Sport

(verseny)

Edzés ideje

05:07:53

Távolság

42.2 km

Tempó

07:18 p/km (8.22 km/h)

Edzésleírás

IronMan, Nagyatád  12 ó 39 perc  S1 kat. III. hely, abszolut 167. hely

Úszás : 34:56 és 40:21,  úszás végén kb 130. hely

Bicikli: 75. km 2:21:51,  1. kör 1:15:29  2. kör 1:14:39  3. kör 1:15:04

bicikli végén kb 190. hely, és kategória 3. hely

Futás : 1.kör 27:53;  2. 29:56;  3. 30:33;  4. 34:28;  5. 36:27;  6.40:19;  7. 35:16;   8. 33:47;  9. 39:09

Már szerdán odaszagoltam kicsit, felvettem a rajtcsomagokat, kiváltottam a napi liszencet, sportorvos - már alakult a hangulat, borzongató izgalom volt a helyszínen járkálgatni - már majdnem kész volt minden a versenyközpont körül. És ez az izgalom jelentősen fokozódott a nagy rutinnal szervezett péntek esti megnyitón. Csak Kanizsán kaptunk szállást, este még kis, kellemes autókázás, izgalom a tetőfokon - nem csak a dögmeleg szoba miatt volt, hogy alig egy órát aludtam csak az éjjel - negyedóránként számolgattam a templomóra harangozásait. Lefekvés előtt még tartottunk egy breefinget, az én segítőim lettek a Zsófi és a Gábor, a Petit és a Tomit pedig a kis feleségem és Rebekka szupportolta. Leírtam mindent, hogy milyen idősávokban hol legyenek, hova települjenek, minden találkozásra felírtam pontosan, hogy milyen és mennyi frissítést kérek. Ezen kívül még korábban kiírtam egy táblázatba a korosztályomban indulók adatait, és az elmúlt 3 évben itt teljesített időiket, hogy lássuk, kiket kell figyelni, ha esetleg helyen tudok lenni. Mint kiderült később, az előkészületekben ez volt a legjobb húzásom. Azt kértem, hogy ha az első 4-5-6 körül vagyok, akkor minden találkozásnál mondják be, ki, mennyivel előttem és utánam. Ha ennél hátrább kerülök, akkor papírt eldobni és napozás. A szakvezetés elvárása ( 1:20; 6:20; 4:45 = 12:25 a várható nagy meleget nem beleértve, mert arról egyáltalán nincs tapasztalatom ) legelőször is a célbaérés, másodsorban 12:25, és harmadsorban 3. hely a korosztályban.

Sikerült időben odaérni, depóba bepakolni és 10 percet melegíteni is. A víz isteni, 26 fokos, az új szemüvegem csodás, látok benne, még a víz alatt is 1-2 méterre - ilyen kényelmem már évek óta nem volt. A rajt előtt egyre fokozódó hemzsegés, bizsergés a parton, millió ember, hangzavar, néhány kedves ismerős, pacsizás. És végre jött a perc, ordító Vangelis zene és dramaturgiailag tökéletesen elhelyezett pillanatban ágyúszó. Borzongtató. És mint a delfinraj, belehemzsegtünk végre a vízbe.

