Sport

(verseny)

Edzés ideje

05:40:00

Távolság

148 km Szint: 2095 m

Tempó

02:18 p/km (26.12 km/h)

Edzésleírás

L 11 p  M 1 ó 29 p  H 4 ó 1 perc   35 % F  72 / 67 kg

19. Friedens Radmaraton, Stadtschlaining, Ausztria

Először indulva ezen a pályán, ennyi szintemelkedéssel a célom az volt, hogy valahogy végigmenjek. De ez nem igaz, mert az utolsó napokon és a körülmények miatt belelkesedve egy jó időt akartam menni. Hát ehhez képest rendesen lebetliztem. A kb 450 indulóból 107 férfi indult ezen a leghosszabb, durva távon, és ezekből a 99. lettem. Nem ez a ciki, hanem hogy milyen rossz idővel. A 3. óra végéig, a 83. km-ig 5 órás célidejű tempót mentem, de ott elfogytam, fejben feladtam és szégyenletesen meglassultam. Pedig a lábam hibátlan volt, utána sem és másnap sem éreztem, hogy olyan végletesen kimerültem volna, sőt végig úgy gondoltam, hogy magamhoz képest tisztességesen kihajtom magam. De akkor a többiek hogy a fenébe tudnak olyan helyeken annyival gyorsabbak lenni nálam...? Felháborító! Pedig szerintem az engem jócskán megverő tisztán amatőrök egy része biztos kevesebbet edz, mint én.

Sok agyalás után úgy látom, hogy legalább a következő hibák illetve körülmények jelentősen befolyásolták az eredményt (eredménytelenséget):

-a távból csak kb 50 km-t jártam le előtte edzésképp

-10 perccel a rajt előtt mentem csak oda, és persze már csak a legvégére tudtam beállni

-nem reggeliztem eleget, pedig máskor jól el szoktam találni, de vagy 6 hete már annyit utazgatunk, nincs szokásos otthoni napirend, csak a sok kaja - rám is ugrott vagy jó 2 kiló

-nem frissítettem jól, pedig jól szoktam csinálni - szinte nem is ettem, inkább hányingerem volt végig. Egy óra után elővettem egy energiaszeletet, mert éreztem, hogy baj lesz, de csak a harmadát tudtam magamba tuszkolni, és még jobban elment a kedvem az evéstől. A 2. óra végén Írottkő tetején csak egy fél banánt sikerült beeröltetnem,  a 4. óra végén pedig egy kis darab zselét. Inni viszont ittam vagy 4 litert, a vége utáni 2 órában pedig még 3 litert.

-amilyen erős/gyenge a lábam, ezekre az emelkedőkre rövidebb áttétel kellett volna talán - sokszor csak 8-cal tudtam menni és az meg 40 alatti 35-ös lábforgás. Gondolom olyan áttétel és comb kéne, hogy legalább 60-at mindíg forogjon. Akinél nézegettem, annak mind sokkal nagyobb fogszámú hátsó sora volt.

-100 km-nél már nagyon nyomott a 35 fokos meleg, és az agyamat széttűzte a nap

-Írottkőnél felvettem egy félliteres kólát, hogy legalább cukor legyen, de máskor nem fogok buborékos italra rámenni

-végig attól féltem, hogy nem jól osztom be az erőmet, teljesen kimerülök, és láttam magam, ahogy még a cél előtti utolsó 100 méter emelkedésen sem tudok felmenni. Írottkőtől is nagyon féltem, mert hogy 8 km fel és 600 méter emelkedés. Ehhez képest arra könnyedén és nagyon jó tempóban mentem fel, mivel pont erre a meredekségre volt jó az a sok fixi edzés, amit az elmúlt 2 hónapban kampányjelleggel csináltam.

