Sziasztok!

Tegnapra terveztem, de csúszott és ma valósult meg. Az első futásom. Szerintem az egészben a legnehezebb a felkelés volt :D De magamhoz képest hamar kipattantam az ágyból, mert izgatott voltam. Az is pirospont, hogy tegnap este kikészítettem a cuccomat, és nem ma reggel rángattam ki a szekrényből idegesen. Szerintem meg kéne tartanom ezt a jó szokásomat suli idejére is, hogy ne mindig az utolsó pillanatban essek be az ajtón. Mivel nem akartam üres hassal futni indulni ettem egy kicsit. Azt hiszem nem volt jó ötlet megöntözni 100%-os narancslével a csokis müzlit.... Lehet hogy venni kéne gyümölcsöset? :D Még jó, hogy tegnap vettem egy müzliszeletet, ami kicsit jobban esett, mint a saját készítésű kajám(igaz, majdnem összeragadt a szám, olyan édes volt).

6:15-kor keltem (negyed órával korábban, mint amikor suliba megyek!!) és háromnegyed hét után pár perccel már baktattam le a lépcsőn. A bemelegítésem kb. ennyi volt amíg leértem a 3. emeletről + még néhány fej- és karkörzés. Legközelebb nem fogom ellógni, de most sietnem kellet mert 8-ra kozmetikushoz mentem. Meglepően könnyen ment a futkározás, bár a vége fele már elfáradtam (1 perc futás, 2 perc séta váltogatása 8x - ez volt a mai edzés). Reménykedtem, hogy elég kihaltak lesznek az utcák, és nem kell a bámészkodó járókelőket kerülgetni. Tévedtem. Néhány szomszéd nénin-bácsin kívül a fiúk tesitanárával is összefutottam. Szerintem ő jobban meg volt lepődve, mint én, mert osztálykiránduláson is nehezen bírtam a hosszú túrázást + a suliban se tesizek, gyógytesis vagyok, felmentett.

Nehezen tudtam belőni azt a "beszélgetős tempót". Néha túl gyorsnak, néha meg iszonyú csigának éreztem magam. Ráadásul a pontos mérés se sikeredett tökéletesre, mert nincs semmilyen szuperkütyüm, stopperem is csak a telefonomon van, nem akartam azzal a kezemben futni. A digitális órámban lemerült az elem, maradt tehát az analóg (ugye így hívják?) óra, amin csak az ötperceknél van vonalka szóval majd' kiesett a szemem a nagy tanulmányozásban. Futócipőm még nincs, egy egyszerű sportcipőben futottam, meg is érezte a lábam. A végén viszketni kezdett a lábszáram is, szépen ki is pirosodott. Itthon bekentem kamillás krémmel és most már minden oké. Általában a műszálas vackoktól szokott ilyesmit csinálni a bőröm, de ez a nadrágom -állítólag- pamut. A sok nyavajgás ellenére mégis örülök, hogy belevágtam és pénteken megint megyek futni. És büszke vagyok magamra :D

Köszi, hogy elolvastátok.