Elölről indultam, 3-4. sorból, így viszonylag kevés tülekedéssel, verekedéssel megúsztam az első perceket, amíg kicsit széthúzódtunk. Az elején a szokásos fuldoklás, ritmustalanság, kapkodás. Viszont most már vagy 10 perc után kezdett kisimulni a dolog, bemelegedtem, megnyugodtam, jó környezetben mentem és már éreztem némi harmóniát a mozgásomban. Csak a vége tünt elérhetetlenül távolinak. Azért az első kör egész jó idő lett, 35 perc, edzés nélkül szavam sem lehet miatta. A partra ki kellett futni, át a mérőkapun, kanyar, és 10 méter futás vissza a 2. körre. A partot érve alig tudtam lábra állni, a szpíker Attila meg is jegyezte, hogy feltünően csálézok, úgyhogy a nézők közül aki magától nem vette volna észre, az is odafigyelt, aztán meg nem elsőre sikerült a jó irányba kanyarodnom, tettem egy lépést a víz helyett a depó felé - hát úgy éreztem, azonnal kaibálni kezdett a domboldal. Hallottam később, hogy nem csak nekem sikerült így felélénkíteni a közönséget. A 2. körre egy jó nagy üres térbe kerültem, a közelemben senki, kicsit unalmasabb volt, sokkal többet kellett az irányt nézegetnem. A ruha elkezdte kidörzsölni a bőrömet. Most nem a hónaljamban, hanem a nyakamnál, viszont durvábban, mint multkor. Kicsit lassultam, nyilván fáradtam, nem akartam túlhajtani magam, a lábtempóm is elment, mégiscsak kéne edzeni. Az utolsó 800 méteres egyenesen jól begörbéztem, meg biztosan tovább lassultam - hát a hosszú szakasz közepére tőlem balra vagy 30-40 méterre lettek jópáran. A várthoz képest meglepően kis traumával partot értem - 1:15, egész jó idő.

Végre biciklizhettem. Magától ment 35-tel. Közben ettem, ittam, nézelődtem. Ahogy lehiggadtam később, kicsit visszavettem, emelkedők is jöttek, ilyen tempóban nem is birhatom végig. Már akkor meleg volt és gyönyörű, felhőtlen ég. 25 km emelkedés után kellemes hullámos út, jó aszfalt 20-25 km-en át - 61-es út - sok 40-45-50-55. Nagyon élveztem. Utána Böhönyénél dél felé fordultunk a 68-as útra. Azt vártam, hogy itt oldalszél/félhátszél és enyhén hullámos úton robogás 21 km-en át Nagyatádra. Átlagjavítás. Az év 300 napján tuti ilyen szél fúj itt. Hát ma nem. Déli szél, ami ma pofaszél, átlagrontás. Kemencésedik a környék, jól fogy a víz. A versenyközponti fordító előtt a Zsófiék a megbeszélt figyelő helyen, de a fordító után sehol nem látom őket a frissítésre kijelölt helyen. Hirtelen nagyon magamra hagyottnak éreztem magam, volt vagy 20 rossz másodperc. Már épp arra gondoltam, hogy nem bírok ki fél órát a következő hivatalos frissítő állomásig, és inkább most visszafordulok a 200 méterrel korábbi állomásra vizet vételezni. A habozás közben továbbgurulva azért persze rájuk találtam, a figyelő helyen maradtak, jó árnyékban. Előttem 2 ember 20 perccel. Jött 3 db 35 km-es kör. Az elsőn pihentem kicsit, visszavettem, ahol a szél megfújt kicsit, ott haladtam, amúgy nem erőltettem. Szerdán a Bringaland-ban Zoli átnézte a biciklit, közben beszélgettünk. Ennek egyik következményeként a tervezett 70-es lábfordualat helyett mára 80 körüli lábforgást céloztam meg és egész jól sikerült tartani és nagyon jó tartománynak bizonyult. Végig nagyon erősnek tünt a lábam, és isteni dinamizmust éreztem innen gyorsítgatni. A 2. kört kicsit meghúztam - lelkes is lettem tőle, egész addíg, amíg megláttam, hogy csak 1 perccel lett jobb az időm. A 2. kör végére előttem kettő 20 percre, mögöttem egy 5 percre és egy 10 percre. Épp mikor ezt bemondták, akkor előzött meg a Jeszenszky doktor (Kaposváron féltávon azonosat bicikliztünk, de a végén 15 perccel utánam ért be), akit szerintem nem számoltak a Zsófiék. Nem előztem vissza, gondoltam megnézem mennyire megy, és inkább látótávolságban maradok. 15 km múlva a frissítésnél rossz kupakú kulacsot kaptam és elszerencsétlenkedtem, amíg magamra locsoltam, és a doktor úr elment tőlem rendesen. Hagytam a fenébe, jó volt ez kifogásnak, pofaszeles rész jött, rekkenő meleg, ambició nulla. Előtte nem sokkal jöttem rá, hogy én is felvehetek kulacsot a hivatalos frissítéseknél, anélkül, hogy leadnék előtte másikat, és ha ezt magamra locsolom, az visszahűt kicsit. Öntöttem a combomra is, és elfogadtam, hogy tocsog a cipőm, és nem zavart már, hogy mindenen végigcsorog. Ahogy megéreztem az ízét, onnan kezdve állandó, nagy mennyiségű locsolás, átlagban 5 percenként egy kulacs, abból talán 1 deci a számba, a többi magamra. Annyira továbbfejlesztettem ezt, hogy nagyságrendileg 80-100 liter vizet használtam el 11 óra és este 8 óra között, és megittam kb 10 liter folyadékot ( 90 %-a víz, a többi izo).

