Még csak két hete?

Vegyesre sikerült ez a hét. Szerdán reggel szétesős úszás, délután másfél óra a dugóban, következményként a gyógytornász lekésése :-(. Ráadásul megfájdult a jobb combomban egy izom, pont úgy fájt, mint anno a kutyaharapás után. A hosszú hétvégén sok autózás, temető-látogatás...

Nem vittem le a bringát az Őrségbe, egyrészt mert rossz idővel fenyegettek, másrészt mert az egyetlen napon, amikorra kinézett hogy tudok sprotot mímelni, be akartam iktatni a gyógytornász által felírt dombfutást. Szombaton meg is ejtettem, egy bő óra keretében. Az első hiba az volt, hogy ugyan lazítgattam a betonra szilárdult lábaimat előtte, de nem eléggé. A második, hogy még az indulóponton mézédes (!) kökényt találtam, és jól belaktam belőle. Fölfele a dombon jól ment, persze volt is miben gyönyörködni menet közben. A másik oldalon lefele történt valószínűleg, hogy az izmaim megkötöttek. Vissza a dombon megint jó volt, de az utolsó 20-25 perc olyanra sikerült, mintha négyszer ennyit futottam volna. A bal lábamban a fájás előjött, és ott is maradt egész hétfő estig. Röviden: a teszt sikerült, mert kimutatta, hogy nincs javulás :-(.

Hétfő este viszont a hajtogatós néni megint úgy rendbe tette a lábamat, hogy utána szinte csak a helyét éreztem a fájásnak. Furcsa is volt, hogy azok a bizonyos mozdulatok, amelyekkel óvatoskodnom kellett, most rendesen is kivitelezhetőek voltak :-). Tegnap este aztán megint elkezdett fájogatni enyhén, és még ma is ezt érzem. Vajon mitől lesz a javulás maradandó?

Az úszás elég jóra sikerült (leszámítva a múlt szerdát). Gyorsban a vízfekvéssel most jóval kevesebb problémám van, a levegővétel is megy már néha. A lábtempó viszont továbbra sem hajt igazán előre, és a mozgássor összehapcsolása sem ad jó eredményt. Összességében a gyors technikázásban nem volt most súlyosan károsodott elem :-). Ami viszont meglepett: András csiszolt egy kicsit (vagy nem is olyan kicsit?) a mell stílusomon is. Eleinte úgy éreztem, hogy ettől felborul a mozgássor, de aztán beállt. Tegnap este elmentem Csillaghegyre, és kifejezetten a változtatásokra koncentrálva úsztam (korábbi levegővétel, hosszú kisiklás, meg saját érzésből a fej lejjebb fordítása), és kb. 2 perccel gyorsabb kilométerek sikerültek, mint pár hónapja. OK, ebben az is benne lehet, hogy a lábam javulásával erősebb lábtempókat engedtem meg magamnak, de akkor is jól esett a javulást látni. Jól jön néha egy kis motiváció :-).

Hát így. A futást egyelőre elnapolom, ahogy eredetileg terveztem, viszont ha szép idő lesz, jó lenne bringázni egy keveset. Hogy milyen hosszú lesz a pihenő, még nem döntöttem el.