Mai utolsó futás a marathon előtt :)

Köszönöm mindenkinbek a sok jó tanácsot, meglátást, bíztatást! Lényegesen jobban érzem magam lelkileg és fizikailag is!

Közeledik a Budapest marathon. Én pedig nem várom:( Pedig annyira lelkes voltam júniusban, Még egy szuper időt is kitaláltam magamnak, hogy mit szeretnék megcélozni. Annyira jól ment a futás júniusban, Könnyedén, energiával teli tudtam jó tempókat futni, nagyon örültem neki. Aztán az Almádi félmarathon is nagyon jól sikerült különösebb rákészülés vagy stresszelés nélkül 4.49est átlagtempó úgy, hogy a 19. km 4.30as lett. Szépen csináltam is az edzéstervemet, aztán valahogy elromlott a dolog. már augusztus elején érezetm, hogy valami nem ogazán jó, mert egyre nehezebben menetk a futások, azaz megcsináltam szonte mindent az edzéstervben, de egyre nehezebbnek éreztem a gyorsabb tempókat és egyre kevesebb kedvem volt futni. Aug kp-én volt egy kb 2 hét, amikor a lábszáraim vasvbeton tömbökkl váltak merevek és nehezek voltak. ez aztán szépen elmúlt, de az energiaszintem és a kedvem nem nőtt meg sajnos. Valahogy vártam, hogy majd csak jobb lesz, próbálatm csonálni az edzéseket, 1-2 8as meg talán 1-2 16ost hagytam ki, de a legtöbbjét megcsináltam. Közben kb 3 hete lenyomtam  egy 31,5 km-t mindt kötelező 30-ast a marathon előtt. Nem lett nagyon rossz, 5.2x tempó, de nem lett tőle nagyobb kedvem futni. Ráadsul rosszul is lettem utána, hasgörcs, hasmenés, hányás és mikor ez kicsit elviselhetőbb lett 2-3 óra múlva, aludnom kellett a du kellős közepén vagy 1,5 órát. Aztán csinálta,m tivább az edzéseket, de  aminimum 8 km-en felül nagyon meg kellett volna motiválnom magamnak, hogy még egy körre elinduljak:( Aztán 10én szombaton volt a Nora-i félmarathon, ez az, amin tavaly először 5 hónapnyi futá után lefutottam az elsp félmarathont. Ez szerepelt az edzéstervemben mint edzés része, szóval "muszáj" volt elmennem rá. Testem -lelkem nem kívánta az egészet. míg a többiek bemelegítettek azon filóztam,hogy mia afenét keresek itt,  mikor semmi kedvem "szenvedni". De aztán persze összeszedtem magam és futottam egy elég jó időt a terephez képest-250 méter szintküli csúnya emelkedőkkel és lejtőkkel. Utána azért elégedett voltam, mert sikerült kétszeresen is legyőznöm magam, de nem lett több kedvem futni pár nap múlva sem. A jobb sarkam csúnyán meg is fájdult a sok lejtőtől. Aztán múlt héten 3 8-ast megcsináltam, hétfőn még egyet, azóta nem futottam. És nem is tornáztam, peig heti 3x 1,5 óra aerobik meg szokott lenni a futás mellett.

Aztán tegnap visszanéztem a júniusi edzéseimet és megértettem, hogy mi a  baj. Ugyanannál a tempónal, főleg a gyorsabbaknál kb 10-15 tel magasabb az átlag és  a max pulzusom is most mint júniusban. Szóval nem csak szubjektíven nehezebb a futás, hanem tényleg nehezebb és ezt a szervezetem is mutatja.

Elkenődtem kicsit az az igazság. Eddig vártam, vártam, hogy majd csak jobb lesz, majd megjön az enerhiám, megjön a kedvem, frissek lesznek a lábaim, csak ki kell várni. De most már úgy érzem, hogy ez nem fog megtörténni a marathonig, mert talán túlterheltem magam.

Arra gondoltam, hogy az lehetett a hiba az edzéseimben, hogy túl gyorsan próbáltam futni minde edzést. nem voltak lassú futások. A hosszúakat is próbáltam a lehető legjobbra futni. Részben azért, mert azt hittem, hogy én most már milyen gyorsan tudok futni a júniusi jó futások után, nem akartam alább adni:( Részben meg a garmin miatt ami kisördög és állandóan jobb tempóra sarkallja az embert.

na persze biztos egyébb tényezők is hozzájárultak: 4 év után visszamentem dolgozni, reggel 6kor kelek megint, 3 pici gyereket 7re az oviba kell leadni, dolgozni egy idegen orszgban, edegen nyelven, kultúrában egy nem kis felelősségű munkakörben . Beadtam a legkisebb 1,5 éves kislányomat az oviba, ez őt is, engem is megviselt. Más rutinok, stresszesebb mindennapok. közben rengeteget gondolkodtam, hogy hogyan fogom kisakkozni  a rendszerese futásaimat, edzéseimet 3 pici gyerek, munka, 1-1 órai pendlázás , esti tanulás, szakvizsgára készülés mellett.

Szóval itt tartok most. Kicsit magam alatt és fogalmam sincs, hogy a visszalévő 1,5 hétben hogyan edzek, mit csináljak, mit fussak. Fussak, ne fussak, tornázzak, ne tornázzak.

A repjegy megvan, a szabadság kikérve, gyerekek életükben először 2000 km-re leszenk tőlem, de meg van oldva, hogy velük is minden rendben legyen, szóval a versenyre tuti megyek. A kérdés az, hogy tudok-e kihozni magamból valamit, vagy nem.