UNI Challange, 2011.május 14-15., Orfű

Gyönyörű napsütéses és szélcsendes idő köszöntötte a versenyközpontba érkezőket szombat reggel. A szüleim mellet az öcsém, Robi alkotta a kísérőcsapatom, mert a feleségem sajnos az utolsó előtti héten úgy döntött, hogy 7 hónapos terhesen mégsem meri bevállalni ezt a hosszú és fárasztó utazást. Az eredetileg 7 órára tervezett rajt negyed órát késett, viszont így legalább nyugodtan be tudtam melegíteni, de kizárólag csak a parton, mert a vízbemenést csak az utolsó pillanatra tartogattam. Aztán negyed 8-kor már nem volt mese, be kellett mennem, mert egy perccel később elrajtoltunk.

7600 m úszás (8×950m) - 2:50:06

Úszás alatt a Pécsi Evezős Klub versenyzői kísértek bennünket, növelve ezzel a biztonságérzetünket, hogy ha esetleg bárkivel bármi történne, akkor ők ott vannak és segítenek. Köszönjük nekik utólag is!

Az első körök kellemesen teltek, nem fáztam cseppet sem, és a tempóm is jó volt. A második kör végén néztem meg az órám, amikor megálltam inni egy kis Gatorade-et. Ekkor jártam 36 percnél, amivel nagyon elégedett voltam. A 4. körre már kezdtem átfázni kicsit, de még nem volt vészes. Viszont a tempóm lassult, 1:17 alatt volt meg a fele. Megettem egy fél Balaton szeletet és ittam egy kis Gatorade-et, aztán folytattam.

Az ötödik kör is lement, aztán a hatodikban már nagyon fáztak a kéz-, illetve lábfejeim. Olyannyira rossz volt, hogy kezdtem kicsit szédülni is (bár ez lehetett azért is, hogy keveset reggeliztem). A hatodik után újra megálltam frissíteni ugyanazt, mint két körrel korábban és megbeszéltem Robival, hogy az eredetileg megbeszéltektől eltérően a 7. kör után is frissítenék. 2:01:45 volt a részidőm 5700 méternél.

Még jobban lelassultam, de mentem tovább, és 24 perc alatt letudtam ezt a kört is. Jól esett a banán és a folyadék is mielőtt nekivágtam az utolsó 950 méternek a vízben. Ez is kb. 24 perces lett, így 2:49:56-os idővel az egyéni versenyben másodikként jöttem ki a vízből.

Depó 1 - 0:29:06

Vacogva mentem fel a depóba, és hiába álltam ki a napra és szürcsöltem a forró teát, nem tudtam átmelegedni. Nádasdi Zsolti azt mondta a végén, hogy 18,2 fokot mértek a partnál, ebből kifolyólag bentebb nem lehetett több a víz 15-16 foknál. Míg próbáltam kiolvadni befutott Csányi István és Vránics Laci is hasonló állapotban. Laci nem sokat teketóriázott, gyorsan átöltözött és már indult is bringázni, hogy majd ott úgyis átmelegszik. Én még bekentem a lábaimat bemelegítő krémmel, közben elmajszoltam két párizsis szendvicset és 3:19:12-nél már két keréken folytattam utamat. Igaz addigra már 4. helyen voltam egyéniben köszönhetően a fél órás depózásomnak, de ezzel abszolút nem foglalkoztam.

360 km kerékpározás (58×6,2km) - 14:39:32

A tó nyugati oldalán kezdődött a bringa pálya. Ez volt a dombos rész, ami három rövid, de meredek emelkedőt takart, amikből kettőre majdnem teljesen fel lehetett menni lendületből, viszont a harmadikon az első körtől kezdve a nyeregből kiállva mentem fel. Ez az emelkedő (amit Fajankó „Mont Orfű”-nek keresztelt el és kiemelt kategóriásnak minősített) közvetlenül a depó előtt volt és egy nagyon kellemes lejtő követte, ahol lehetett döngetni lefelé, ha az ember épp nem ment be a depóba. Sokan - köztük én is - ezért inkább ide felhozatták a frissítőjüket. Volt még itt egy rövid erdős szakasz, ahol kellemesnek nem igazán mondható medvehagyma szag terjengett. A tó keleti oldala ezzel szemben majdnem teljesen sík volt, itt viszont a közben feltámadó szembeszél nehezítette meg a dolgunkat.

Próbáltam Vinnai Józsi tanácsát szem előtt tartva nem arra gondolni, hogy még mennyi van hátra, ezért rövid, 3-4 körből álló szakaszokra bontottam a távot. Szerettem volna legalább óránként enni valamit, ezért is tűnt ideálisnak ez a taktika. Lekváros és nutellás gofri illetve palacsinta volt a menü az elején, bár a gofriból hamar elegem lett.

