60 hozzászólástalán végre megvan a megoldás egy hosszú ideje fennálló kérdésre. ugyanis már hónapok óta szenvedek a futással, igazából már november vége óta éreztem hogy nem normális valami, de annyira megfoghatatlan volt ez, hogy nem voltam benne biztos. összesen annyi tünet volt, hogy a laktátküszöbön túli tempók nem mentek túl jól izomzatilag. úgy éreztem, hogy relatíve nem kell túl sok oxigén, de az izmokban olyan érzésem volt, hogy mindjárt kikészülnek, meg hogy a maxhoz nagyon közel van a teljesítmény amit leadnak, annak ellenére, hogy a tempó nem volt annyira max. közeli. ez volt a félmaratonon novemberben is (ahol is 5:00 tempón belül valami erősen furcsa volt). az pedig rendkívüli mértékben idegesített, hogy a vo2max tempóm semmit, de semmit nem javult szeptemberhez képest (amúgy, azóta sem!). de gondoltam, majd elmúlik meg hogy majd a vo2max tempó is biztos javul. a téli alapozás jól ment ennek ellenére, hiszen ott nem kellett gyorsan futni.
aztán februárban elkezdtünk gyorsabb tempót hozzáadni, 100m-es sprintek formájában, ami jól ment, de ezután lerobbantak az izmok. igen furának találtam, hogy pihenőnap után sem lett jobb, sőt... ez annyit tesz, hogy minél tovább futottam, annál jobban savasodásérzésem volt az izmokban bőven lassú tempó mellett és alacsony pulzus mellett. ez alól csak a 7p-es vagy annál lassabb tempó volt kivétel (valahol 6:50 tempó környékén volt a "határ"). ha elég sokáig futottam, akkor idővel már fájt is, főleg a combfeszítők. és minél gyorsabb volt a tempó, annál hamarabb és annál súlyosabban jelentkeztek a tünetek. nos, utólag megnézve, akkoriban februárban pont azon a pihenőnapon emlékeztetett a természet női mivoltomra, ami korábban sose hatott ki a futásra, ezért fel sem tűnt akkoriban, hogy lehet valami kapcsolat.
hát márpedig volt, mert márciusban nagy nehezen regenerálódtam, de nemsokára megint emlékeztetett a természet (azaz vérveszteség!) és ezzel egyidőben megint lerobbantak az izmok. megint ugyanúgy, tehát a futás elején még tünetmentes voltam, de aztán elkezdett nehezedni a lábam és aztán fájni kezdtek az izmok, stb. - az a tény hogy a futás elején még jó volt minden, nagyon érthetetlenné tette a dolgot számomra, ebből azért látszott, hogy nem izomszakadás, de hogy micsoda, azt nem tudtam... és ekkor még mindig nem tűnt fel a korábban említett kapcsolat sem.
azt se nagyon értettem, hogy miért teljesen olyan érzés, mintha lokálisan savasodnának egyes izmok (főleg combfeszítő, ez volt az ami fájt is néha), miközben a pulzusom meg a lélegzésem teljesen rendben, nem kell semmi extra oxigén. ugye normál körülmények között ahogy növekszik az oxigénigény és így a lélegzés mértéke és a pulzusszám, úgy növekszik a savasodás mértéke is. na, itt semmi ilyen nem volt.
a másik, ami miatt nagyon a szimpla savasodásra hajaztak a tünetek, az, hogy ha megálltam 1 percre futás közben, utána néhány percig nem voltak tünetek, jól tudtam futni, aztán néhány perc után megint jelentkeztek a tünetek. tehát, pihenő rendkívüli mértékben segített, de csak rövid időre. nyilván a pihenő alatt eltakarította a szervezetem a laktátot vagy hidrogénionokat vagy akármit, de ezek újra felgyűltek néhány perc futás után. erre a magyarázatra ekkoriban még nem gondoltam.
