kiírnám az üzenőfalra: keresem azt a 175-180 cm magas, nem túl vékony, ízlésesen izmos srácot, aki este fél9 körül a Babits gimi mellett futott kék pólóban, fekete r.nadrágban és cipőben, és egy kedves mosollyal és érthető köszönéssel üdvözölt, amikor átértem a zebrán az erdőből. :)))

De mivel ez nem egy társkereső oldal, visszafogom magam és csak a naplóra kattintókat idegesítem. :) Egyébként a kerületben nem szoktak köszönni, de még visszaköszönni sem a futók, valahogy meg kéne őket nevelni.

Sziasztok!

Kilátásban van egy új telefon, amivel már követhetném gps-en a futásaim. Kockafej vagyok, szóval ennek most nagyon örülök. :) Eddig a runkeepert használtam, ahol futások után kézzel megrajzoltam az útvonalat. Alapvetően a távolság és a sebesség érdekel, esetleg a szintkülönbség, ezeket mind tudja a RK. Pulzusmérést egyelőre nem tervezek, illetve a közösségi funkciók (megosztás másokkal a rendszeren belül vagy FB-on, stb) sem érdekelnek (még?).

Nektek mi a tapasztalatok ilyen telefonos applikációkkal? Esetleg konkrétan a Runkeeperrel?

Amiről még sok jót hallottam (és sokan is használják), az az Endomondó, erről is írhattok, na meg a Nike+ újj app-járól is! :)

Napra pontosan 4 hónapja voltam először futni, 5x 1p futás, 2p séta... Ma 10.4km 58'40" alatt. Fél év alatt akartam elérni az 5km-t, illetve hogy bármikor lazán, jólesően tudjak 30-40 percet futni (pipa). Ehhez képest osztom-szorzom a büdzsét, mikor tudok új cipőt venni, egy ujjatlan felsőnél azt nézem, minél kevesebb pamut legyen benne, lesem a sportboltok akcióit, a futáshoz használt zoknikat külön tárolom, sőt reggelente aszerint választok bugyit, hogy megyek-e aznap futni, és kényelmes lesz-e hozzá. Már nem parázok, h éhenhalok-e egy futás alkalmával (NEM), sőt 30 fok alatt már vizet sem viszek magammal. A D-betűs mumus (-epresszió) sem kerülget, és kezdem magam fizikailag is erősebbnek érezni: tudom, hogy számíthatok a testemre. A távolságok átértékelődtek, és már alig várom az első római parti futásom (18km-es kört számoltam a napokban), mert ott futni olyan menő! :) Kedden és csütörtökön az egész napom attól szép, hogy este futni megyek a többiekkel, várom a találkozást, pedig alig tudunk egymásról valamit. Utálom a (gyilkos) iramjátékot, de igyekszem végigcsinálni. Nem szégyellek megállni, ha alig kapok levegőt, és azt sem bánom, hogy én vagyok a "leggyengébb láncszem". Elfogadom, és a többiek is.

Azt hiszem, az első lépésen már túl vagyok a sárgaköves úton. :)

Sziasztok!

A tegnap esti hosszú futásom után ma reggel úgy keltem fel, hogy minden lépésnél fáj a jobb talpam középen hosszában, illetve enyhén a talppárna. Futás közben és után semmi különöset nem éreztem, nyújtottam is szokás szerint. Van valami ötletetek, mitől lehet? A holnapi közös edzés így eléggé kivitelezhetetlennek tűnik.

Segítségeteket előre is köszönöm!

FM.

(Persze mielőtt bárki elkezdené utánozni, tanulmányozza kicsit a tibeti tumo technikát.)

Futok. Heti 4 alkalommal. Május végén - június elején, miután elértem az 5km-es távot, csatlakoztam a kerületi futónagykövethez, és a maratonista hölgy személyében megismertem életem eddigi legjobb edzőjét. Kedves, figyelmes, közvetlen - de nem nyálasan vagy hízelgőn, lényegretörő, segítőkész. Minden alkalommal, amikor közösen futunk, mindenkihez van pár érdeklődő mondata, személyreszabott javaslata. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, írni, gondolni rá. :)

Ez a hőség kikészít. A hétvégén a DK Team élő közvetítését követtem, és csak húúúú-ztam meg hááááá-ztam. A "le a kalappal mindenki előtt, aki az UB-n van" szinte semmit sem fejez ki a csodálatomból.

És nem csak őket csodálom. Minden edzéskor azt érzem, hogy egy út elején vagyok. Nagyon az elején. Hiába az eddigi több sportágban szerzett többször több évnyi tapasztalatom, a futás számomra egy teljesen új világ. A szívbillentyűs gikszer miatt extrán figyelem magam, hogy csak addig menjek el, amíg jól esik. Szerencsére a megerőltetés is jól tud esni. :)

És újra csak csodálom és irigylem a többieket. Akik már évek óta futnak. Irigylem a rutinukat. A rutinos mozgást. A rutinos elindulást. A rutinos tempótartást. A rutinos nemelfutást. A rutinos nemkimerülést. Irigylem és én is akarom! :) És meg is lesz, apránként, okosan felépítve. Valahol a hosszú út egy következő szakaszán. Annak a hosszú útnak, aminek még csak az elején vagyok, nagyon az elején.