Azt hiszem, tartok egy kis összefoglalót az eddigi pályafutásomról, mert most egy darabig nem fogok fejlődni, csak stagnálni, de majd vissza akarom olvasni, hogy hogyan fejlődtem a futásban és mi az, amit elértem...

2009. márciusában voltunk a barátainkkal a Balaton-szupermarathonon, ahol nézőként, szurkolóként vettem csak részt, ugyanis addig nem futottam, leszámítva néhány alklamat, amikor 3-4 kilométert mentem, mondjuk két évente egyszer... Ez volt az a verseny, ahol elhatároztuk egy barátnőmmel, hogy felkészülünk az augusztusban tartandó tatai minimarathnonra, ami 14 km-es távot jelent.

Elég teljesíthetetlennek tűnt a dolog, mivel, mint írtam, nem futottam, sőt egyáltalán nem is sportoltam addig semmit rendszeresen.

Azért elkezdtük, 5km-es távval, amit 7-re emletünk hamarosan (tókör, Tata). Bennem nagy volt az elhatározás, baromi kitartó tudok lenni, így szépen, saját magamat edzve mindig emelgettem a távomat, míg egyszer csak ott álltam a minimarathon rajtjában..Gyönyörűen lefutottam, 79 perc alatt, 40 fokban. Ez előtt, bemelegítésként részt vettem a tatai marathon- váltón, ott 7 km-t futottam.

Miután lement a minimarathon, ott álltam cél nélkül...Na, nem sokáig...Mivel már régebben láttam a Bécs-Bp október 23-ai befutóját, ami nagyon tetszett, elhatároztam, hogy októberben akkor én félmarathont fogok futni, nemzeti színű karszalagban szeretnék befutni a nemzeti ünnepen a célba, ott akarok lenni azok közt a futók közt, akiket olyan nagyra tartottam, akiknek a befutóját megkönnyeztem már nézőként!

Erre a versenyre is felkészültem, lefutottam, 124 perc alatt 21 km-t tettem meg, végig mosolyogva, büszkén. Igyekeztem okosan futni, tartalékolni az erőmet. Elmondhatom, fantasztikusan éreztem magam, büszke voltam magamra, hogy fél év alatt, szinte a nulláról eljutottam a félmarathonig.

Mivel a futó barátaim is úgymon büszkék voltak rám, elhatároztuk, hogy márciusban ismét indulunk a Balaton szupermaratonon, immár én is csapattag leszek. Ez a verseny megint kihívást jelentett, mert olyat még sosem csináltam, hogy több egymást követő napon ilyen hosszú (átlag 15km) távokat fussak. Elég keserves volt a felkészülés, hóban, szélben, hidegben kellett elkezdeni, nem volt mese, télen sem lehetett leállni, hiszen márciusban futni kellett....Megcsináltuk ezt is! Annyit kértem a fiúktól, hogy minden nap a  legrövidebb távokat hadd fussam én, nekem az is bőven elég lesz!! Így 14,4 km, 13.1 km és 16.9 km volt az én távom...Az utolsó kettőt két, egymást követő napon futottam...

Aztán volt még egy Panoráma futás áprilisban, ahol dobogóra állhattam (hogy milyen vicces körülmények közt, azt most hagyjuk).

Szóval nagyjából ennyi, amit egy év alatt elértem a futásban..Most célom a maraton, szerettem volna az ÖFF-fel futni Párizsban jövő tavasszal, illetve bemelegítésnek ősszel Győrben Pancsival, de az élet átírta a forgató könyvet..:-))))

Nem baj, most más célokra koncentrálok, aztán jövőre elkezdek felkészülni a maratonra és esküszöm, lefutom azt is!!!!

MERT MINDNET ELÉREK, AMIT AKAROK!!!! :-))))

Drága barátaim!

Szóval, most már elmondhatom, hogy valóban úton van az első ÖFF Team bébi, januárban fog megszületni...Hétfőn voltam vizsgálaton, azt mondta a dokibá, hogy 7-8 hetes. Láttam is a monitoron, igen szép gyerek! Olyan kis babszem alakú, néhány mm lehet, max 1 cm...

Doktor bácsi áldását adta a futáshoz, azzal a mottóval, hogy ami jól esik. Ezért is volt az, hogy az utóbbi időben nem nagyon futottam, mert amíg az orvossal nem beszéltem, inkább vissza fogtam magam. Bár, emlékezhettek, voltam egy parádés Turul futáson, nos akkor már nem voltam egyedül, csak nme tudtam róla (talán éppen azért is ment olyan szarul).