A 3. kör fele után kicsit jobb kedvem lett, meghúztam kissé, hamar felértem a doktor úrra, igyekeztem nagy tempókülönbséggel megelőzni, és utána keményebben mentem fel az utolsó hosszú emelkedőre Nagyatád előtt. Gondolom a doktor úr már rápihent a futásra, de én is jobban pörgettem az utolsó 10 percben, 90 fölött, hogy átmossam a lábam futás előtt. A depózás elég sokra sikerült, 5 perc, nagy volt a távolság is benne.

Kényelmesen kezdtem a futást, csak ismerkedni akartam a környezettel, ahol a következő 5 órát kell aszalódnom. De így is 5:30 körüli ezrek lettek. Előttem 2 kortárs ember 20 percre, mögöttem 2 kortárs ember 20 percre, plusz a doktor úr mögöttem 4 percre. Az első kör végén megnéztem az időmet, és kiindulva onnan megjegyeztem azt a házat, ahol találkoztam a doktor úrral. Ugyanígy megnéztem a találkozási helyet vele a kör felénél levő fordító után is. Ebből az látszott, hogy kicsit jön fel rám. Igyekeztem tartani a tempót, hogy ha esetleg ő is figyel engem, akkor megtörjem és el ne higgye, hogy utólérhet. A 3. körben a házszámokat nézve nőtt az előnyöm 2 perccel, és később sétálni láttam. A 4. kör felé előtt, a hosszú, nagyyon napos rész elején utólértem az éppen belesétáló, kedvenc squash-bajnokomat, a Lipták Csabit. Már a megnyitón találkoztunk, a biciklin 40 km körül ért utól, váltottunk pár szót, aztán elhúzott a szép új, profi biciklijével. Most rászóltam, bíztatgattam, hogy induljon el, jöjjön velem, rá is szánta magát, és futottunk együtt egy darabig, nagy szóközökkel beszélgetttünk egy kicsit. 5 perc alatt kiütött a napsütés, éreztem, hogy lassítanom kell, elengedtem a Csabit. Az első beleséta, és több locsolás a fordítóban. A fordító után láttam, hogy még tovább nőtt az előnyöm a doktor úrhoz képest, vélhetően a 3. helyen vagyok - taktika újratervezése - csak annyit megyek, amennyit feltétlenül kell, és visszahűtöm magam. Jött a park, megálltam a Zsófiéknál, odább 100 méterrel a frissítőállomáson jól meglocsoltattam magam slaggal, lehültem, pulzus vissza talán 120-125-re. Megint kis futás. Innentől kezdve 1000-1200 méterenként mindenhol locsoltam, ahol csak lehetett- lett ritmusa a dolognak, viszonylag kényelmes volt így - már ahhoz képest, hogy különben baromi fáradt voltam, de így kibirható. És ez így ment 4 körön át. Közben a cél környékén megláttam a Timiéket, a legjobbbkor, onnan kezdve sokat segített körönként a biztatásuk.  A 7. körben a Zsófiék úgy látták, hogy az addíg előttem levő egyik kolléga (113-as) mögém került, és 5 percre van (és szépen fut, jön rám). 