Szóval, az úgy kezdődött, h valamikor gyerekkoromban a tv-ben láttam a sífutást (biztos téli olimpia volt), és gondoltam, h ezek nem normálisak: lefelé még oké, de felfelé....na ezt én tuti biztos soha nem fogom csinálni. különben meg Mo-on nincs is hó:)
Február 25-én lesz a Vasaloppet amatör formája az Öppet spar: 90 km sífutás. Ez az utolsó része a 4 versenyszámnak, szóval ezt már "fejen állva is...." :D Ennek szellemében tavaly karácsonyra kaptam egy nagyon nagyon kezdő sífutó felszerelést és februárban egy edző megmutatta az alapokat. mit mondjak: 1 méterenként estem el...., de a 2 óra végére egész jól haladtam és az edző is meg volt elégedve. Na persze nyáron nem lehet sífutni, ill lehet görkorcsolyázni vagy mit, de nekem az aszfalt túl kemény, h elessek, szóval reméltem, h idén hamar jön a hó. Decemberben voltam először az első alapóra után itt Lindében, és összesen azóta 6x próbáltam, a leghosszabb edzés 13,5 km volt, de mindannyiszor jóval lasabb tempóban mint a téli alapozó futóedzéseim tempója. Össz km kb 50 volt, viszont képes voltam már egy-egy lejtőn elesése nélkül lejönni, sőt a végén még kanyart is bevenni. na ezzel a "magas szintű" előképzettséggel vágtam neki tegnap a 40 km-es az idén legdombosabb legnehezebb terepű hosszútávú sífutóversenyének....Na persze ezt mind nem tudtam, na jó, a 40 km-t igen :D , csak a rajtra várva mesélték a "profi nagy öregek". Nem lettem nyugodtabb mit ne mondjak. Ráadásul elég hideg is lett reggelre, -22 fok. Reménykedtünk Marianaval, akivel mentem, h csak azért jobb lesz, hát egészen -19-ig felmelegedett az idő. Csak egy csöppet volt hideg. oké, futottam én már -25-ben is de csak 7 km-t és nem 4-5 órát. Szóval ez is igen izgalmas volt, h vajon szét fogok-e fagyni. Mondtam Attilának, ha estig nem jövök haza, akkor biztos megtalál valami lejtő alján lesiklópozícióban megfagyva :D Lényeg a lényeg, elrajtoltunk. 6 nagyon kanyargós és tényleg hosszú brutál emelkedőkkel és lejtőkkel. Éles kanyarokkal tele tüzdelt kört kellett megtenni. ÁÁÁ 6 kör az nem sok. :) Ez volt a motivációm. Az elején egész könnyedén ment, Mariana után szorosan a nyomában mentem, időnként, főleg a felfelé mászásoknál még gyorsabb is tudtam volna lenni, de lefelé ő mindig gyorsabb volt. Ja igen, aki nem tudja, a sífutó lécre két féle vax való, a közepére egy tapadós, a szélére csúszós. Na a kezdőknek a középső ragadós helyett lehet speciális tapaszt tenni, ami jobban tapad, könnyebben lehet felfelé menni menni vele, nekem ilyen volt, Mariananak meg rendes vax, így ő lefelé jobban csúszott. Szóval a mezőny hamar szétszóródott, a profik nagyon gyorsan leköröztem bennünket, és félelmetes tempóban húztak felfelé is. Több mint 20km/h-ás átlagtempóban nyomták...nagyon kemény. Összesen 3x sikerült elesnem: egyszer mikor előttünk pár méterre egy csaj elesett egylejtő végén a kanyraban és mindenki ráesett. Egyszer mikor a legmeredekebb lejtő végén emelkedő jött, felnéztem, láttam h egy fényképész kattintgat a domb tetején, na gondoltam akkor menjünk nagyon szépen...durr, eltanyáltam :D Mondtam is mikor végül felértem, h remélem erről nem