3 hozzászólásValahogy nem akarózik blogot írni a nagyatádi maratonról.
Ez történt tavaly is, és ahogy múlnak a napok, nő a távolság, úgy halványulnak az emlékek. Na jó, ez nem igaz, de annyira közhelyesen hangzik, hogy nem lehet kihagyni. 
Tavaly gyorsabban kezdtem, és jobban elfáradtam. Idén pulzuskontroll miatt lassabban kezdtem, és innen lassultam azután. 
Azért összességében nem volt tragikus a dolog, bár a párás meleg/hőség nem ideális egy maratonhoz. De hát mindenki másnak is ugyanez jutott.
A 4:28-as időeredmény azután elég hamar konkrét célt szült. Leander júliusi ötletét, javaslatát (ultimátumát?!) megfogadva elhatároztam, hogy az életemben először bevállalt egy szezon alatti 2 maraton kapcsán 30 percet javítok.
Mivel azért nem volt túl maratonspecifikus a felkészülés júliusig, alig jött össze egy darab értelmes hosszú futás, így olyannyira nem voltam túledzve, a fizikai kopástól-elhasználódástól így nem kell tartani. Így született tehát a cél: 4:28-ról 4 óra alá menni az őszi BSI Spar maratonon. 30 perc javulás, ez igazán remekül hangzik, elegáns és erős motiváció, hm. Van rá 70 nap, egy teljes augusztus-szeptember, gondoltam a verseny után.
És eltelt az augusztus, munkával az utolsó 10 napon, összesen 150 km-rel - ha ma, 31-én beesik legalább 3 telepkör, 12 km...
Hát, ez sem túl általánosan ajánlott mennyiség a 4 órás maratonhoz, de majd a NIKE mutat valamilyen felkészültségi szintet, persze inkább a tempógyorsaságról adva információt, kevéssé a 30 km-en feletti világ érzéseiről, a maratoni táv második felének esélyeiről.
A 30 perces javulást meg majd szépen meghozza az időjárás és a fejben koncentrálás.