Új sportág az életemben, új blogbejegyzés. Ősszel már a második ilyen tárgyú. Majd még novemberben tervezek egy összefoglalót is írni, csak az ínhüvelygyulladás kerüljön el addig... :)

Tehát az új sportág: evezés. Hogy a vízben ne csak nyaktól lefele lássak embereket. A szeptemberi egyetemi sportnapon érdeklődtem az evezős standnál, de már Keszthelyen beleültette a bogarat a fülembe Peti. Ő egy volt levelezős szaktársam, aki korábban nappalisként lapátolt az ottani csapatban. Szerinte nagyon mókás volt, illetve egy regattás napon én is láttam az evezősöket, szerintem is az. Víz is van a közelben, ha hűtés kéne, a táj is szép, szóval úgy döntöttem, a 12 órás úszás után kipróbálom, milyen.

Elvileg vannak termi edzései is a srácoknak, de az nem tudom, mennyire fér majd az időmbe, meg a teremért amúgy se rajongok, az őszi sportági nyitásom inkább a művi, medencei környezetből kiszabadulás jegyében zajlik. Szóval evezés.

A facebook-csoporton belül már jól leinformálódtam a részletekről korábban. Ruházat: játszós. Indulás: a központi koli elől. Időpont: 5:50. Kb olyan szinten voltam, mint a holland-magyar meccs eredményének az olvasásakor. MENNYIIIII?!?!?!?!?!?!? Annyi. Kb ez benne a legnagyobb szívás, de muszáj korán lemenni, hogy az esetleges 8-as melókezdésre visszaérjünk. Ráadásul mindez ugya Balatonalmádiban van, az plusz 20 perc utazás. Mindez a hajnal egy-kettes lefekvéseimmel nem kompatibilis, ami miatt kissé nehézkesnek tűnt a feladat, de ma összeszedtem magam.

Próbáltam hamar végezni a melóval uszi után, így 0:37-kor ágyban voltam, de elaludni nem sikerült azonnal - az uszi sajna megpörget ennyire. A vekkert 5-re állítottam, a hólyagom és az izgalom meg már előtte 20 perccel ébresztettek, szóval elég nyúzottan kezdtem a napot, bögre kávé ide, Thrash Metal oda. Gyorsan kocogósba öltöztem, aztán uccu neki - irány a wc! :P Abszolút meglepődtem magamon, mert a szokott izgulós hasmenés nem is jött rám előtte. Kezdek hozzászokni az idegenekhez (legalábbis előre már nem idegesítenek), úgy tűnik. :)

Indulni szokás szerint késve sikerült, így a nap sportteljesítményét egyből sikerült letudni: kb 4 perces tempóban szaladtam le a kolihoz a sötét, huplis járdán. Elsőnek érkeztem, úgyhogy még túl is mentem a célon. :D

A társaság szépen összegyűlt, szimpatikus fiatalok. 4 csajszi, velem együtt 5 srác. Az egyikük igen kemény sportember, alvás nélkül jött, gyakorlatilag a kocsmából. Én meg sírok a szűk 4 órámmal...

A csoportvezető tanár lefuvarozott mikrobusszal, úri dolgom volt. Viszont szűk helyen ennyi emberrel összezárva még mindig nem érzem jól magam. :S

A balatonalmádi kempingben tök sötét volt, úgy kellett hajókat húzgálni az udvaron bemelegítésnek. Ehhez még legalább értek, szuper. :D Aztán irány a csónak. Kértem volna gyorstalpalót még a parton, de nem volt rá idő. :P

Nagy nehezen beszereltem magam, viszont mellém pont nem jutott pár, aki segített volna, így a lábtartót nem sikerült ideálisíra belőni, már menet közben szerelgettem. Ráadásul az előttem ülő csajszi pont egy másik újonc leányzónak segített, így őt se sokat tudtam kérdezni.

Az evezésbe azért egész szépen belejöttem, bár kézből evezve folyton a térdem vertem meg a lapát nyelével, derékból hajolni nem tudok, csak gerincet görbítve, rendesen hátradőlni meg nem mertem. Szóval szinte korlátlan a fejlődési lehetőség itt is, pont mint a jóga terén. Mivel utolsó/első ember voltam, legalább a többieket sikerült figyelgetni. Lévén négy csaj ült előttem, ez nem is volt rossz. ;) Próbáltam lenyúlni a mozgást, de kellett volna fejkamera az elemzáshez. Krisztivel(?, a másik kezdő) néha sikerült összegabalyítani a laptokat. :P

A hátrafele haladás tök fura volt, azt se tudtam megbecsülni, mennyivel mehetünk. Balázs szerint olyan 10 km/h, utólag rákérdeztem. Érdekes. Valamennyire a tájat is sikerült passogatni, az viszont valami elképesztően szuper volt. Főleg, hogy a Balatonon ringatózva világosodott ki körülöttem. A Balcsi északi csücske felé mentünk egy kört, aztán vissza. Menet közben egy kis zápor is elkapott minket, de nem volt vészes a dolog, csak a rúd kezdett csúszkálni a mancsomban. Egy bringás mezt vittem a futónadrág fölött, a nadrág rövidsége miatt egy picit fázott így is a derekam, abból jó lett volna tavaly egy számmal nagyobbat újítani. Fölötte meg kapucnis póló, de az nem kellett.

Az intenzitás tök nyugis volt, így azért elég hosszan el bírnék lapátolgatni. Pedig igyekeztem derékszögben tartani a lapátot, de szerintem rövidek a csapásaim, vagy a szabadításnál kapom ki hamar a végén, de egyáltalán nem fáradtam el, már a kevés alvást leszámítva. Időnk a kezdeti pakolás miatt nem volt sok, 35 perc, de így elsőre elég is. Utána vissza a furgonba, aztán irány haza, remek hangulatban. Főleg a kocsmából érkező srác sziporkázott, ilyenkor azért már nagyon pihent agya van az embernek, már legalábbis az előző életem emlékei alapján. :P

7:30 körül érkeztünk meg, olyan "friss és fitt" voltam a végén, hogy a hazakocogást még egy erdei körrel is kibővítettem. :) Aztán nem sokkal persze kidőltem, de ilyen apróságokra most nem adunk. :P A csütörtök estét viszont át kell majd szervezni, ha a jövőben is menni akarok. Márpedig akarok. :) Kár, hogy az evezésbe nem futottam bele korábban, ez elsőre is nagyon jó volt.