csinált képet :D ennyit a hiúságról. A 3 esés pedig bénaság volt, valahogy sikerült a botomat a saját lécem elé leszúrni, nem tudom miért hadonásztam de szép fejen átgurulás lett belőle. Viszont nagyon elégedett voltam, mert igazán nehéz helyeken, meredek lejtőkön éles kanyarokban mindig talpon tudtam maradni. Érdekes ez a sífutás különben, sokkal megterhelőbb mint a futás, az egész test keméynen dolgozik. Az első 2 kör egészen kellemes volt, a rajt előtti izgalom is hajtott, a 3. körben elfáradtam, érzetem, h kéne energia, mert kifogytak a raktárak,  fejre fogok állni, ha nem eszek, így 20 km-nél megettem egy gélt, ami sokkal finomabb volt így félig jegesre fagyva mint 20 fokban amikor minden ragad tőle. Minden kör végén volt lanygyos citromos tea, ami isteni jól esett minden alkalommal. na már csak 3 kör van, az már semmi. mint ha indulnék egy 20ast futni. érdekes a mentális motiváció. Klönben érdekes, h tényleg nem fáztam, sikerült jól eltalálni a ruhát, mert izzadtam bár de pont egynsúlyban volt a csurom vizes ruhában mégsem kezdtem el fázni a -19ben. A 3 körben az ujjaim kezdtek fázni a kesztyűben de ez elmúlt a következő körben már. A 4 gyorsan lement, de ekkor már igen elfáradtak a karjaim, a bal lapockatájam és a nyakam élesen szúrt és fájt, hiába, nem vagyok túl erős felsőtestben, elkelne egy kis hátizom erősítés.  Az 5-ben egy 75 körüli bácsi is lehagyott bennünket, (mondanom sem kell, h a profik már a célban voltak régen, ), meg is kérdezte, h ez már az utolsó körünk, mondtuk nem. Erre ő : "Ördög és pokol, szegények!" Na ez de ciki :D :D Az utolsó körben minden egyes nehéz pontot legyőzve már tudta az ember, h na ez is megvan, többet már nem kell még egyszer. Aztán épp 4 órán belül beértünk a célba! Fantasztikus élmény volt, h sikerült, és nem is annyira rossz eredménnyel egy totál kezdőhöz képest. Tulajdonképpen sikerült futótempóban lenyomni nagyon sok mínusz fokban és nagyon nehéz terepen. A célban viszont úgy köhögtem, h azt hittem a légcsövem kiszakad, ezt mondjuk már az utolsó 2 körben is éreztem, h meredek lejtők végén nagy sebességgel nagyon figyelnem kellett, h becsukjam a számat, különben köhögnöm kellett a hidegtől. Még egy baklövést, azaz kettőt elkövettem, amit futó létemre igazán tudhatnék. 1: nem ettem elég Mg-ot és az első esésnél begörcsölt  a talpam, és innentől a 40 km-en végig, amikor nem kellett visszafeszítve tartanom a lábam, azaz minden esésnél illetve sokszor lesiklásoknál is.  2: felvettem egy vadiúj zoknit. Mert direkt sífutásra ajánlották extrém meleg és tuti nem lesz vízhólyag tőle. Na hát a 2. km-től a jobb lábamon teljesen lecsúszott és felharmonikázódott a talpamon és a sarkamon, a bal egész jó volt, de az utolsó kör felénél érzetem, h egy hatalmas vízhólyagom van és minden egyes lépésnél kicsordult a könnyem, annyira fájt. Pár perc múlva aztán ki is pukkant, nem lett jobb, az vigasztalt, h mindjárt itt a cél. Na hát okos futó a sífutásán tanul :) Összességében hatalmas élmény volt,  most van még egy hónapom, h felkészüljek a dupla ekkora távra. Állítólag az nem ennyire nehéz terep...na majd meglátjuk.