március végén Mamba javasolta, hogy próbáljak extra fehérjét bevinni, legalábbis neki ez segített, amikor nem mentek a lábai. rendeltem is rögtön fehérjekészítményt, de elég sokáig tartott mire kiszállították, addig se akartam tétlenkedni, zabáltam a halat meg tojást meg egyéb fehérjedús dolgokat. néhány napon belül rendbejöttek az izomproblémák, innentől nagyjából meggyőzött a dolog, hogy fehérje kellett nekem. az tény, hogy tényleg nem volt soha fehérjedús az étrendem, az orvosok által ajánlott eléggé konzervatív minimumot épphogy megütöttem (0,8g/testsúlykg), és azt sem mindig.
aztán eljött április közepe. egész szépen ment a futás pár hétig, semmi elsavasodós érzés. vivicittát nem futottam meg keményen, több okból sem, egyrészt féltem, másrészt el is rontottam a versenyt az elején :). ennek ellenére nem éreztem magam százasnak, a pulzusom talán picit magas volt a tempóhoz képest, főleg a verseny második felében, de azért nem ment rosszul. aztán elkezdtem volna egy 5km-es versenyre készülni, gyorsítóedzésekkel, meg rövidebb tempósabb futásokkal, de ezen utóbbi futások nem tempófutás kategória votlak - ahelyett voltak laktátküszöb tempójú hosszú résztávok.
letudtam az első laktátküszöbös résztávot, 1 perces állva pihenésekkel köztük, és az tűnt fel, hogy ugyan tök jól ment, azért a lábaim kicsit jobban savasodtak a végére mint illett volna. sebaj, azért jól ment. másnap egy folyamatos futás 75%-on 40 percig, ami nem esett jól az elején - a végére egész belejöttem, de addigra már inkább abbahagytam a futást, mert úgy döntöttem korábban. no, hazamentem, másnapra pihenőnap, mert valami azt súgta, ezt érdemes lehet (a tervben is volt pihenőnap, csak kevesebb). az volt a baj, hogy ugyanezen napon megintcsak emlékeztetett a természet:). megint vérveszteség... és ezután a pihenőnap utáni napon 75%-os futáson döbbenten fedeztem fel félóra futás után, hogy bizony jönnek vissza az elsavasodós tünetek... 40p után megállás, mert annyit kellett futni, és hát örültem, hogy megállhattam, teljesen döglöttek voltak a combjaim, először a séta is alig ment.
ekkor azt gondoltam, ez már nem lehet véletlen. kétszer (háromszor, ha november is számít) belefutottam már ebbe, regenerálódtam, normálra visszaálltak a dolgok, legalábbis úgy tűnt; és akkor hogyhogy most megint??? pedig úgy éreztem, eleget pihentem, ráadásul konkrétan pihenőnap után lett igazán szar a lábamnak. na meg a fehérjebevitelem is magas volt továbbra is, csak most egy részét az időközben megérkezett kiegészítőkből fedeztem, mert már elegem volt az extrasok fehérjedús kajából. szóval, el sem akartam hinni a dolgot!!
észrevettem ugyanezen a napon, hogy kicsit ingadozik az erőnléti szintem napközben is. eddig ez a tünet nem jelentkezett. egyik pillanatban úgy éreztem, most nem bírnék kimenni futni, másik pillanatban már bőven volt energiám, és szívesen mentem volna. másnap vasárnap emiatt elég nehezen sikerült elindulnom az edzésre. 70mp-es vo2max tempójú résztávok voltak, köztük ugyanannyi ideig állva pihenéssel, elég jól ment, bár az utolsó résztávban már nem tudtam belegyorsítani, pedig azt szeretem amúgy.
utólag nem olyan meglepő, hogy a résztávok relatíve jól mentek, hiszen közben vannak 1p-es állva pihenések... ugyanakkor úgy éreztem hogy oxigénből kevesebb kell, mint vártam volna az adott tempó mellett. (viszont a normálnál jobban savasodtam a végére, bár nem annyira, hogy akadályozzon.) ez igaz volt a laktátküszöbös résztávra is és a vo2max résztávra is.
na, a résztávok után hazaérve már eléggé fájtak az izmok, combfeszítő, combhajlító... ez más résztávok után tavaly nem volt. de mégis kimentem hétfőn a terv szerinti 75%-os futásra, mert látni akartam, mi történik. ekkor már csak bizonyítani akartam magamnak, hogy igenis valami fura történik, valami nem normális. biztos voltam abban, hogy ez nem túledzés, mert ahhoz messze nem edzettem eleget, hogy túledzés következhessen be. főleg, hogy február óta elég keveset futottam, olyan heti 40-50 kilométerek, de inkább kevesebb. és ennek is elég nagy része lassú futások.
