Vasárnap hosszút futottam. Négyszer 8km-t akartam, de csak 3*8km lett belőle. Egyedül voltam Cuha kutyával és valahogy nem maradt kedvem a negyedik körre. Feladtam. Fülest direkt nem vittem magammal mert már öreg és szívbeteg kutya volt. Az első körben vizespalackkal futottam, amit aztán leraktam a 4km-es fordítónál. Meleg volt nagyon így később a pólómat is elhajítottam útközben. Aznap már nem mentem vissza a cuccaimért, gondoltam ráér hétfőn elhozni úgyis szabin vagyok. Másnap bicóval mentem a szokott körre, vittem magammal mindkét kutyámat. Gondoltam 8 kili nem árthat Fülesnek sem. Különben is nagyon csalódott szokott lenni ha őt otthon hagyom. Kiugrik inkább a kerítésen csak ne hagyjam el. Nem tekertem gyorsan Vastanyánál bevártam Fülit. Már akkor eléggé kivolt, de volt már ilyen máskor is. Visszafelé az utolsó másfél kilométeren végleg lemaradt. Nem tudtam rá várni, mert csomagolni kellett a nyaralásra. Aznap indultunk. Órákkal később jött haza. Csak liheget és elnyúlt az árnyékban. Sose szerette a vizet, nem szivesen vizezte be a bundáját. Most mégis szinte belefeküdt a vizes vödrébe. Erőtlenül lefetyelte a vizet, nehezen kapott levegőt. Bementem hozzá megsimogatni. Láttam a szemén, hogy valami baj van, de még meggyőztem magam, ez csak múló rosszullét. Elutaztunk. Andor szerdán ment haza megetetni az állatokat és megöntözni a virágokat. Akkor már nem élt. 8 éves volt.
Többszáz kilométer után elválnak útjaink, többé már nem kísér szorosan a nyomomban. Béke veled kiskutyám!