Alighanem megvan a kedvenc teljesíménytúrám/nk...:

3 napnyi variálás után 120. verzióként szombat reggel 5kor indultunk Pestről kocsival. Már-már megszokott társam, Sanyi mellett ezúttal egy Peti is velünk tartott. :) Útközben helyenként elég borús volt az ég, néhol esett is, de Zobákpusztára már szép napos időben értünk. Hivatalosan 7.55kor, gyakorlatilag 8 körül rajtoltunk.

Múlt héten keveselltem a szöveget az itineren. Hát, most nagyon kellett nevetnem, amikor megláttam, hogy egy árva betű sincs a papíron az ep-k nevén és a térkép jelzésein kívül... Na de nem baj, menjünk! 1. ep: Zengő. A szint nagy részét ezzel le is tudtuk - már ekkor tudtam, hogy ez után a túra után nem tesszük majd fel a "de hol a szint?" kérdést. :D Jó sokat elidőztünk itt, talán fél órát is. De hát muszáj volt felmenni a kilátóba a tiltó felirat ellenére is. Ha már egyszer eljutottunk ide, lássunk is valamit... és a fényképező is előkerült természetesen. Lefelé aztán kicsit belehúztunk, bár ez nem volt olyan egyszerű, mivel Peti állandóan megállt szedret és gombát szedni. :D Viszonylag könnyen elértük a 2. ep-t, a Cigány-hegyi kilátót is. Innen aztán pár percnyire volt csak a következő pont: a Pásztor-forrás. 12.12kor értünk aztán Máré-várhoz, ahol bőséges frissítés várt minket. Próbáltuk megtudni a többiektől, hogy a szintidő végülis 6 vagy 7 óra, de mindenki "szerintem"-mel kezdte a mondatát... Ez nem volt túl biztató, úgyhogy a vár megtekintése nélkül indultunk tovább a cél felé. Itt a kis szintkülönbség ellenére is voltak húzósabb részek, de a hely remeksége és a fantasztikus látvány mellett ez nem volt nagyon feltűnő. Peti lassan elmaradt tőlünk, egy házaspárhoz verődött. Mi Sanyival egy pécsi srác társaságában folytattuk utunkat. Egy helyen majdnem elvesztettük a jelet, de még időben észbe kaptunk. Hamar kiértünk a műútra, majd át a kékre, amin besétáltunk a célba. 13.46 a hivatalos célidőnk, tehát 6 órán belül maradtunk. 10-15 perccel később Petiék is befutottak. Összesen 24,4 kilométert mentünk, 1000 méter szintemelkedéssel.

Az eddigiekhez képest nagyon laza volt. Remekül éreztük magunkat, és persze megfogadtuk, hogy jövőre az 1800-ason megyünk... :) A Mecsek viszonylag új vidék volt mindhármunknak, de nagyon örültünk, hogy megismertük, fantasztikusan szép hely, nagyon jó túrázási lehetőségekkel. A szervezés is egészen profi volt. Nem beszélve a kimondottan nyárias időjárásról: végig szikrázó napsütés, meleg. A rekordok napja is volt ez: egyszer sem tévedtünk el (egy kicsit sem!!!), illetve ennyi vízhólyag egy lábamon még nem volt...

Naszóval, átvettük a kitűzőt, emléklapot, gyorsan energiapótolunk egy kis zsíroskenyérrel, majd Pécs felé vettük az irányt. Rövid városnézés után bőségesen megebédeltünk egy nagyon jó kis helyen. Hazafelé még megálltunk Villány mellett bort kóstolni, végül fél 9 körül értünk Pestre. Szép hosszú nap volt, de csak pozitív élményekkel gazdagodtunk. Nekem személy szerint ez volt eddigi legjobb túraélményem, persze ez nagyban köszönhető a "körítésnek" is. Tökéletes volt, na. Még ilyet, sokat! :)