Azt hiszem elégedett lehetek magammal, és az is vagyok :)
Fél év fekvés és 4 kemó után, úgy hogy kétszer majdnem elvitt az ördög... ;) az első hónapban 68 km futás ... nem gondoltam volna. Nagy öröm ez nekem, még ha fárasztó öröm is volt :)

Huh, ma nem sokon múlt hogy haza ne sétáljak... valahogy nem akart bemelegedni a lábam, kis futás, lazítás, nyújtás, kis séta, de annyira megmakacsolták magukat, hogy náluk csak én voltam makacsabb...
Apropó... észrevettétek hogy a macska és a makacs szavak ugyanazokból a betűkből állnak? :)
Szóval a lábaim megmacskásodtak, én viszont megmakacsoltam magam... érdemes volt... a lábamből a macskák elsomfordáltak valahová, én meg olyan jót futottam a végén... tempósan és lendületesen (na jó az eddigiekhez képest ) de a lényeg hogy élveztem, ahogy suhan a táj :D

Élveztem no... :D

Az elmúlt pár nap nem a futással erősítettem magam, hanem a ház körüli pakolással, fahulladék összevágásával, bútorok pakolásával és hasonló dolgokkal mozgattam meg újjáépülő izmaimat... meglehetősen alaposan, minden nap kellőképpen hulla fáradt lettem. És ez így van rendjén :) Ma még itthoni munkák várnak rám, holnap délelőtt viszont újra futok már.

Amúgy van egy sejtésem hogy kell beszereznem egy új cipőt, mert ez már nem igazán kényelmes, és nem kellően csillapít.

Furcsa most ez a futás, hogy ennyire nem megy, persze tudom az okát, de lassan szaporodik a hemoglobinom, és egyre inkább elérem a normális erőnlétet is. Ezek a kezdő futóként régesrég megtapasztalt nehézségek, elég szokatlanok :)

Igen, ma már kicsit jobban ment, bár induláskor még erősen éreztem a tegnapi kocogás maradék izomlázát... furcsa érzés, mert nagyon ritkán éreztem ezt még a betegség előtt... akkoriban mindennapos volt a mozgás.

De fél év fekvés az bizony mindent leépít... na meg az anyagok, amiket az emberbe nyomnak... és nem utolsósorban a kórházi menü :)

Mindemellett, szerencsésnek mondhatom magam, mert egészen jól viseltem a kezeléseket, az osztályon én voltam a "Dagi" a 80-85 kg súlyommal. A kórházből kiszabadulva erős utánpótlási ösztön működött, így sokat és élvezettel ettem. Most már szerencsére ez elmúlt, és kezdek fokozatosan átállni egy organikusabb táplálkozásra.

Kissé kiábrándító a mostani teljesítményem, mert igazából a lábam bírná a tempót, csak a levegő kevés. Illetve ami a vérben szállítja... de a terhelés hatására majd növekszik a számuk. Na meg sok cékla és vörösbor ;) Ahogy az egyik nővér mondta: vörös vérsejt aktivátor :D

Ma volt a napja hogy felhívjam a doktornőt, az eredmény miatt... bevallom azért izgultam mit mond majd...
Az eredmény pozitív, de kissé felemás... a csontvelőm jó lett, de még nem tudják hogyan tovább... még lehet vissza kell mennem egy kezelésre, hogy "tartósítsák" ezt az állapotot. Az újabb egy hónap kórház.
Persze fogjuk fel pozitívan, ez egyenlőre még nem eldöntött... szóval én erősödöm, sportolok tovább :D

Nagyon érzem, hogy a hemoglobinom még csak 100 körül van, de majd megszaporodnak.
Jólesett nagyon, de elfáradtam. Párszor bele kellett sétálnom még ebbe a lassú tempóba is, de majd egyre jobb lesz. Mindig az első nekifutás a legnehezebb :)

Tavaly elég forró nyár volt, de mégis találtam alkalmat a futásra, leginkább reggel, vagy éjszaka... szerettem éjjel futni, a kerékpárút kivilágított, illetve elég nyugis helyen haladt. Aztán köszönhetően a futásoknak, elkezdtem fogyni... rámfért :) Augusztus végén furcsa dolgokat tapasztaltam. Legyengültem, és légszomjjal köszködtem, majd jöttek a csontfájdalmak.
A háziorvos nem nagyon volt képben, így szeptember 4.-én bevánszorogtam a sürgősségire (Veszprémben) nem telt el 5 óra és Budapesten a Szent László kórház hematológiai osztályán feküdtem. A diagnózis AML (acut myeloid leukaemia)
Néhány közben otthon töltött nap kivételével február 20 -ig a kórház, illetve egy kis szoba volt az otthonom. 4 kemoterápiás kezelés után úgy néz ki rendbejöttem. Bár a csontvelő vizsgálat eredményéről, és a továbbiakról hétfőn lesz eredmény, a vérképem nagyon jó, így talán elkerülhetőek a további kezelések, illetve a csontvelőtranszplantáció is.

Tudom, hiszen tapasztaltam hogy a sport mennyire jó hatással van az egészségre és az immunrendszerre, így a továbbiakban ezt tökéletesen be akarom építeni az életembe.

Persze most még erőnlétről sem beszélhetünk, de mióta itthon vagyok minden nap legalább 5-6 km-t sétáltam, illetve már egy kellemes uszodai délelőttön is túlvagyok.
Holnap kezdem az első rövid kocogásomat, s ezzel kívánom elkezdeni az Edzésnaplómat is... illetve egy teljesen új életmódot.