Valamelyik nap felhívott egy nem is olyan közeli ismerősöm és azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy volna-e kedvem félmaratont futni vele szeptemberben. Felfedezve a felkészülés mögötti kihívást rögtön beleegyeztem, pedig futó múlttal szinte egyáltalán nem rendelkezem, csak futópadon szoktam szaladgálni egyszerre sokat.
Kaptam egy 18 hetes edzéstervet, ami heti 4 alkalomból áll és annyira nem is tűnik zúzósnak.

Ma futottam az első hét első edzését, ami 6km.

Az elején meglepően rosszul ment, sokáig tartott, mire belejöttek a lábaim a mozgásba, pedig előtte melegítettem is valamennyit.
Sokatoknál olvastam ezen a weblapon azt, hogy futás közben nem hallgattok zenét, hanem inkább a madarak csicsergésére és a forgalom zajaira figyeltek. Eddig soha nem próbáltam még zene nélkül futni, gondoltam eljött az ideje. Féltávig szinte még élveztem is, hogy hallom a trappolásom és a lélegzésem, de utána nagyon elkezdett hiányozni a ritmus és valami, ami eltereli a gondolataimat a fájdalmakról, úgyhogy gyorsan be is dugtam a készüléket a fülembe, onnantól összeolvadva a zenével sikerült befejezni a kört.
Gondolom ha fizikailag edzettebb leszek, akkor már nem igénylem az ilyen 'teljesítménynövelőket', mint ahogy úszás közben sem hallgatok zenét (pedig nagyon szuper vízalatti mp3 lejátszókat lehet kapni).

Két holtpont volt, amikor legszívesebben nekiálltam volna stoppolni, de győzött az akarat és mind a 32 fogammal mosolyogtam, amikor megláttam rövid futásom kis célját 

Egy megvan, a félmaratonnal együtt még 71!