Az orvosi konzultáció után ezen a héten voltam egyszer futni és tervezem is még a hétre, csak azért óvatosan, nem fogok most 40 fokban, hőségriadóban futni. Valószínűleg holnap megyek reggel, ha nem alszom el nagyon, mert különben bográcsolni megyünk holnap...Most is mehetnék, de miután hajnal fél kettőkor jöttünk haza egy szabadtári koncertről (tök jót táncoltunk), most pedig már fenn vagyok, inkább nem erőltetem a dolgot. A tegnap esti táncot betudom egy lájtos edzésnek...

A szeptemberi éjszakai futásom viszont valószínűleg köddé vált, mert akkor már azért lesz hasam (remélem, csak az ) és nem valószínű, hogy beválallom, de majd meglátjuk. A nevezésem minden esetre megvan és azt tudom, hogy ha futni nem is fogok, akkor is ott leszek, legalább szurkolni a barátaimnak!!!!!

Különben tök jól vagyok, kis émelygés van néha, de nem veszélyes, inkább a fejfájás visel meg, mert a gyógyszerrel azért óvatosan kell bánni, és nekem meg nagyon tud fájni a fejem..De majd ezt is megoldom!!

Igyekszem azért odafigyelni a kajálásra, nem szeretnék nagyon meghízni, bár a lehető leghülyébb időpontokban bírok megéhezni, például éjjel, meg este kilenckor. Na, este, ha nagyon gyomorlyuggató éhes vagyok, akkor abonettet szoktam enni, gépsonkával. Persze csak annyit, hogy ne legyek annyira éhes..

Árpi örül, én is örülök, mindenki örül...

Nem szerettem a másik fórumot, de valahogy ott mégis más volt, mint itt....Szerintem többet dumáltunk és a naplók is valahogy mások voltak. Vagy itt mindenki szigorúan az edzéseiről fog írni????? Nemá'!!!

A vizsga után két nappal, azaz ma reggel, egész pontosan hét órakor arra ébredtem, hogy ma futni AKAROK! Pont olyan fíling volt, mint tavaly Opatijában a nyaralás alatt, vagyis éreztem, hogy nyár van, meleg van, izzadni fogok, de mennem kell, mert jobb lesz tőle az egész napom!

Nyolcra kint voltam a tóparton és elkezdtem futni. Esküszöm, az illat is olyan volt, mintha  a tengernél lennék. Biztos ismeritek, azt a jó kis halszagot. Ez egyesek szerint büdös iszapszag, szerintem meg jó, mert olyan természetes és érzi az ember a vízpartot, a természetet!

Nem akartam gyors kört, nem akartam fárasztó kört, egy kellemes, lassú, üdítő tókört akartam. Meglett. 7 km, nagyon lassan, talán 50 perc is volt, nem is annyira figyeltem, de jó volt, átmozgattam magam.

Menet közben egyszer megálltam fotózni, ha nem leszek lusta, majd feltöltöm, az erdő víz alatt van, azt fényképeztem le. Viszont az erdei út tökéletesen járható!

Igaz, később megfájdult a fejem, lehet, hogy a szél is közre játszott, mert fújt közben, de nem baj igazán jól éreztem magam. Utána fürdés, miniszoknya, és indulás a fodrászhoz. Szerintem szombat reggel lesz megint futás nekem.....

Szombaton még más is lesz, de erről egyelőre ennyit..

Nnna, ez is megvaaaaan!!!!!!! Köszönöm mindenkinek a szurkolást, az energiát, mindent!!!! Sikerült a vizsga, a mai napon három tantárgy volt, amiből két jegyet kaptunk, én mindkettőre négyest kaptam, ami nagyon jónak számít!!!! Nagyon boldog vagyok, de most leginkább fáradt, fel sem fogom még igazán, de megvan, sikerült!! Már első körben bementem (első négy vizsgázó), nem szeretem sokáig húzni a dolgokat. Másodikként pedig levizsgáztam! Félig betartottam a tervem, mert nem egy hülye után mentem ugyan, hanem egy aranyos kis csajszi után, de a jobbnak vélt tételekkel kezdtem. :-)))))

Úgyhogy most pihenek egy kicsit, kifújom magam, kitakarítok, holnap összefutok a barátnőmmel, akivel együtt jártam ebbe a suliba, csapunk egy csajos délutánt. Én olyat úgysem szoktam máskor!

