Ez nem nyert.
Mármint a fenti állítás, mert biza most nem volt délibáb, aminek én momentán örültem. S még jobban örültem neki futás közben hogy elmaradt a nagy meleg, amikor megkostóltam a különleges ízű vizet. Hááát érdekes mellékíze volt, így nagyon nem is nyeltem belőle.
Maga táj már hiányzott, s erre menetközben jöttem rá. Naggyon jó volt végre pusztában futni, úgy mint otthon egykoron. Pacsirta dalol az égben, érzed a füvek bódító illatát, a talajból áramló meleg levegő (ezt most elfújta a szél) szárít, fejed fölött szitál a vércse, és próbálod az állati lepényeket kikerülni, ami nem mindig sikerül...
Persze mifelénk a mén nem szaladgál a mezőn, s nem látjuk a Bükk hűvös ormait, de szép volt. És új.

Magáról a versenyről sok mindent nem tudok írni. Fáradtan álltam rajthoz, persze elragadott versenyszellem és toltam én is neki, ami éppen jól esett...aztán riktult a tömeg, jött a szabadság érzés és a szembeszél. 11-nél társaságom akadt, így már jobb volt beszélgetve begyűjteni a maradék majdnem 5 kilit. Persze azért dukált a sprint a végére, így megnyomtam, és sikerült is majdnem 1 percen belül futni a nagy álomidőnek.

Jó volt. Megvolt.