A kronológiai sorrendet felborítva a legfontosabb eseménnyel kezdeném: Július 6-án 17:14-kor világra jött a kislányunk Hanna, 52 cm-rel és 3630 grammal.

A szülőszobában átértékeltem a Dupla Ironman teljesítésének jelentőségét, és arra jutottam, hogy az semmi volt ahhoz képest, amit a feleségem „véghezvitt” aznap, a reggel negyed 5-ös magzatvízelfolyástól kezdve és a délután negyed 6-kor sikeresen befejezett császározással bezárólag. Szerencsére minden rendben volt és van azóta is mindkettejükkel. Hanna gyönyörű kislány, nagyon gyorsan nő, és rengeteget mosolyog Apukája nagy örömére és büszkeségére. Született Ironlady.

A másik említésre méltó dolog, hogy Júniusban sikeres államvizsgát tettem a NyÍregyházi Főiskolán Gazdálkodás és Menedzsment szakon.

Sajnos ami a sportot illeti, nem sok mindenről tudok beszámolni. Futkároztam, bringázgattam, uszodának még a környékére se mentem, és még a kosárlabdázást is hanyagoltam eddig.

Heti átlag két futó-, és kb. kéthetente 1 laza bringásedzéssel érkeztem el a hétvégi SPAR Budapest Nemzetközi Maratonig.

Azt hiszem nem lett volna komoly célkitűzésem, ha nem sikerül úgy a szeptember 11-i Nyírség félmaraton, ahogy.  1:31:12 alatt teljesítettem úgy, hogy előtte csak másfél órát aludtam, mert végigdolgoztam egy esküvőt és ennek, valamint a nagy hőség ellenére végig jól bírtam.

Ezen felbuzdulva úgy gondoltam, hogy tudok futni 3:30-on belül. A 2001-ben felállított 3:24:21-es egyéni csúcsom megdöntése is megfordult a fejemben, de nem éreztem, hogy reális célkitűzés lehetne.

Természetesen ezen a hétvégén is volt egy esküvőnk, és mivel „sok a pénzünk”, elvállaltam a melót, de éjfélkor leléptem. Gyors zuhany otthon, aztán gondoltam alszok 5 órát az indulásig, de mire kijöttem a fürdőből, Hanna már anyatejet szürcsölt félig kómásan. Így megvártam, míg befejezte és elkértem, hogy megbüfiztessem. Ez olyan nagyra sikerült, hogy az Anyukája is megijedt tőle, nemhiába Apja lánya J Viszont így sikerült teljesen felkeltenem, és annyira megörült, hogy meglátott, hogy elkezdett huncut módon mosolyogni, és „beszélgetni” nekem. Ennek Mariann nem igazán örült-velem ellentétben- de fél kettőkor már én is úgy gondoltam, hogy elég a játékból és lassan le kellene feküdni aludni, így „átpasszoltam” Hannát Mariannak, hogy most már altassa el. Még egy órájába telt ez szegénynek, miközben én egy fél perc alatt bealudtam (Még egyszer bocsi és köszi!).

Fél hatkor keltünk, és fél hétkor már úton is voltunk, öcsémmel Robival és barátommal Gyurival, akikkel a Staféta váltóban is indultunk.

Elég kapkodósra sikerültek a rajt előtti pillanatok, de végül időben odaértünk. Már ekkor kezdett elég meleg lenni, később meg csak rosszabbodott a helyzet.

Én viszont elég jól kezdtem. Kényelmesen futottam 4:45-ös ezreket, majd még sikerült ezen is gyorsítani, csak a frissítőállomásokon időztem mindig egy kicsit többet, ami miatt „csak” 4:45 maradt az átlagom. 1:40:31-nél jártam a félmaratonnál, és úgy éreztem, hogy van még bennem annyi, hogy tudjam tartani ezt a tempót, és az utolsó néhány kilométert jobban meghúzva 3:20-on belül is célba érhetek.

Tévedtem. 35 kilométerig megvolt a 4:45-ös átlag, utána viszont nem nagyon tudtam 5 percen belüli ezret menni, még az utolsó két kilométer is „csak” 4:58 és 5:01 lett. Így végül be kellett érnem a 3:23:15-ös új egyéni csúccsal, aminek természetesen nagyon örülök, bár egy kicsit, de csak egy nagyon kicsit csalódott vagyok a 3:20-on kívüli eredmény miatt, de majd jövőre meglesz az is.

A CSAK NYÍREGYHÁZA! nevű csapatunk 3:21:28-as idővel végül a 17. helyen végzett, ami szintén nem rossz, de azért volt már jobb is.

Összességében úgy gondolom, hogy ez az eredmény elsősorban a májusig elvégzett edzéseknek köszönhető, hiszen azóta tényleg csak nagyon lazán edzek egyrészt Hanna, másrészt a sok munka miatt. Viszont lassan el kell kezdeni újra komolyabban készülni, mert ez a futás egy újabb nagy lökést adott az önbizalmamnak, és megvan a kellő motiváció a jövő évi terveim megvalósításához, amik még egyelőre nem véglegesek, de jelen állás szerint az Ultra Mecsek és a Nagyatádi Ironman szerepel a kívánságlistámon. Egy dologban viszont biztos vagyok, hogy minden célba érkezéskor szeretnék a kislányommal az ölemben befutni!