Együnk még egy szelet beiglit. Vagy 42-t. 

Jujjjj, nagyon sok kérdés fogalamazódott meg benned... és milyen jók... csatlakozom Bozóthoz, együnk még egy szelet bejglit ;)

Bizonytalanságot érzek a levegőben. Mi hívta elő?

Én is a beiglievésre szavazok - a 42szeletes távra :-)

miki, csak leírom a véleményem, amiben nyilván semmi új nem lesz számodra: ezekre általános, mindenkire érvényes válasz nem lesz soha...

hozzáteszem, hogy engem pl. nem is érdekelnek az ilyen kérdések, hogy érzelmileg/szubjektívan hogy "illene" hozzáállni. úgy állok hozzá, ahogy. és az nekem jó :) nekem ennyi elég :) akkor is ha nem mindenkinek könnyű elképzelni, hogy miért élvezem :).

a módszer választása, az meg... én most úgy látom, hogy az adott edzésekre adott reakció mérésével lehet a legkönnyebb választani. megtapasztaltam már párszor, hogy milyen érzés fejlődni és milyen stagnálni, már a szubjektív élmény is nagyon más, hát még az eredmények :) ami leginkább érdekelne ezen a téren, az a trend minél gyorsabb meglátása és előrejelzés ezzel kapcsolatosan (jó-e most, és vajon meddig tart).

,,Aki nem tudja, hogy milyen kikötő felé tart, annak nincs megfelelő széljárás. "

Beszélj Monspart Sacival, Ő a futás nagyasszonya, Ő bírja a hülye kérdéseket. Már bocs.

Amúgy az a bejglievés nekem is kéne...így munkaidőben :)

Mi a cél?

+1 a beiglinek!!!!

Ezt most komolyan kérdezed? Pont Te?!

A beigli a tuti! :)) ...meg a kakaós linzer!

miki ez most vmi tesztbejegyzés volt amúgy? :))

Nem, én komoly kérdéseket tettem fel, csak a bejglievők kinevettek :-)

:):):) Ez aztán a nagy kérdés!!! :D Szerintem hallgass a testedre és a lelkedre. :) Ha nem a futásból akarsz megélni és nem profiként nyomod, akkor nyugodtan belefér minden. Olyan sorrendben, ahogy leírtad. :):):) Amúgy meg hallgatni azokra, akik már elértek valamit???? Hmm...mindenki más...más adottságokkal. Neki lehet, hogy bejött valami, ami neked nem fog. :) Kísérletezd ki, hogy neked mi a jó! :) És egy falattal se egyél több bejglit, mint amit POCAK megkíván!!!! :D:D:D:D:D

Pedig pofon egyszerű a válasz. Ha rosszabbul érzed magad futás után, mint előtte, akkor valamit elszúrtál. :-) Aznap vagy sorozatban előtte. És nem, soha ne másokhoz mérd magad, mert az frusztrációhoz vezet. Ahogy annak idején hallottam, amint Benkő Ákos bá okította a fiatalokat: Az a lényeg, hogy önmagunkhoz képest fejlődjünk! :-)

Most komolyan: örömfutás vs. teljesítmény - ezek a két véglet, magam részéről igyekszem a kettő között egyensúlyt teremteni a magam számára. Többi kérdés ugyanez. Mindenki megtalálja a lelkének kedves egyensúlyt a végletek között, nem lehet csak úgy szavakkal voksot tenni a végletek között.

Hát inkább örömfutás, de... jaj de jó lenne már egy újabb PB: :)))

Az örömfutás és a teljesítmény nem zárja ki egymást. :) Pl. sok lötyögős edzés után jól esik egy kicsit pörögni, sok tüdőszaggató résztáv után meg totyorászni. Érdekes módon akkor futottam ECS-t, amikor hasonló képességűekkel edzettem, amikor viszont próbáltam lépést tartani a kemény fiúkkal, akkor sose jött ki versenyen, sőt. Művészet megtalálni az egyensúlyt és sajnos nem mindig sikerül.

nekem a résztáv is volt már örömfutás, komoly :) általában amúgy élvezem a futást, nekem nem nehéz az egyensúly megtalálása ebben, de a végső szent grált az edzésoptimalizálásban még keresem :))

Ha csak az edzésterhelés belövéséről van szó, ez az ellenőrzőlista is segíthet, egy podcast-ból koppintottam:

Jól aludtam?

Várom a mai edzést?

Optimista vagyok a jövőbeli teljesítményemmel kapcsolatban?

Energikusnak érzem magam?

Jó az étvágyam?

Van izom vagy egyéb mozgásszervi fájdalmam?

köszi! amúgy az első 5-re nekem szinte mindig "igen" a válasz.. a jövőbeli teljesítmény persze nem ugyanaz, mint az aktuális teljesítmény :D arra nem mindig lenne "igen" :P nem tudom ez így elég-e belőni az optimumot, h az utolsó kérdésbe ne kelljen "belefutni" :)

