2 nap kényszerű pihi után ráálltam a futópadra. Mivel a köldöksérv miatt az edzés "intenzitását" vissza kell vennem, úgy gondoltam, akkor az időemelés következik. Ha másra nem is, talán állóképesség javításra jó lesz.

5km/h-val gyalogoltam egy órát. Mondjuk elég unalmas volt. A zenéim nem jók, mert gyorsabb tempóhoz valók, a tv-ben persze nem volt semmi, a dvd lejátszóval meg történt valami, és a párom dolgozik. :)

AZ elmúlt két edzés nélküli napban semmi gondom nem volt a sérvvel. Jövő héten bejelentkezem egy magánklinikára, kíváncsi vagyok ők mit mondanak. Szombaton felhívott a nagyfőnök, érdeklődött hogy vagyok, és azt mondta, nem akarják kockáztatni az egészségemet a műtét húzásával, kitalálunk valami megoldást ebben a nehéz időszakban is. Egy francia multinál vagyok könyvelő, negyedévenként zárunk, most jön a Q4-es zárás, utána december 20 a feltöltés, januárban meg teljes gőzzel éves beszámoló.

Ezért gondoltam a februárra. Szeretem a céget, mert nagyon emberi, minden egyéni problémához segítőkészen állnak hozzá, és ezért mi is lojálisak vagyunk.

De ha abba gondolok bele, hogy februárban műtét, utána lábadozás, ami a cukorbetegség miatt eleve hosszabb, és ennyi ideig nem terhelhetem magam, nagyon soknak érzem az időkiesést.

Hétköznaponként max egy órám van edzeni, most azon gondolkozom, ma délután lenyomjak-e még egy órát. Rossz, hogy a tudatlanságom és az eddigi mozgásszegény életmódom miatt nem ismerem a saját korlátaimat. De szerintem 2x1 óra gyaloglás nem árthat, nem megterhelő.

Megérkezett a pulzusmérő órám, ma délután szeretnék megismerkedni vele.