Edzésleírás
Galyatetőről le műuton, erdőben fel. Húúúú, de gyönyörűűű volt. És terep rendesen. Folyamatosan emelkedett az út, pont olyan százalékban, h teljesen viselhető volt, persze fárasztó is. De eszméletlen jól esett. Szerintem én most kezdtem belejönni. Nagyon mentem volna még. De utsó napra ennyi lehetett csak a penzum, ennek is örültem.
Főleg, h az igen technikás Mátrai utakon kocsit is vezethettem. Eleinte nehéznek éltem meg, túl óvatos voltam, de a végére kezdtem belejönni. A 3-as már szinte meg sem kottyant. :-D