A szállásunk két faluval volt odébb a rajttól, így reggel lábom mentem át: jó is volt bemelegítésnek. A legvégére beállva volt vagy 2 perc, mire átcsoszogtunk a rajtvonalon. Mindjárt hosszú fel a faluból az első km, kezdtem előzgetni, felfelé menni, egész jó kedvem lett, hogy olyan sok embert lehagytam. Egy nagy lejtőn leóvatoskodva megint jött egy hosszú felfelé vagy 3 törésben. Aztán még egy nagy lefelé után rövid meredek fel és kettévált a mezőny. Hát mindenki a környezetemből a rövidebb táv felé fordult, és hirtelen szinte egyedül maradtam. Előttem 50-100 m-re ketten, előttük vagy 500 méterre nyolcan. És persze addigra a mezőny már a fenébe messze előttem, soha nem is láttam őket, csak a rajtban. Emelkedett, de gondoltam, ráugrok arra a kettőre. Egész hamar ment, át is mentem mindjárt rajtuk, megjött az önbizalmam, 1 km lejtő után jött 2 km felfelé, fel akartam érni az előző  bojra. Nagyot mentem, a bukó előtt sikerült is. 2-3 km gurulás jött és szerencsére nem nagyon maradtam le, és utána befordultunk az első hegy előtti hosszú, enyhén emelkedő völgybe. Kis megnyugvás a rossz kezdés után. Már előtte lefelében is vizslattam a tagokat, kinél mire számíthatok. Talán egy szlovák volt a korosztályom, a többi fiatalabb. Amúgy meg egy hölgy a 2. helyen, egy baromi erősnek látszó csapattársa vitte őt, és a többiek meg láthatóan csak utaztak, biztos nincs vágyuk vezetni. A völgybe fordulva beálltam középre, mert a végén mindíg félek, és megnéztem, milyen tempót megy a boj - vagyis a lányhordozó. Ahogy ezt bemértem, felmentem vezetni, hogy lássa a lányhordozó, hogy én nem csak potyázok. A hegyig kétszer is vezettem, és kicsit emeltem is a tempón. Arra gondoltam, hogy annyit kéne birjak, mint ez a hölgy és akkor nagyon nagy időt mehetnék velük - mert láthatólag az a manus (akár edző kinézetű, kb 35 éves) annyit megy, amennyit akar, és annyival fog menni, amennyit a hölgy bir. Jött 3 km nagyon meredek, 300 méter emelkedés, A saját tempómban (9-10-11) mehettem, és egy ember vert rám a bojból 200 métert, a többi, így a hölgy is lemaradt vagy 500 méterre. Aztán két rövid emelkedő után vagy  10 km gurulás lefelé, szinte egyetlen pedálfordulat nélkül (mert nem is mertem gyorsabban menni a kanyarokban) 50-55-60-65. Mire leértem, utólértem egy budapesti srácot, és viszont megfogtak a mögöttem újra összeállt ismerősök. Eddíg is tudtam, hogy lefelében lassú vagyok és éreztem, hogy ma ez még plasztikusabban lesz látható. További 10-15 km enyhény lejtő, kicsit hullámos út, végig 40-45-ös tempó, a lányhordozó vitte persze a sort, és rendszeresen mentem vezetni - fura volt, hogy a 3-4. helyről megyegetek fel vezetni, és utána oda állok vissza. Amúgy a sor szinte mozdulatlan volt. Enni ugyan nem tudtam, de pulzus jó volt, frissnek éreztem a lábam, ittam rendesen - és féltem, vagy legalább aggódtam. De az Írottkő 8 km fel pompásan sikerült, meglepően nagy tempóban, jó forgással mentem fel. A pesti srác vagy 300 méterrel végig előttem volt, a többiek meg megint jól lemaradtak. Kivéve a hölgyhordozót - felcsapott nála az adrenalin, meg kellett mutatnia, hogy ő csak a küldetése miatt van ezen a döglött soron : a közepénél nagy tempóval megelőzött, a pesti srácot is, utána meg leállt az út szélére, bevárni a hölgyet. Később újra megelőzött és a bukónál, a frissítésnél újra leállt. Azért is gondoltam jól eljönni felfelébe a hölgytől, hogy fenn legyen időm vizet felvenni, meg enni valamit. Lett belőle 2 falat banán. Jött 7 km kemény ereszkedés, vagy 450m süllyedés. Sajnos sokáig maszatoltam a frissítőállomáson, és a koma/lány kombó már a 2. kanyarban utólért. Kénytelen voltam menni utánuk. Rendesen kellett kapaszkodnom, kis egyenesekben gyorsítani, nagyokat fékezni, végig 60 körül, Rohoncra be 70 fölött, de 50 méternél még így sem tudtam közelebb menni hozzájuk. Benn a faluban egy szarakodó autó miatt fékezniük kellett, és ezzel sikerült beérnem őket meg mégegy nyurga osztrákot. Onnan 25 km, összességében kicsit lejtő, enyhén hullámos út, végig vagy 45-tel. Hát itt már csak 2-3-szor vezettem, és csak rövideket. Pár km múlva a nyurga le is szakadt és hárman maradtunk. Volt 1-2 kis emelkedő, meg Eisenbergnél egy nagyobb, hosszabb. Legalább ezeknél megint előre mentem, meg hosszabban vezettem. Egyre többet járt az eszem azon, hogy ezek itt nagy időt mennek, néha még beszélgetnek is közben, és én ezt vajon meddíg fogom birni...? Az ördög addíg verte a kétkedés ékét a fejembe, hogy feladtam és lelassultam. Hamar észrevették, nézegettek hátra ezek ketten, és megvártak - tök rendesek voltak, biztos azt hitték, csak átmeneti bajom akadt. Összeszedtem magam, felmentem rájuk és megint mentünk talán 2-3 km-t, de utána végleg feladtam a 84. km-ben. A szívem szakadt meg, főleg, hogy azóta sem tudom, hogy pontosan mi is volt a bajom.

Lassú tempóban aszalódtam a napon, 10 perc után megjött rám a pesti srác, kicsit észhez tértem, beszélgettünk. Ránkjött 2 osztrák, kicsit növeltük a tempót, és újra leszakadtak. Később felért ránk egy kb 5-fős boj, beálltunk hozzájuk. Pár km múlva jött végre a frissítő állomás, de onnan már (biztosan tudat alatt direkt) később indultam el, és egyedül maradtam. Szörnyű óra jött. Még egy kemény, hosszú emelkedővel Oberdorfban, a többi szemét hullámon kívül.

Még volt egy kis feltámadásom - Oberwart után 8 km sík, oldalszél, mehettem 26-27-tel, mikor felért rám nagy lihegéssel 2 bécsi koma. Lelkes lettem, felhúztam 35-37-re - biztos bazsalyogtak mögöttem, hogy érdemes volt utolérniük. Remek negyed óra volt.

Utána elfogyott a lelkesedésem, a következő faluban kis emelkedő, meglassultam, lemaradtam tőlük és innen már csak bebotorkáltam. Megváltás volt a célkapu mellett a köztéri kút mocskos vizéből locsolgatni a fejemet. A hős ma a drága feleségem volt, hogy a dögmelegben, a többi fel-le kóborló, olvasgató, jó képet vágni igyekvő  feleség társaságában kivárta, amíg a kirívóan gyenge férje végigpiszmogja a távot.

 

 

 

2 hozzászólás

navratil 4341 napja

köszönöm a biztatást - nekem az szenzációs lenne, ha egy (vagy akár kettő) év késésekkel tudnék olyan időket menni, mint te :o))

zsolaaa 4341 napja

Gratulálok! Volt olyan hogy végig sem tudtam menni ezen a távon és kocsival hoztak be a célba, ahhoz képest neked jól ment.