Egyébként azért jók ezek a vizsgák, mert annyira össze tud kovácsolódni az a kis társaság, akik egy időben vizsgáznak, hogy nem igaz! Ezt szeretem! Vizsga után többen sírtak örömükben. Olyanok, akiknek kín-szenvedés volt a suli, mert rengeteget buktaik, utóvizsgáztak, szenvedtek és most pedig sikerült!!! A mi csoportunkból egy lány bukott, őt nagyon sajnáltam, megsimogattam kicsit, biztatgattam, de tudom, hogy ilyenkor teljesen elkeseredik az ember. Szegénykém, nagyon szar lehet, de biztos összekapja magát és levizsgázik a következő vizsganapon..Bár azt mondogatta, hogy ő többet nem jön! Ááá, majd megemészti és levizsgázik szépen!

Eljött ez a nap is végre!!!!!

Ma megyek államvizsgázni, délután egykor fog kezdődni. Bár próbálom a babonákat leküzdeni, kettő mégis maradt:

1. Szőlőcukrot zabálok a vizsga előtt, de addig, amíg már rosszul vagyok tőle

2. Mindig viszem magammal az össze könyvet, amiből tanultam, mert ha nem vinném, tutira olyasmi jutna eszembe, aminek utána néznék, ami nincs éppen nálam...

Most a kettes ponttal vannak problémáim. Annyira sok könyvem, jegyzetem, törvényem van, hogy baromi nehéz. Árpival levetettem a polcról a laptop táskát, hogy majd abban frankón elviszem a cuccot, de kipróbáltam és nagyon nehéz még így is! Valószínűleg nejlonzacsi lesz a vége. Roppant elegáns leszek, de különösen lesz*rom....

Este érek csak haza, szerintem 7-8 körül, nehéz napom lesz!!! Lányok! Szükségem van rátok, gondoljatok rám, küldjetek sok pozitív energiát, tudást, meg mindent!!!

Végre, úgy érzem, itt a nyár.... Épp jókor jött, mert lassan a végéhez érek a tanulásnak..A hétvégét már úgy terveztem, hogy csak délelőttönként tanulok és délután lazulás következik a családdal, barátokkal. Ma hazajön Árpi, megfürdetem (bár állítólag zuhanyzott, mondjuk el is hiszem neki), aztán elmegyünk valahová a zöldbe. Lehet, hoyg megpróbálom összeszedni a haverságot is, hogy együtt menjünk...Lehet, hogy rádumálom magunkat egy Tardos-Malomvölgy történetre. Az egy gyönyörű hely, erdő körben, a völgy maga egy tisztás, van tó is, meg egy tök jó kis büfé, ahol hekket, kolbászt, fagyit lehet kapni. Meg persze sörözni is lehet. Van szalonnázó hely is...Egy probléma van vele: ilyen jó időben nem csak nekem jut eszembe, hogy ki kéne menni, úgyhogy baromi sokan vannak, sajnos, főleg a büfé környékén...

Kiköltöztem az erkélyre a tanulnivalóval, olyan szép idő van. Fél méteres könyvkupacom van, ma még olvasgatok, amit úgy érzek, hogy nem megy. Mindent úgysem bírok megtanulni, mert rengeteg az anyag. Kitaláltam a koncepciómat is már a vizsgára: bocsánat mindenkitől (csoporttársak), de kifigyelek valami nagyon hülyét, és utána fogok következni. Azzal a tétellel kezdek, ami jól, vagy legalábis jobban megy, hogy minden tanár lássa, készültem. A gyengébb tétel ez után következik, addigra hátha pozitív benyomást teszek a tanár urakra, ne adj Isten a tanárnőre..

Na, most azt hiszem, csinálok magamnak eper turmixot, bár még nem olyan jó a gyomrom, a tegnapi hagymázás megtette hatását..Sajnos nem nagyon bírom a hagymát, viszont imádom és nem bírok ellenállni neki!

Az eperrel viszont nem lesz gond.....

Ma szalma vagyok, Árpi a Balatonon hepajkodik, hozzáteszem, ma már háromszor, vagy négyszer hívott telefonon, gondolom, hiányzom neki..Nem is csodálom, hehe..

