Na, egy hete megvolt a második versenyszám a négyből, csak eddig nem volt időm beszámolót írni.

Miután visszajöttünk Mo-ról volt egy hetem, hogy kipróbáljam a rövidujjú, térdig érő gagyi kis neopren ruhámat, amit a Decathlonban sikerült beszereznem. Egyelőre nem akartam több pénzt rászánni mert látatlanban is megmondtam, hogy nem lesz a kedvenc mozgásformám a 15 fokos vízekben való úszkálás..:)

Egész héten halogattam a kipróbálást, bár nem volt túl rossz idő, 20-23 fok, bár gondolom a Linde tó nem volt azért túl meleg. Valahogy mindig volt valami kifogás, hogy miért is ne most menjek. Már Mo-on elkezdtem kicsit alacsonyabb pulzuskontrollal futni, és mikor visszajöttünk, km számot is emeltem egy kicsit, hiszen Mo-on alig jutottam futáshoz, így szombatig sikerült 92 km-t futni 5x-i futásból. Igaz az utolóst is 20nak terveztem, de tényleg fáradt voltam, és másnap volt az úszás, így igazából úgy érzetem, hogy teljesen mindegy már az a 8 km:) Szóval a ruha nem került kipróbálásra, de azzal nyugtattam magam, hogy valamikor 16 évesen megcsináltam egy könnyűbúvár tanfolyamot, szóval volt már rajtam neopren, ez az élmény épp elég lesz. Persze az úszásra való edzést sem vittem túlzásba, még valamikor tavasszal a gyerekek úszásedzése alatt úszogattam pár km-t, de ez max 3x fordult elő azt hiszem. Végül os Balatonátúszásra is úgy mentem, hogy semmit nem készültem rá, és így is simán megvolt, szóval annyira nem izgultam, Vagyis egyátalán nem:)

Közben Attila, a férjem kitalálta, hogy eljönnek velem a gyerekekkel, 2,5 órányi út kétszer, plusz ugye még csak 4 és 2 évesek. Nem voltam túlzottam meggyőzve, hogy ez így jó lesz, de hát örültem, hogy jönnek. Odafele elég nehezen telt mert még délelőtt révén nem bírtak elaludni a kocsiban, de üldögélni sem volt kedvük, így szenvedtünk rendesen.

Érkezés után vagy 4 km-t kellett gyalogolni a rajtszám átvételig, rengetegen voltak, minden korosztály természetesen. 13 ezer ember nevezett! Persze itt is úgy volt mint a bicajversenyen, hogy nem egyszerre indult ez a rengeteg ember, hanem  12 percenként kisebb csoportokban. Nekem 14.24kor volt  arajtom, volt még idő bőven. Természetesen, elkezdett esni az eső dél körül...Naná, én nem mehetek semmilyen versenyre úgy hogy ne essen az eső. Az az egy vigasztalt, hogy ezt a versenyt egyébként sem úszhattam volna meg szárazon-szó szerint:D

