Vasárnap pihenőnapot tartottam, mert úgy éreztem, hogy egyrészt nagyon belekezdtem a mozgásba, másrészt az orvosom szerint influenza is bújkált bennem, és ez ízületi fájdalom formájában jelentkezett.

Tegnap este szándékoztam futni egy ötöst vagy bármennyit, de a percemberkék nem nekem dolgoztak. Nem szerettem volna még egy pihenőnapot beiktatni, ismerve a heti programjainkat.

Férjem fejéből kipattant az ötlet, hogy reggel menjek, amíg a gyerkőcök alszanak. Ezen felbuzdulva ma 7.15 körül, amikor már kellőképpen melegen sütött a nap, nekiiramodtam. Az első száz méterek után vettem észre, hogy a homokos talajon - melybe mint szőnyegbe süpped a lábad, és isteni futni benne - futócipő nyomai köszönnek rám. Micsoda sorsközösség ez! Nagyszerű érzés, mely megédesíti a reggeledet, hogy más is egy kicsit olyan, mint Te magad :)!

A zene véletlenszerűen szólalt meg a fülhallgatóból: indiánzene volt, melynek hatására óriási nyugalom áradt szét a testemben-lelkemben. Azt éreztem, hogy meg kell állnom. Becsuktam a szemem, átadtam magam a zenének, szívtam magamba a napsugarakat és éreztem, ahogy pihenni kezd a testem, folyik az izzadtság a hátamon.

Aztán újra futás, és megelégedetten nyugtáztam, hogy ma is tettem magamért. 3 hónapos a legkisebb gyerekem, és bátran ki merem mondani, hogy 37 évesen végre azon az úton járok, amin lenni szeretnék: büszke szeretnék lenni magamra, olyan egészséges és fitt, energikus szeretnék lenni, amilyen csak lehetek az én adottságaimmal. Hetvenvalahány kilóval mentem be szülni, most 58,6 kg vagyok. A karjaim is izmosodnak, dolgozom az egész testemen. Attól, hogy családod van, még nem kell elásnod magadat, SŐT!!!

Legyen szép napotok!

Kedves Olvasóm!

A tegnap esti futásom hosszú idő óta az első volt, szóval ezt az "újrakezdéshez" sorolom.

Mostanában elég sokminden az újrakezdés, illetve a változás jegyében zajlik: 3 hónapos múlt a kislányom, aki egy angyal. Ismét fontossá váltam saját magam számára. Teljesen más ez az élet, mint anno az első lányom születésénél. Talán az életkor is teszi. Másként látok dolgokat.

Más anyuka vagyok, és az életemben fontos a mozgás. Kondizok, bringázok és futok újra. Kedden megtaláltam az első tökéletes bringaútvonalat a családommal, aztán tegnap este felkerekedtem, és lefutottam 5 km-t. Nem egy világmegváltó idő alatt, de lefutottam. Igazából csak nekiindultam, és ennyi volt bennem. Nem volt idő és távolság eldöntve, csak futottam. Visszajött az érzés, nagyon szabadnak éreztem magam . 

A tegnapi mottóm: 

"Van egy régi mondás, miszerint, ha meghalok, akkor az elképzelt Jóisten nem azért fog felelősségre vonni, hogy miért nem lett belőlem Assisi Szent Ferenc, hanem azért, hogy miért nem voltam önmagamhoz hű, hiteles...Ezért felelek! Nem kell szentnek lenni, de az embernek azonosnak kell lennie önmagával."

Legyen szép napod !