2. helyen vagyok. Hát feladtam a kényelmes, elviselhető ritmusú haladást, és kicsit tempósabbra fogtam és csak röviden locsoltam. Az addigi, kényelmes 38 és 40 perces körök után a 7. kör 35 perc lett, a 8. pedig 33. Hát ez ki is facsart rendesen, ami még bennem volt, azt mindent elővettem. A 9. kört kezdve már csak 2 percre volt mögöttem a 113-as, a házszámos figyelésem alapján. Fejben feladtam, belesétálgattam, jöjjön aminek jönni kell (mármint érjen utól a 113-as - addigra megnézettem a Zsófiékkal, hogy milyen színű a cipője és a zoknija, hogy legalább észrevegyem, ha megelőz, mert a rajtszámát akkor úgysem láthatom, és ha még birok, felugrok rá). Kicsi séta, kis futás, és nem jön, pedig ennyi séta után már rajtam kéne legyen. Elértem a Zsófiékhoz, 1100 méter, még mindíg nem jön. Hát ez csak úgy lehet, hogy nem mögöttem volt 2-4 perccel, hanem előttem 30-cal, és ő már befutott. Hát így jártam. Most már bevonszolom magam, a következő utánam 7 percre kéne legyen. Még 3500 méter van hátra, innen már csak becsúszok valahogy. Sok locsolás, kis séta, kis futás, sok locsolás. A legutolsó frissítőállomás után, a célegyenes előtt 1200 méterrel megelőz egy ember, és mivel érdeklődő és nézelődő ember vagyok, olvasgatom a hátán a feliratot - rá van írva, hogy őt Zömbik Lászlónak hívják. De hát ő az én korosztályomban van, bevillant a neve a listáról, amit összeírtam a korábbi időeredményekkel, már 6-szor teljesítette ezt a versenyt, és rendkívül felháborító módon olyan könnyedén fut itt előttem, mint a gazella. A fenébe! Már 12 és fél órája sportolunk, majd' összerogyok, ez meg itt kihívóan lebeg az aszfalt fölött. Honnan az jó istenből van ennyi ereje?! Egy pillanat volt az egész, alig ment el tőlem 8-10 méterre, eszembe jutott, hogy ha az én távoli, tiszteletbeli mentorom például a Balázs Tibi és a Galagyuri, akkor az nem lehet, hogy én itt ne verjem meg ezt a kollégát! Felugrottam rá, a következő 1200 méteren 2 méterrel mögötte mentem, csak őt néztem, ha kell, bele is pusztulok, de nem engedem el. És mentünk vagy 5:10- 5:15-ös ezret, vagy még jobbat. Amikor eldobálta a szivacsait, akkor én is eldobáltam, és a befutó 150 méteren járt az eszem, ahol sprintben le fogom nyomni. A cél előtt 300 méterrel jött a drága kis feleségem, lelkesen biztatni akart, de lepisszegtem (csinált pár sorozatképet - jól látszik, hogy épp csak a sarkát nem taposom le Zömbik úrnak). A cél előtt 200 méterrel ott voltak a Petiék, biztatni akartak, de lepisszegtem őket. Nem akartam semmi feltünést, nehogy a kolléga észrevegyen valamit.

És végre befordulás a célegyenesbe, utolsó kapu, és onnan még 180 méter. A kapu után megindultam, megelőztem, és akkora sprintet vágtam ki, hogy majdnem összegabalyodott a lábam. Jópár néző úgy fellelkesült a befutó sáv mellett, nagy taps és kiabálás - gondolom ott ezidőtájt már nem nagyon száguldoztak. 14 másodpercet vertem a kollégára 150 méteren. A célfotómon még éppen látszik hátul a távolban. Óriási katarzis! Csak megcsináltam, a fenébe is! Baromi kemény volt a meleg miatt, és csak azért nem álltam fejre, mert még időben kezdtem visszahűteni magam és közben a Zsófiék segítettek az időkkel. A sajtóközleményben is majd azt adjuk ki, ahogy a Tour-on látom mindíg, hogy a csapat hatalmasat teljesített az egész nap során.

majd holnap tovább