Elmentem délután anyuékhoz a kertbe, jó levegő, meg minden, a szüleimet a vizsgák miatt amúgy is alig látom. SZép idő volt, meglátogattam őket. Annyi, de annyi szúnyog volt és akkorák!! Gyerekek, ha nem csinálnak velük valamit, ezek meg fognak minket enni a nyáron!!!!

Apu szedett nekem friss újhagymát, ettem szalonnával (kolozsvári, imádom), utána pedig epret is kaptam..Apukám mindent elém tett, házi bodzaszörpöt ittam, meg minden..Apu ilyen. Imád a kedvünkre tenni, mindig etet, itat minket, anyut is, meg a lányait is. Bezzeg ő, nem eszik ám!!!!! Mióta elmúlt hatvan, hiúbb, mint valaha!! Minket megtöm, ő meg suttyomban megeszik fél zsemlét, azt' annyi!

Lementünk apuval a patakhoz, nem messze folyik a kertünktől, kíváncsi voltam, mi a helyzet vele...Olyan szép és vadregényes volt, tele volt a meder, a fák között is folyt a víz, szép volt. Viszont az úton leszakította a kis hidat, ami átvezetett fölötte. Mezítláb még át lehet rajta kelni, de például autóval nem mernék, helyenként fél méternél is mélyebb a víz ott, ahol az útnak kéne lenni!

Utána, mikor végeztünk, futva mentünk vissza a kerthez, bizony!!!! Meredek emelkedőn kellett felfutni. Amúgy az egész nem volt több 70-80 méternél, de esküszöm, elfáradtam...

Szóval jól telt a délután, aztán mire visszatértem, olyan kedves üzenetek fogadtak itt a fórumban, hogy könnybe lábadt a szemem. Olyan aranyos mindenki!!! Én örülnék, ha tényleg és igazából barátok lennénk itt együtt!!!! Már most is azok vagyunk, de én örülnék, ha még szorosabbra fűznénk idővel a szálakat!! Annyira jó kis közösség ez, komolyan!!! Puszilok mindenkit, olyan cukik vagytok!!!

Ez egy sportoldal, de most nem sportról fogok írni, mert egyelőre nincs miről beszámolnom. Három napja dögrováson vagyok, migrénes fejfájás és hányinger..Most azt érzem, hogy holnapra leszek újra önmagam...

Tegnap délután nem ettem semmit, olyan szarul voltam, ma délelőtt is csak pár szem abonettet rágcsáltam, de attól is rosszul lettem. Már tízkor hazajöttem a munkahelyemről, mert hányingerem volt és sajgott a fejem...

Aztán úgy gondoltam, hogy főzök szilvásgombócot, megpróbálok enni, hátha jó lesz. Mondhatni, vagy jobb lesz, vagy rosszabb..Most ott tartok, hogy azt hiszem, jót tett.

Árpim elhúzott a Balatonra a haverjaival, kollégáival. Négy nagydarab fickó egy autóban, aztán egy nyaralóban két napig, képzelhetitek!!! Fürdeni nem lesz nagyon lehetőség, inni annál inkább, meg marhapörköltet főznek. Szóval vasárnap kapok egy kis büdös, koszos Árpit haza, addig pedig szalma vagyok. Tanulgatok, holnap megnézem a Young Victoria filmet, igazi csemege lesz, úgy érzem, meg úgy egyáltalán egy kicsit foglalkozom magammal a tanuláson kívül. Sajnos nagyon gyenge vagyok és fáradt és még mindig nem jól, úgyhogy futás biztos nem lesz...

Megint csak azt tudom mondani, hogy majd eljön az ideje annak is, hogy beszámolok itt a szebbnél szebb, hosszabbnál hosszabb futásaimról!!! Csak most már annyi idő kimaradt, hogy előről kell kezdenem az egészet!!

Pedig igazán tervben van a maraton!! Jó lenne jövőre Párizsban futni a többiekkel együtt. Ha ez egyedül csak rajtam múlna, akkor most biztosra állítanám, hogy meglesz az, sőt, már őőszel futnék Pancsival Győrben, de ez most nem csak rajtam múlik..Vannak, vagy legalábbis azt hiszem, hogy vannak ún. egyéb tényezők, amik most meghatározóak...Na, majd kiderül minden!!!

Csak kipróbálom, milyen itt a blogbejegyzés....

Valószínűleg, itt nem lehet hozzászólni, de annyi baj legyen!