Vegyesek az érzéseim a tegnapi a futival kapcsolatban, mert ha nincs a fájás, akkor egy nagyon kellemes 5 km van mögöttem. Na de ott van az a HA.......
Szombaton a kutyasuliban sikerült meghúzni egy izomköteget a jobb lapockám és a gerincem között - persze elkezdtem kenegetni meg masszírolni, el is kezdett javulni. Ez a húzódás a vasárnapi futinál nem zavart, sőt közben el is múlt a fájdalom, utána pár órával visszatért, hogy nehogymá' jól érezzem magam. Azt megfigyeltem, hogy a hideg baromira nem esik jól ennek a területnek.
Tegnap reggeltől már sem a levegővételnél nem éreztem, sem akkor, ha meleg helyiségben voltam, az utcán pedig jól becsomagoltam magam. A futi előtti melegítésnél sem éreztem semmit, így nekiindultam.
Az első 3 km-en nem volt semmi, aztán úgy döntött az izom, hogy akkor éppen ideje, hogy elkezdjen fájni.... Minden levegővétel, minden jobb kar mozdítás baromira nem esett jól, és mint tudjuk ezek nélkül a futás.... hááááát......, de főleg az első nélkül még a puszta létezés is elég problémás tud lenni..... Szenvedtem de piszkosul, azzal bíztattam magam, hogy már mindjárt otthon vagyok és majd jól megmasszálom meg bekenem és miegymás.....
Hazaértem. A lakásba lépést követően perceken belül elmúlt a kínzó fájdalom.... csak tudnám minek jött.... a lényeg, hogy a fenti dolgok ettől függetlenül nem maradtak el.
Most már azon vívódom, hogy oké, hogy most nem fájok és reggel sem fájtam a kutyaséta és a melóbajövetel alatt, de vajh', holnap nekiinduljak-e futni és ha igen, akkor vajh' megint társamul fog-e szegődni a fájdalom? Mert ez a társaság nagyon nem hiányzik......