Nem sokáig tudtam figyelni a tempómat, mert a 4. körben a kilométerórám felmondta a szolgálatot, és ezt követően össze-vissza mutatta a sebességem. Érzésből mentem, és a pulzusomat is csak hébe-hóba néztem meg, de igazából akkor sem foglalkoztatott nagyon, hogy magas volt vagy alacsony.

Az első 10 körben 12 perces köröket mentem átlagosan, ami 30 körüli átlagnak felelt meg. Ezt követően megálltam a depóban feltölteni a kulacsokat, majd folytattam. A 12. kör táján volt egy rövid megállásom, mert sajnos Katona Ottó rosszul érezte magát és leállt a gát utáni részen, én pedig megálltam felhívni Neki az orvosi kocsit, akik már közben úton is voltak hozzá.

12-13 perces köröket mentem folyamatosan, csak a kiállások rontották az átlagomat, viszont azokat 3-4 körönként szigorúan beiktattam. A 20. körben megebédeltem a családdal. A pálya mellett volt egy étterem, ahol kértek nekem egy húslevest, ami már az asztalon volt, mire odaértem. Leparkoltam a bringát, megmosakodtam, aztán leültem, megettem a levest, majd még egy fél adag főtt rizst, és indultam tovább megújult erővel.

Ekkorra már gondolni sem bírtam a gofrira, így a palacsinta maradt az egyetlen szilárd táplálék, amit magamhoz vettem, illetve ha bementem a depóba, akkor ott mindig ettem néhány sós perecet, szőlőcukrot és banánt valamint egy deci kólát is ledöntöttem.

Mindig három kulacs volt nálam, az egyikben tiszta víz, a másikban felvizezett Gatorade, míg a harmadikban Jaat-sóoldat volt. Nagyon kellett figyelni a folyadékpótlásra is, mert meleg volt.

Úgy beszéltük meg az étteremben, hogy zárás előtt még eszek egy levest és egy adag rizst elkészítenek nekem, amit elhoznak Apáék és később megeszem.

Este 7 előtt a 35. kör végén került erre sor. A vacsora után próbáltam felkészülni a sötétben tekerésre, de ekkor még nem is tudtam igazán, hogy mi vár majd rám.

Kezdett az idő is lehűlni, ezért a 39. körben mentem ki újra a depóba egy hosszabb szünetre (kb. 20 perc). Felvettem a hosszú nadrágot, és egy hosszú ujjú felsőt, és közben megettem a rizs felét. Ekkorra már Anya visszament a szállásra lepihenni.

Folytattam az utam és egy kör múlva már teljesen besötétedett. Nehezen birkóztam meg eleinte az új helyzettel, mert nem sokat láttam, főleg amikor szembe jött egy autó, és elvakított a fényszórója. Az egyik körben majdnem elütöttem két gyalogost, akik nyugodtan sétáltak a sáv közepén velem egy irányba haladva egy kivilágítatlan részen. Szerencsére az utolsó pillanatban észrevettem őket és sikerült félrekapnom a kormányt. Ez után amikor csak tudtam az út közepén haladtam, egyrészt amiatt, hogy ott talán kisebb eséllyel ütök el valakit, másrészt a nagyon sötét részeken a felfestés legalább adott valami támpontot.

Ahogy telt az idő, úgy kezdtem megszokni a sötétséget, de segített az is, hogy kitisztult az ég, és mivel majdnem telihold volt az is világított valamennyit. A tó nyugati oldalán kellemes látványt nyújtott a vízen csillogó hold fénye, illetve a kivilágított parti sétány. Abban reménykedtem, hogy az előző naphoz hasonlóan estére csillapodik a szél, de sajnos nem akart, így továbbra is nagyon kellemetlenül szembe fújt ezen a részen.

Lelassultam körönként kb. 15 percre, így messze kerültem attól, hogy éjfél körül befejezzem a bringát.

Az 50. körben tartottam egy újabb szünetet és felvettem még egy réteget felülre, mert fáztam. Úgy beszéltem meg Apával és Robival, hogy 4 kör múlva még utoljára bejövök egy kicsit a depóba, viszont annyira feldobott a tudat, hogy nemsokára befejezem, hogy végignyomtam megállás nélkül az utolsó 8 kört.

17:58:44-nél, hajnali negyed 2-kor szálltam le a kerékpárról, így ez a szakasz 14:39:32 alatt volt meg.