már csak azért is bizonyítani akartam ezt magamnak, mert mások kívülről nézve kevésbé látták úgy, hogy nem normális a dolog.
hát, az történt, hogy nem tudtam a 75%-os tempóra felgyorsítani, mert már kb. 70%-nál simán úgy éreztem, hogy a maximális teljesítményt adják le az izmok, idővel aztán szépen egyre nehezebbnek éreztem a tempót. egy idő után megálltam zoknit igazítani, ez olyan 40-45mp megállás volt, ezután hirtelen sikerült a 75% tempó, úgy 6 percig... aztán már nem volt értelme, mert tisztára kővé váltak a combjaim. lassítottam, és visszafutottam a buszmegállóba, pont le is telt a 40 perc. amúgy nem fájt futás közben (ha fájt volna, azonnal leálltam volna és gyalog mentem volna vissza!), csak simán nehéz volt..
ekkor végre biztos voltam abban, hogy szar van a palacsintában, de hogy mi azt még mindig nem tudtam. leültem és próbáltam valami mintázatot keresni abban, hogy mikor nem ment a regenerálódás, és mitől regenerálódtam. ekkor már úgy definiáltam a problémát, hogy a regenerálódás nem megy (bár ez csak az egyik fele volt a problémának). beugrott ekkor, hogy persze, akkor javult meg egy időre, amikor elkezdtem fehérjedús kaját enni -hozzám képest- extrém mértékben. de nem a fehérje a megoldás, hiszen megint belecsúsztam a gödörbe... felmerült a kérdés bennem, mi az ami fehérjedús kajában van, de fehérjeporban nincs? hát vas.
végiggondoltam a dolgokat, és egészen hihetőnek hangzott a vashiány, mint lehetőség. (és milyen érdekes, az utóbbi pár napban többen is a vasat említették, de eddig nem mondta senki!?)
szóval elkezdtem vérvétel ügyében intézkedni, ezt megírtam a tanácsadómnak, meg azt is, hogy vashiányra gyanakszom, bár tüneteim nem nagyon voltak a futáson túl - ekkor még nem -, szóval emiatt bizonytalankodtam, amikor neki írtam. erre visszaírt, hogy ne csak a vérben levő vasat nézessem meg, hanem a vasraktárak szintjét is (ferritin). küldött egy nagyon érdekes linket is a témában, hogy mennyire sokat számít a futásban az, ha még nem vérszegény valaki, de a vasraktárai lemerültek. sőt leírta azt is, hogy hogyan a leghatékonyabb vaskészítményt bevinni. de lelkemre kötötte, hogy a ferritint nézessem meg, addig ne kezdjek el semmit szedni. én megnéztem a linket és egy mondatnál totál leragadtam, totál döbbenten. a mondatban az volt, hogy amikor még explicit vérszegénység nincs, csak a vasraktárak merültek le, már akkor is kimutatható túl magas laktátszint a vérben, főleg edzés során. ez egy karikacsapásra megmagyarázta, hogy miért érzem úgy magam futás közben, ahogy, annak ellenére, hogy napközben nincsenek más tünetek.
persze ezután már észrevettem azt is, hogy amikor a havi vérveszteség volt, akkor csúsztam mindig vissza a gödörbe. hát, ez szinte teljesen meggyőzött.
péntekre sikerült időpontot kapni a vérvételre, addig nem futottam, nem is lett volna értelme, 2 napig regenerálódtak a fájó izmok. nyilván az abnormális szintű anaerob terheléstől fájtak... nem jutottak elég oxigénhez szegények, ezért próbálták anaerob anyagcserével nyerni az energiát. másrészt még mindig vért veszítettem, gondoltam, nem rontom a helyzetet tovább azzal, hogy még futok is, ami ugye szintén egyfajta vérveszteséget jelent, bár kisebb mértékű (tehát, igen, futás közben is veszítünk vért, csak nem olyan sokat, de hosszabb távon ez persze probléma lehet, ha nem eszik az ember elég vasat).
