A BéBu óta kétszer futottam, aztán kivettem a pihenőhetemet. OK, úszni eljárogattam. Tegnap úgy döntöttem, próba-cseresznye, elindulok a "szokásos" körömre, szigorúan kocogósan.

Hát hogy mennyit jelent egy ilyen leállás?! Úgy szedtem a levegőt, ahogy fél perccel gyorsabb tempónál szoktam. Megálltam belemérni a pulzusomba, de az érdekes módon teljesen a helyén volt. A forgóm is meggyógyult, ellenben a bal lovaglóizmomat megint elkezdtem érezni. Mára az rendbejött, viszont méteres izomlázam nőtt olyan helyeken, ahol máskor csak maraton vagy masszív hegyi futás után szokott. Pedig nyújtottam és lazítottam rendesen. Nem is mentem ki ma -- igaz, a munkám nem is engedett volna.

Tegnap még az is történt, hogy kipróbáltam a szombaton dupla árengedménnyel beszerzett Pega TR-emet. Tavaly már szemeztem vele, de valahogy akkor nem feküdt jól a lábamon, legalábbis úgy éreztem. Most viszont teljesen jól esett benne lépkedni. Lehet, hogy az időközben a sima Pegába tett 1000 km teszi? Eredetileg nem terepcipőt akartam venni, de úgy döntöttem, hogy a Pega nem annyira hard trail -- nem is igazán mernék benne komolyabb terepet futni, legalábbis az Omni után. A középlábhíd-erősítés meg az enyhe pronálásgátló pedig éppen jól fog jönni a téli vegyesen jeges-havas-sáros-aszfaltos talajon. És érezhetően jobban dolgozik a vadiúj talpa, mint a nővérének 1000 km után.

Ja, és ma beneveztem a tavaszi maratonomra :D! Persze még várom a visszaigazolást, de remélem rendben lesz. Úgyhogy a tegnapi nappal hivatalosan megkezdettnek nyilvánítom az alapozást. Jó kis 5 hónap következik! :-)