Depó 2 - 0:46:33

Kicsit megpihentem, összeszedtem a futócuccomat és elindultam zuhanyozni, míg Apa és Robi elpakolta a rumlit, amit magam után hagytam. Nagyon jól esett lezuhanyozni, nem is igazán akartam kijönni a forró víz alól. Nagy nehezen ismét erőt vettem magamon, és felöltöztem. Nagy pozitívum volt számomra, hogy semmim sem fájt, és sehol nem dörzsölt ki a biciklisruha. Megettem egy szalámis zsemle felét, aztán nekiláttam az utolsó versenyszámnak. A versenyóra 18:45:17-et mutatott ekkor.

84,4 km futás (52×1623m) - 10:33:12

Az első kört egy váltóssal tettem meg, de a tempója túl gyors lett volna nekem, ezért inkább lemaradtam és egyedül folytattam tovább. Gyorsan megszabadultam a hosszú ujjú felsőmtől is, mert melegem volt és elég volt két rövid ujjú póló is. Nagyon kellemes idő volt, a szél is megállt, és igazán hangulatos volt a holdfényben a tóparti sétányon futni. Nem volt semmilyen előre eltervezett taktikám a futásra. Úgy gondoltam, hogy ha már eljutok idáig, akkor valahogy majd csak célba érek szintidőn belül. Ehhez képest nagyon jól éreztem magam, és a 30 órás álomhatáron belüli idő is reális célnak tűnt, de próbáltam nem beleélni magam, mert bármi közbejöhet és akkor ugrott az egész. Elsősorban attól féltem, nehogy eléhezzek és megfájduljon a gyomrom, mert messze nem vittem be annyi kalóriát, mint amennyit felhasználtam, de legalább a folyadékpótlással nem volt problémám. Az is aggasztott, hogy nem is nagyon bírtam már semmit sem megenni, kivétel volt ez alól a palacsinta és Nagymamám sajtos-sós süteménye - ami csak véletlenül került a szatyorba - illetve a fordítónál 2-3 perecet vagy 1 szelet banánt is magamba tudtam tömni 3-4 körönként.

A másik problémám az volt, hogy kezdett nagyon izgatni, hogy hányadik helyen állhatok. Megpróbáltam nem foglalkozni ezzel, nehogy elfussam az elejét, de legyőzött a kíváncsiságom és a 6. körben a fordítónál mégiscsak rákérdeztem. Meglepődtem, mert a 2. helyen álltam Vránics Lacitól 17 körrel lemaradva, mögöttem viszont csak 3 körre volt a 19-es rajtszámú Csányi István. Ezt követően próbáltam jobban odafigyelni rá, és az első félmaratonig (2:35:11) kb. 5 körre növeltem az előnyöm. Ennek tudatában nyugodtan álltam meg a 15. körben, hogy megegyem a maradék rizst, és masszíroztassak egyet.

Kicsit felfrissülve folytattam a körözést, és egész jól tudtam tartani a 12 perc körüli köröket. Szépen lassan kivilágosodott és Apa is visszament a szállásra pihenni, de előtte felkeltette Robit (aki negyed 3 körül dőlt le egy kicsit az autóban pihenni), hogy legyen ott, ha szükségem van valamire. Nem sokkal később Anya is megérkezett egy kis meleg teával, ami jól esett, de a közben rám törő álmosságot nem mulasztotta el. Elérkezettnek láttam az időt, hogy igyak egy kis energiaitalt, ezért megkértem Robit, hogy higítson fel nekem egy kis bombát. Megittam kb. fél decit másfél deci vízzel. Ezt követően egész jól magamhoz tértem, és nem is éreztem már álmosságot a későbbiekben sem. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy folyamatosan ittam kólát is már a kerékpározás elejétől kezdve.

Úgy terveztem a későbbieket, hogy a maratonig mindenképp futok, aztán a 26. és 30. kör között újra kiállok masszíroztatni egyet, amitől talán felfrissülök kicsit, aztán a 40. kör környékén megismétlem ezt, ami már remélhetőleg elegendő frissességet nyújt a célig.

Ehhez képest a féltáv után (5:32:13-as maraton) nagyon frissen és fitten mozogtam, ezért inkább elhalasztottam a masszírozást. Közben az égből is kaptunk egy kis frissítést, mert eleredt az eső és legalább egy óráig nem is hagyta abba. De ha valakinek ez nem lett volna elég, a szél is egyre jobban fújt.

A 30. kör után az AC DC - Thunderstruck című száma olyannyira feldobott, hogy sikerült két 10-11 perc közötti kört mennem, viszont utána ez visszaütött, mert a 36. körben elérkeztem egy kisebb holtponthoz. Közben célbaért Vránics Laci, nagyszerű 25 óra 31 perces idővel, és egyáltalán nem tűnt fáradtnak.

