Amikor az edző felébred mély álmából - skizo I.fejezet

Felébredt. Itt van. 

Eddig aludt, mert mással kellett foglalkozni. Nem volt rá szükség (pedig DE), így feleslegesnek érezte magát. Hiába beszélt, süket fülekre talált. Annyi keserűséggel, alulmotiváltsággal nem tud mit kezdeni. És mégis kitartó, mert alapból hihetetlen energiái vannak (voltak). Végig itt volt, lesben állva, várva, mikor törhet ki...

Annyi mindenen keresztülmegyünk, mégis ugyanazok maradunk. Évek telnek el, de alapjainkban nem változunk. Csak utólag belátunk dolgokat (ezt így, ezt amúgy kellett VOLNA). A legszörnyűbb szókapcsolat a világon - "kellett volna". Akkor mégis máshogy döntöttem. Nem akarok ugyanabba a csapdába esni, ezért most kicsit eltérő módon fogom csinálni. De azért jobb lett volna a mostani eszemmel rendelkezni akkor...

Hogy milyen érzés az újrakezdés több mint 3/4 év után? Sz.r.

Milyen érzés "újraérezni" izmokat, amiket anno nem kíméltem, de most puhák? Fáj.

Milyen érzés negyedakkora távot futni mint régen? Kimerítő.

Milyen érzés nyújtani úgy, hogy még sosem voltam ennyire kötött? FÁJ!!!!!

De mégis milyen érzés motiváltnak lenni x idő után? Felemelő.

Felébredtem. Hát itt vagyok.