2013 nem tűnhet el olyannyira nyomtalanul az edzések világában, mint ahogy eddig történt...

Alig 300 km futás, átlagban ez 4-5 naponként egyet jelent, kb. 7 és fél km távban. De a statisztikának -Churchill után szabadon- csak akkor higgyünk, vagy akkor sem, ha mi csináljuk magunknak, ugye.

A cél-út misztikus világában sosem az út maga vonzott, de idén még cél sem körvonalazódott, így nem csoda, ha dadogott az edzésfolyamat. Az idei maratonról már lekéstem, alapok híján csak légüres térben, avagy épp a levegőben lebegne a ház teteje, ami kétségkívül dicséretes lenne  egy illuzionistától, de a maratonnal nem szabad viccelni, az nem csupán káprázat. Pedig a következő lesz a tizedik a sorban, szóval egyrészt tényleg nem szabad majd elviccelni, másrészt ez igazán vonzó cél lehet, de nem 2013-ban...

Viszont az előző héten megszületett a cél, beneveztünk a nagyatádi ironman ob váltói közé: Gergő és a Neumann Tanár Sokk veretes és már jól bejáratott névvel. Két éve futom a maratont a Tanár Sokkban, idén viszont kicsit megtörjük a hagyományokat: mivel nincs díjazott váltó már, ezért nem ragaszkodunk az egy fő/egy sportági rész felosztáshoz, cél a gyorsaság!

A csodafegyverünk tehát a kívülről leigazolt Gergő, aki ifi öttusázóként eleve profi úszó és futó, emellett kerékpározni is szeret, szóval mellé jön a tavalyi-tavaly előtti stabil bringás fiatal kolléga, nekem meg nem kell letolni a teljes maratont, hanem beállnak majd egy-két körre a társak. No persze, amennyivel kevesebbet futok majd, elméletileg annyival gyorsabbnak kellene lennem.

Régen volt egy olyan reklám, hogy "Hat hét hit, és hat!" Bár ez hajnövesztőt reklámozott (ez sem ártana), de most a nagyatádi versenyre készülve mondogatom magamban, hiszen ha nem is hat, de 7 hét van hátra a verseny hetéig. Az utolsó héten persze már nem terheljük agyon magunkat, csak a megfelelő táplálékbevitelre koncentrálunk (értsd: degeszre esszük magunkat), szóval van 7 hetem, meg a hitem, hogy ez majd hat.

A cél, hogy kb. három szakaszban, köztük rövid pihenővel a szokott maratontempónál gyorsabban fussak kb. 28-33 km-t. Volt már ilyen Nagytádon pár éve, akkor nagyon kevésnek tűnt az a 20-40 perc pihenő, amit a csapattagoknak hála a pálya szélén tölthettem, mielőtt vissza kellett volna menni az aszfaltcsíkra, a nyári katlanba.

Szóval, a cél megvan, ki kell találni valami innovatív megoldást, és irány július vége, irány Nagyatád!

P. S.
Minden tanácsot, ötletet természetesen szívesen fogadok, a "Fuss!" típusú monolitikus igazságtól a szofisztikált edzéstervig!