2-3 lassabb kör után Panferik elkísért egy fél körre, majd nem sokkal később Robi is elérkezettnek látta az időt, hogy kocogjon velem egy kicsit. Erős tempót diktált, de segített átlendülni a holtponton. A harmadik félmaratonom 2:36:26-osra sikerült, és így a hátralévő 21 kilométerre a 30 óráig maradt 3 óra 6 percem. Ezt 14 perc feletti körökkel is kényelmesen meg tudtam volna csinálni, ezért kezdtem elhinni, hogy meglesz az is és a második hely is, mert a harmadik helyezettel szembeni előnyöm is már majdnem 10 kör volt. Robi ismét jött velem két kört (bő 10 percesek), majd két újabb következett egyedül, ahol 1-2 percet visszalassultam. Ezt még egyszer megismételtük, és már csak 4 kör volt a célig. Robi kísérete azért is volt nagy segítség, mert a fordítótól visszafelé beállt elém, és a szembeszél nagy részét felfogta, nagyban megkönnyítve számomra az előrehaladást.

A 49. körben Robi ismét becsatlakozott hozzám, és még egy fokozattal feljebb kapcsoltunk. Sikerült 3 darab 10 perc körüli kört teljesítenünk.

Az 50. kör végén Zsolti majdnem megtréfált, mert bemondta, hogy az utolsó körömre indulok, de szóltam Neki, hogy még kettő van, amit a fordítónál meg is erősített az Édesanyja. Ennek ellenére a pályán lévők már elkezdtek gratulálni.

10 perccel később viszont már tényleg az utolsó 1623 métert kezdtem el. Fülig érő szájjal és nagy lendülettel mentem immáron egyedül, mert Robi a célba érkezésem megörökítésére készült Anyával. A fordítónál megköszöntem a frissítést és a kitartó buzdítást, és már kanyarodtam is vissza a cél felé. Minél közelebb értem, annál jobban szedtem a lábaimat, így egy 8 perces körrel zártam a versenyt.

29 óra 18 perc 29 másodperces idővel a második helyen értem célba. Minden várakozásomat felülmúlta ez az eredmény, az összidőt és a helyezést tekintve is. A célban a gratulációk és a köszönetnyilvánítások után kicsit elbújtam a törölközőm mögé, mert nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet.

Nagyon sajnálom, hogy Apa csak a célba érésem után ért vissza a szállásról, és lemaradt ezekről a pillanatokról, pedig nagyon hálás vagyok Neki is és természetesen Anyának és Robinak is, mert az Ő segítségük és szurkolásuk nélkül nem biztos, hogy sikerült volna. Amit szintén nagyon sajnálok, hogy Mariann csak otthonról tudott szurkolni a kislányommal, Hannával (aki elmondása szerint elég intenzíven rugdosott a pocakjában a verseny alatt).

Nagyon nagy köszönet illeti még Vinnai Józsi barátomat az első szabolcsi dupla ironmant a jótanácsokért, és a további segítségért, Vinnai Zsoltit a bringám szereléséért és karbantartásáért, Kántor Csabit a masszírozásért, és az izmaim karbantartásáért. Ezen túl köszönöm barátaimnak és munkatársaimnak a sok bíztató üzenetet verseny előtt és közben, továbbá köszönöm azoknak, akik anyagilag is segítettek ennek az álomnak a megvalósításában: a Korona Hotelnek, a John Bull Korona Pubnak, a Hell Music Clubnak, a Vinnai ékszerboltnak, a Specko Bike & Board kerékpárüzletnek, a Retro Rádiónak és a Fodor Irodagépnek.

Végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni Nádasdi Zsoltinak és lelkes kis csapatának is, hogy lehetővé tette ennek az eseménynek a megszervezésével és lebonyolításával, hogy dupla ironman lehessek. Szinte mindent tökéletesnek éreztem az egész verseny alatt. Nem volt semmi olyan külső körülmény, ami megzavart volna. Talán egy észrevételem/kérésem lenne: kicsit több rockzenét lehetne játszani verseny közben! J

Bő egy hét távlatából még mindig nem tudom megfogalmazni a bennem lévő érzéseket ezzel a versennyel kapcsolatban. Még mindig felfoghatatlan számomra, hogy sikerült holtpont és bármiféle probléma nélkül teljesítenem ezt az embert próbáló kihívást. A legmerészebb álmaim váltak valóra ezen a hétvégén. Kimondhatatlan boldogságot és büszkeséget érzek ahányszor csak visszagondolok rá.

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, akik segítettek, hogy egy ilyen felejthetetlen élménnyel gazdagodjak!