Amikor csípős, deres a reggel, és olyan szerencsés vagyok, hogy erdőben kocoghatok, nem veszek fel sok ruhát. Csak éppen annyit, hogy érezzem a bőrömön, ahogy csipked a tél gúnyosan, hogy amikor átmelegszik a testem, és a vérkeringésem lüktető pumpálással felveszi a lábaim halk toppanásait a dermedt talajon, akkor éppen ne fázzak. Fejkendőm felett a hajamat belepi a fehéres dér, ahogy párolog a testem, és a hűvös hegyi levegő átmossa a tüdőm, langyos borzongás fut végig a bőrömön, és pár perc múlva belesimulok a környezetbe. A tüdőm halk zihálása és a tompa léptek ritmusa, mint egy mantra, lecsendesíti a gondolatokat, szempillámat hópelyhek csiklandozzák, ahogy rápillantok a színes cipőorrokra és kövekre. Velem lélegzik az erdő. Gyomrom ürességét ekkor betölti az életenergia, kellemes pulzus visz előre könnyedén. Néha teljesen kilépek a testemből, néha pengeéles hallással rezdülök az erdő neszeire, de semmi nem zavar, semmi nem siettet, figyelmem egyszerre belülre és kívülre irányul. Mintha elemelkednék a földtől, lerázott karjaim felemelkednek, nagy lélegzettel ereszkednek le, átfut a testen egy vándor lélegzet, majd elönt egy forróság hullám a tarkómon…meglazítom a technikait, meleg van. Kellemes a tempó. Belül érzem, hogy elég. A térdem kímélem, a nyakam mozgatom, kirázok a fejemből minden gátló és blokkoló gondolatot. Felszabadultság érzés önti el az elmém, ahogy kanyargok az ösvénnyel, gyermeki játékossággal engedem a testsúlyom a lejtőre, majd gyenge térdemeléssel könnyedére veszem a felfelét… Szarvasok szagát hozza a szél, az éhségérzet a következő, és egy gyenge zsibbadás a bal forgómban…kicsit lerúgom a lábam, lassítok, a szám mosolyra húzódik, nem tudom miért, rózsaszínű forróság lüktet az arcomon. Boldog vagyok, és jólesne megölelni a szembe feltűnő kutyasétáltató bácsit, de csaj egy vigyort ajándékozok, és felemelem a jobb mutatóujjam, hiszen futó vagyok. J És éhes…Lassítok ahogy meglátom az utolsó jelzést, ami után a kanyarból feltűnik a rozsdás sorompó. A szívem kicsit késve lassít, majd elcsendesedik, ahogy izmaim nyúlnak, és jeges szellő sürget hazafelé. Bár az éhség erős, a forró kádban visszhangzik a gyomorkorgás, bizseregnek az izomrostok, oldódik a só…. Egy kis tányér sárgaborsó főzelék egy pokrócban mennyei lakomának tűnik, egy két szelet lilahagyma kellemesen égeti a szám szélét. Szerény ebéd, de úgy örvendezik a testem minden falatnak, hogy evés közben is mosolyogni kell. A kellemes fáradtság mellett friss elmével indul a nap. Kellene egy jó könyv, vagy egy beszélgetés. Jöhet bármi. J Addig volt jó, amíg ez volt a fontos. Miközben mosogatok és durván jól érzem magam, arra gondolok, semmi más nem számít a futásban. Minden nap ilyen legyen! Így fogom csinálni. Szívvel. :)

edzéssel kapcsolatban sok variációs kérdés nincs...max az edzés típusa, ideje, intenzitása, és hogy aznap mikor ejtjük meg lehet a kérdés tárgya :-)

a lényeg mozogjunk...ugyan már, nem vagyunk mi általában profik, a többit hagyjuk meg nekik...

Talán árnyalja a képet, ha az szerint teszünk különbséget az edzésfajták között, mit akarunk vele elérni. A fitnessz, egészséges életmód a célunk, vagy pedig egy adott sportágban szeretnénk javulni? Aki általános értelemben fittebb, egészségesebb szeretne lenni, annak aligha javasolt heti 100-200 kilométereket futni. Inkább egy nem túl megterhelő, összetett programra van szüksége.

Viszont, ha nincs kézzel fogható célunk, pl. fussuk körbe a Balatont, sokkal nehezebb fenntartani a motivációt. Aki lejár a konditerembe, hogy fogyjon egy kicsit, alighanem hamarabb feladja, mint a kényszerbeteg futó, aki még a gondolattól is rosszul lesz, hogy mondjuk munka miatt ki kell hagyni egy napot. Bármi is a célunk, kell, hogy egy kihívás lebegjen a szemünk előtt.

Ott van aztán még a virtus, mint motiváció, pl. tegnap abszolút maxra, leszakadásig futottam talán 4-5 kilométert nálam gyorsabbak után, pedig nem gondolom, hogy ez akár egészséges lenne, akár segítene a Balaton-kör teljesítésében.

Hetyke fartlek, ahogy Elm nevezte.

a fittneszt különválasztanám a szimpla egészséges életmódtól, akinek ma elég heti 2-3X 1 óra kocogás, nem biztos holnap is elég...a testünk is változhat, simán hozzászokhat ahhoz, és biza simán szedhetünk fel ez mellett is, ráadásul ha a kevés edzésből kimarad, az már télleg nem sok...mert ugye az nem sport ha sietve megyünk a közértbe :-))

a heti 3 vagy annál többszöri rendszeres edzést már hívnám sportnak, ennek az hossza és az intenzitása is nagyobb kell legyen mint egy hobbistának...és most mindegy milyen sport...

 Balaton-kör jó példa, akit ez nem motivál az olvasson többet :-))

a felkészülésben és a "tehetségben" vannak különbségek, de felkészülni illik rá mindenkinek a maga lehetőségeihez képest a legjobban...

pedig segíthet Miki, ha mégsem, legalább kiadtad a szunnyadó energiád :-))