Családi részekkel nem untatok senkit, a lényeg, hogy felvettem a ruhát, kilógó részeimet bekentem birkazsírrral-de tényleg, árultak ilyet:), kellemesen büdös lettem:D, aztán irány a rajt-2 km gyaloglás mezítláb, esőben, neoprenben, 18 fokban:) na mire odaértem megint úgy éreztem, hogy ennyi elég is volt, nincs nagyon kedvem úszni, mehetünk is haza:) Nagyon profin zajlott az idítás, karunkon a chip, befelé menet a vízbe becsippant és már lehetett is beveni magunkat a vízbe. Hát mit ne mondjak, kicsit azért hideg volt. 17 fokos egész pontosan. Amennyire tudtam gyorsan úsztam, hátha megint beválik a melegítős technika...de ez most annyira nem jött be. Kb 1 km-ig egész jó volt, nem fáztam különösebben, az egyetlen ami aggasztott, hogy már az elejétől nem tudtam összezárni a 4.5. ujjamat a jobbkezemen. Ez egyértelműen még mindig a biciklizés mellékhatása sajnos. A kisujjam teljesen elállt a többitől, és ez idővel egyre rosszabb lett, lassan már csak a mutatóujjamat tudtam koordinálni, a többi csak "lefegett" Emiatt ugye a húzóerő sem volt valami effektív ezzel a kezemmel. 1500nál volt az első távjelző, itt már a bal kezemen is elállta a kisujjam:( Egyre jobban fáztam is. 1 km-ig érzetem az árral való úszás segítségét, de itt már inkább olyan volt mint ha összefolyt volna a 2 folyó és inkább hullámok voltak össze-vissza, de az biztos, hogy már nem érzetem segítséget a víztől. Egyébként mellben úsztam, mert azért azt elég jó technikával tudom, bár persze nem a leggyorsabb haladási forma. A gyorsot is gyakoroltam azért kicsit, próbáltam javítani a technikámat, de mivel ez szabad víz volt, nehezen tudtam gyorsban az oldalra való légvételekkel megítélni, hogy merre úszok, így emiatt sem úsztam gyorsban. Eg yidő után már eléggé fáztam megint, gondoltam is, hogy ez már annyira nem bulis, aztán eljött az utolsó kanyar ami ráfordít az árral szembeni 1 km-re. Na ez a rész elég durva volt. Egyrészt biztonsági okokból beszűkítették a pályát, így összetorlódott a sok úszó, másrészt ugye árral szemben kellett úszni, ez nekem is meg az egyébként is lassabban úszóknak nehéz volt, így gyakorlatilag dugó alakult ki. Árral szemben egyébként is nehéz előzni, hátha még hely sincs. Rengeteg ütést, rúgást gyűjtöttem be, adtam is sajnos párat. Nagy nehezen sikerült leelőznöm egy srácot, aki hihetetlen stílusban úszott, félig oldalt fekve mellúszást imitálva egyik lábbal oldalra, másikkal lefelé rugdalva félig mell, félig gyorsúszásos kartempókkal, mondanom sem kell, hogy mindenkit össze-vissza pofozva, rugdalva maga mellett. Na ez egy nagy megkönnyebbülés volt. Aztán vmikor 300m-re  a céltól valakinek sikerült orrbarugnia, na itt se kép se hang egy pillanatra, pár másodpercig úgy érzetem, hogy na most akkor fejezzük is be ezt az úszást, hideg is van, nem érzem kezem lábam, levegőt sem kapok, erősen jön a víz szembe...Na persze ez csak egy kósza gondolta volt, belehúztam, mert már látszott a cél, bár annyira zuhogott az eső, hogy nagyon nheéz volt látni, hogy mit is látok:) Beértem acélba, itt megint chip csippant, érem nyakba, egy kis langyos sárga inninvaló, gyaloglok ki a célból, látom ám az ikreket, hogy épp zuhanyoznak ruhástól és ugrálnak egy medencébe a zuhogó esőben és 18 fokban. Nagy örömmel rohantak hozzám persze és újságolták, hogy micsoda jó buli ez a zuhanyzás:D Én nem teljesen osztottam ezt a nézetet, de hát apa volt a főnök:) Gyors zuhanyzsá kellemes meleg vízben, hatalamas zhanyzósátor volt felállítva, megérkeztek  a rajtnál leadott ruháim is szerencsére. Azért persze eléggé fáztam még. Gyorsan átvettem a kaját, sonka, saláta, gyerekek kaptak egy újabb fagyit, persze így csurom vizesen esőben tökéletes választás...Aztán gyaloglás vissza az aztóhoz ami ismét 4 km gyaloglás. Itt azért már elég fáardt volt minden gyerek, Hangika majdnem bealudt apa nyakában:) Kocsinál gyerekeket meztelenre vetkőztettük, volt egy-egy száraz pulcsijuk, be a kocsiba, fűtés maxra és irány haza. Közben neten megnéztem az időmet, 1 óra 6 perc lett. nem olyan rossz, bár titokban remélem az 1 órán beüli időt, na de azért optimálosnak nem votak mondhatók a körülmények, meg hát nem is edzettem:D

Tulajdonképpen jó kis verseny ez, de az biztos, hogy be kell szereznem egy rendes neoprent ami minőségi és teljes testet borító, illetve javítani kell a gyorsúszás technikámon, hogy legközelebb már abban úszhassak.

Gyerekek persze nagyon élvezték az egészet és végigaludták az utat hazáig.

Következő részverseny a futás, szeptember végén, 30 km terepfutás egész tisztességes emelkedőkkel.

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151012610808431.452140.725723430&type=1

Szurkolócsapatom:)

Az utolsó 1 km árral szemben. Itt még nem esett az eső, mi útban voltunk a rajtszám átvételi hely felé.

A tradícionális Dalai lovak-Dalarna országrész jelképei:) Ja meg az ikrek:)

Célban-férjem alkotta a színeket, nagyon ráért egyik este:)

A törpéim zuhanyoznak:O