megvolt a vérvétel, ez gyakorlatilag több vérveszteség, mint amit 1 hét menstruáció alatt összeszed az ember... nos, aztán másnapra olyan rossz lett minden, hogy alig bírtam elhinni. volt kedvem egy kis lassú kocogáshoz, elmentem, de életemben ilyen rosszul még nem ment. a 6:40 tempóba majd belehaltam, a pulzus is elszállt a francba, meg is álltam kb. félóra után és hazabuszoztam. aztán egész hétvégén sűrűn voltak olyan pillanataim, ahol nulla volt az energiaszintem. még a koncentrálás se mindig ment bonyolultabb olvasmányok esetében, főleg estefelé. ez az energiaprobléma amúgy már korábban is volt a héten, hétfői futás utáni 2 napban, de a vérvétel napjára már egész jól voltam.
ja meg 12-14 óra alvás, meg a 4. emeletre a lépcsőn alig bírtam felmenni, úgy elsavasodtak a lábaim 1 emelet után. muszáj volt pihengetni a lépcsőfordulókban. hát, komolyan gondolkoztam hogy elküldök valakit valamilyen vaskészítményért és betolok 100mg vasat vagy akármi. de azért türtőztettem magam.
aztán végre ma megkaptam a vérvétel eredményét, hát sokkal rosszabb, mint amire számítottam. én azt gondoltam, hogy a normálnál talán picit alacsonyabb lesz a ferritin, vagyis normál tartomány alján, ami egy futónak már túl alacsony, de egy kanapékrumplinak elmegy. de neeem, bőven a normál alatt van a ferritin, alig fele a normál alsó határértékének, majdnem zéró. ez annyit tesz, hogy már jó ideje semmi vastartalék nem volt a csontvelőben, meg máshol sem a szervezetemben. persze a vérben levő vas szintje is fele a normál alsó határértékének, az is majdnem zéró. aztán a vörösvértestjeim túl kicsik, ez is határérték alatt. a hemoglobinból meg csak le kell vonni 2-t ahhoz hogy klinikai vérszegénységnek feleljen meg (121-es hemoglobin).
van még pár furcsa érték, ami nem tudom mit jelent. :S holnap fogja látni az orvos, remélem csak a vashiánnyal kapcsolatosak. addig persze nem futok, ülök a fenekemen és próbálom a fizikai aktivitást minimálisra szorítani, mert sajnos ma sem vagyok valami százas, pl. a buszhoz egy 3 méter magas "emelkedőn" tempógyalogoltam, és a 3 méter végére elkezdtek savasodni a lábaim. áááááááá.
mindenesetre örülök, hogy talán végre megvan a megoldás, valszeg csak el kell kezdeni egy vaskészítményt szedni! meg persze mellé csak nagyon óvatosan futni egy darabig. csak lassan, mert a gyors futás után is nagyobb a vasigény valamiért.
tanulság? bizony érdemes néha agyalni, mert rájöhet az ember dolgokra, még ha lassan is :P nálam azért volt nehéz kikövetkeztetni a vashiányt, mert olyan sokáig csak a futásban jelentkeztek a tünetek és ott is olyan furán... a napi életvitelben nem. a múlt héten kezdtek el jelentkezni napközben is, a plusz vérveszteségek után. és a nyugalmi pulzusom mindvégig normális volt, legalábbis amit én normálisnak gondolok. (60 alá lemegy néha, de azért többnyire nem, de ilyen voltam mindig is.)
a legszomorúbb, hogy tavaly márciusi vérképben egyetlen érték lógott ki (most meg nyolc!!), és az az egyetlen érték is a vaskötő kapacitás volt... a normálnál magasabb volt picikét. arra azt mondták, hogy nem gáz. hát... most már nem csak picikét magasabb a normálisnál a vaskötő kapacitás :P :P
amúgy a hemoglobin se volt túl jó tavaly se, de bőven nem vérszegénység közelében volt. csak picikét :P (129 volt tavaly.)
verem a fejem a falba, lehet mennyi szenvedést meg fejlődésben stagnálást -főleg gyorsabb tempóknál- megspóroltam volna, ha komolyan vették volna a tavalyi vérképet.
ja meg ennyit a túlmisztifikált "túledzés" témáról... :P
hát, most ennyi.