célvonalon átgurulás közben átmosolyogni a nem-szőröslábúra.

Először még engem hirdettek meg korosztályos első helyezettnek, volt aranyérem, dobogó felső foka, fénykép, ováció, minden -csodálatos érzés. Talán a kevés induló miatt, a végén úgy alakult a korcsoport, hogy a 67-es születésű nem-szőröslábú is idekerült, így ő lett az első, én pedig  a második (akárcsak tavaly). A legvégén, fürdés közben, messziről hallottam a változást, úgyhogy visszavittem még az aranyérmet és kértem egy ezüstöt helyette.