Stinatz keserű élményéből még fel sem ocsúdva, borzalmas fizikai állapotba kerültem: nem tudom, pontosan milyen nyavaja lehetett, de az bizonyos: komoly fejtörést okozott a szervezetemnek a versenyen produkált meggondolatlan tempóválasztás, majd az az utáni "lelki válság". Előbb az tűnt "nemnormáslisnak", hogy a házunktól elindulva 8-10%-os lejtőn(!) kocogva minden ok nélkül lihegni kezdtem. Aztán ugyanez a légszomj jelentekezett bringás bemelegítéseknél is, 20-25km/h-nál enyhe lejtőn. A pulzusom összevissza alakult, hol 119-nél már nem bírta a tüdőm a kocogással járó "megpróbáltatásokat", hol azonnal felszökött 140 fölé, ami nálam már magasnak számít.
Borzasztóan megijedtem, így a nászútunk alatt nagyon nem is vetemedtem érdemi edzésekre. (főleg hogy a hegyekben kirándultunk, sík futóterep alig akadt)
Ezek után a munkahelyem stresszes mivoltából kifolyólag nyílt okom panaszra, ám szerencsére a fenti vészjósló tünek jó 3-4 hét alatt csillapodni látszottak. Ám a futásaim továbbra is hézagosnak és céltalannak tűntek, no és a konditermes eliptikus lépegető sem váltotta be a hozzá fűzött amúgy sem magas reményeket. Pesti kiküldetésben egy hotel edzőtermében igyekeztem sportbéli vígaszt keresni, kevés sikerrel, de a reggeli rekortános körözgetésekről sincsenek túl szép emlékeim.
A napok-hetek csak teltek, a munka csak több lett, a kiküldetések száma sem apadt és közelgett egy 15km-es verseny, ráadásul saját egyesületünk szervezésében. Akkoriban még bringáztam is, úgy láttam, hogy az kevéssé terhelte meg láthatóan bajban lévő szervezetem.
Egy immár senior korba lépett futóismerősömmel tartva indultam neki a versenynek, akinél rendre percekkel voltam korábban gyorsabb hasonló távokon, de most éppencsak féltávig tudtam tartani vele a tempót, miközben az élmezőny már réges-régen ellépett. Az időm (1:03) jó 5-6 perccel maradt el az egyébként magamtól normál esetben elvárttól, ami újfent igazolta, hogy valami nem kóser.
Az ezt követő munkahelyváltásom és a futásra történő komolyabb átállás aztán végre meghozta a kellő áttörést.
(Érdekesség, hogy ezekben a hónapokban fogant meg kislányunk, aki tényleg olyan szép, hogy szinte hihetetlen, hogy ilyen állapotomban ilyesmire voltam képes:-) )