10 hozzászólásAzt hiszem, tartok egy kis összefoglalót az eddigi pályafutásomról, mert most egy darabig nem fogok fejlődni, csak stagnálni, de majd vissza akarom olvasni, hogy hogyan fejlődtem a futásban és mi az, amit elértem...
2009. márciusában voltunk a barátainkkal a Balaton-szupermarathonon, ahol nézőként, szurkolóként vettem csak részt, ugyanis addig nem futottam, leszámítva néhány alklamat, amikor 3-4 kilométert mentem, mondjuk két évente egyszer... Ez volt az a verseny, ahol elhatároztuk egy barátnőmmel, hogy felkészülünk az augusztusban tartandó tatai minimarathnonra, ami 14 km-es távot jelent.
Elég teljesíthetetlennek tűnt a dolog, mivel, mint írtam, nem futottam, sőt egyáltalán nem is sportoltam addig semmit rendszeresen.
Azért elkezdtük, 5km-es távval, amit 7-re emletünk hamarosan (tókör, Tata). Bennem nagy volt az elhatározás, baromi kitartó tudok lenni, így szépen, saját magamat edzve mindig emelgettem a távomat, míg egyszer csak ott álltam a minimarathon rajtjában..Gyönyörűen lefutottam, 79 perc alatt, 40 fokban. Ez előtt, bemelegítésként részt vettem a tatai marathon- váltón, ott 7 km-t futottam.
Miután lement a minimarathon, ott álltam cél nélkül...Na, nem sokáig...Mivel már régebben láttam a Bécs-Bp október 23-ai befutóját, ami nagyon tetszett, elhatároztam, hogy októberben akkor én félmarathont fogok futni, nemzeti színű karszalagban szeretnék befutni a nemzeti ünnepen a célba, ott akarok lenni azok közt a futók közt, akiket olyan nagyra tartottam, akiknek a befutóját megkönnyeztem már nézőként!
Erre a versenyre is felkészültem, lefutottam, 124 perc alatt 21 km-t tettem meg, végig mosolyogva, büszkén. Igyekeztem okosan futni, tartalékolni az erőmet. Elmondhatom, fantasztikusan éreztem magam, büszke voltam magamra, hogy fél év alatt, szinte a nulláról eljutottam a félmarathonig.
Mivel a futó barátaim is úgymon büszkék voltak rám, elhatároztuk, hogy márciusban ismét indulunk a Balaton szupermaratonon, immár én is csapattag leszek. Ez a verseny megint kihívást jelentett, mert olyat még sosem csináltam, hogy több egymást követő napon ilyen hosszú (átlag 15km) távokat fussak. Elég keserves volt a felkészülés, hóban, szélben, hidegben kellett elkezdeni, nem volt mese, télen sem lehetett leállni, hiszen márciusban futni kellett....Megcsináltuk ezt is! Annyit kértem a fiúktól, hogy minden nap a legrövidebb távokat hadd fussam én, nekem az is bőven elég lesz!! Így 14,4 km, 13.1 km és 16.9 km volt az én távom...Az utolsó kettőt két, egymást követő napon futottam...
Aztán volt még egy Panoráma futás áprilisban, ahol dobogóra állhattam (hogy milyen vicces körülmények közt, azt most hagyjuk).
Szóval nagyjából ennyi, amit egy év alatt elértem a futásban..Most célom a maraton, szerettem volna az ÖFF-fel futni Párizsban jövő tavasszal, illetve bemelegítésnek ősszel Győrben Pancsival, de az élet átírta a forgató könyvet..:-))))
Nem baj, most más célokra koncentrálok, aztán jövőre elkezdek felkészülni a maratonra és esküszöm, lefutom azt is!!!!
MERT MINDNET ELÉREK, AMIT AKAROK!!!! :-))))
Ide írok, mert még itt nincs...és legyen.
Jajjjj, nagyon örülök, és gratulálok Neked és Árpinak, meg van a vizsga, itt a baby, lehet ezt még fokozni??? Öröm, öröm hátán, így jóóóó :-)))) Annyira együtt lélegzem most veled !!
Vigyázz magatokra, egyél rendesen, akkor és azt ami jól esik, majd lefutod :-) Első a gyerkőc.
Ment egy képecske neked a fórumra . (ahová azt írunk és csajosan úgy, ahogy csak kedvünk szottyan :-))))
Amit pedig elértél, és még el fogsz érni a futásban és az élet más területén (anyaság :-))))) , velünk vagy nélkülünk....kapsz érte egy virtuális hoxaplecsnit, csak a fíling kedvéért. csókollak ! Örülök, hogy megismertelek.