..Olyan lesz az öregségünk, ahogyan élünk.

Lehet, hogy úgy végezzük, mint egy kihalt város, de az is lehet,

hogy olyanok leszünk, mint egy hatalmas fa,

amely jelentőségteljes marad még akkor is,

ha már nem tud megállni a lábán. "

De előbb, ... legyen meg, amire vágysz! :o)

http://www.youtube.com/watch?v=9myoXFk-O4U&feature=related

Nagyon tisztelem azokat, akik ilyen hosszu tavokat kepesek futni! Raadasul ilyen szep eredmenyekkel! Hullamvolgyek pedig mindenkinel vannak. Tovabbi sok sikert!

Grat Miki az évedhez!
És Boldog Új Évet, és sok sikert jövőre!!

Kívánjak még károsabb újévet? :P    

Ugye az UBit megesszük azért jövőre?

Fiatalok vagyunk még a borús visszaemlékezésekre,életed első 50 éve arra való hogy menj neki mindennek,a második 50 év,hogy a megszerzett rutinnal csak ott és akkor bocsátkozz csatába ahol neked a legjobban megfelel,és hátravan a harmadik 50 év,na ott lesz csak nagy tűzijáték! :)

Hehe. :)

Sok minden forog a fejemben, egyik valami olyasmi, amit Mamba írt, régóta foglalkoztat ez szépen megöregedni dolog. Nem, mintha olyan öreg lennék (43 leszek, aki nem tudná), de abban a kultúrkörben, ahonét jövök, azért ez már túlvan a  csúcson vagy másfél évtizeddel.

Miska bácsi volt első fitnessz mentorom, bár nem ismertük még ekkor ezeket a kifejezéseket. 18 voltam, mikor odakerültem  műhelybe, a szocialista nagyipar utolsó éveiben. Előtte, gyerekként is sportoltam, de az kizárólag versenysport volt, ott senki se gondolt arra, hogy sportolni egészséges vagy önmagában is célt jelenthet.

Fiatalabb volt akkor, mint én most, talán két évvel, és persze bőven apám lehetett volna. Tornázott valamikor, aztán, mikor abból kiöregedett, saját edzésmódszert követett, ami napi több ezer rövid (nem nyújtotta ki a kezét) fekvőtámaszból és felülésből állt, meg abból, hogy minden nap hazasétáltak feleségével az apósáéktól, olyan 5 kilométerről és rituálisan megivott félúton egy deci fehérbort a borozóban. Nyáron meg kijárt alkalomszerűen kajakozni.

Akkoriban, mikor még senki se gyúrt, nem is igazán voltak konditermek, megütközést keltő látvány volt 150-valahány centijével, izomtrikójával, tökéletesen kiszálkásított izmaival. Amolyan Bruce Lee. Járt karatéra is, tőle kaptam az ötletet én is. A műhely hátuljában konditermet rendeztünk be nagy villanymotorok alkatrészeiből, meg szétszedett raklapokból. Míg az egyikünk nyomta a sorozatot, a másik figyelte, nem jön-e valamelyik főnök. Kettő is volt, hasonló korúak, mint Miska bácsi. Ma már egyik sem él, egyiket szívroham vitte el 130 kilósan, a másikat az alkoholizmus.

Miska bácsit gyakorlatilag mindenki hülyének tartotta. Akkoriban ez egyszerűen nem volt elfogadható viselkedés egy felnőtt férfitól. Apám, aki szintén ott dolgozott, kétségbe volt esve, hogy vele lógok. Mi lesz így belőlem? Hát igaza is lett :-) Utoljára pár éve az RTL klub híradóban láttam Miska bácsit, amint éppen a lakhelye közelében lévő bűzlő tó állapotáról nyilatkozott, természetesen félmeztelenül. Szemüveget hordott már, de a vállai nem sokat változtak azóta, hogy együtt emelgettük a motortengelyeket.

Drága Miki! :) Háá mondta valaki, hogy öreg vagy? Mondta hát: TE! :) Hallottuk már párszor ,,megboldogult legénykorod" történeteit... :)

Amit meg Miska bácsi tanít : ,, A fény harcosa mindig visszatér a csatamaezőre. Nem azért mert makacs, hanem mert lépést tart az idővel. " :o)

Volt idő, hogy sokat siránkoztam az ,,eltékozolt" gyerekkoron, és bár sok volt a mellékvágány, talán ez által nagyobb ,,helyismeretre" tettem szert. Mint az egyszeri túrzó, aki 100x letér a helyes ösvényről, de legalább megismerte az erdő minden zeg-zugát.

Nekem a sort adott újra perspektívát a hátralévő korokra, és mint ahogy nőként ,,beértem", mint a jó bor, nőbbnek érzem magam mint bármikor, úgy érik be a test, és bár az alkatrészek kopnak, de a tapasztalat adhatja meg csak nekünk azt a csillogást, amit egy gyémánt kaphat hosszú csiszolódás után. Így akár motortengelyt szorongatsz, akár a súlyzóidat, a lényeg mindig az, AMI mozgatja. Ott legbelül.

Nem sort! SPORT! :D

A tudat az, ami meg tud öregedni. A test nagy mértékben alkalmazkodik hozzá.

"Olykor a lények már ifjan vének,

Ellene tesznek az ÚT rendjének

S ha úgy, korán sírba térnek"

Ha jól emlékszem.

A tudatot az élteti, ha harcolhat, ha olyan dolgokkal találkozik, ami kívül esik  komfortzónáján, ha el kell engednie a megszokott biztonságot. "Veszélyesen kell élni"

A francia nyelvterületen a versenyzőket a "courage" szóval biztatják. Ez nekem nagyon tetszik. Pont erre van szükségünk, bátorságra, kilépni a biztonságból, felvállalni a fájdalmat, a kudarc, akár a nevetségessé válás, a megszégyenülés lehetőségét. A határhelyzetek meztelenre vetkőztetnek, magunk és mások előtt egyaránt. Ha ingoványos talajra jutunk, mozgósítani tudunk máskor rejtett erőket, saját magunk által épített, mások által ránkkényszerített korlátok dőlhetnek le. Ezek a korlátok jelentik az öregséget. Mikor valaki a kora vagy a formája miatt nem mer elvállalni kihívásokat, maga se hiszi már, hogy képes lehet rá. Pedig sok nagy hegyet nem az mászott meg, aki a legerősebb volt, hanem, aki oda mert menni.

Mindez nem csak a sportra igaz, de nekem az a legalkalmasabb csatamező.

Csak a hülyék nem félnek. :)

A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem,

hanem hogy uralkodni tudunk rajta. :)

Amúgy meg mi is fiatalok vagyunk, csak régebb óta! :D Úgyhogy most elmentem ,,csörögni" :o))

jó kis évösszefoglaló. és szerény is :) (nem sokan futnak 180km-t...!)

öregség: hát ahhoz túlságosan kívül estem a normál társadalmon, hogy hamar megöregedjek agyilag :)

No BUÉK neked is és ne agyalj az öregségen a mi 30-40 éves korosztályunk örökre fiatal marad, főleg, ha mocorog....

Öreg? Miket nem hordtok össze.

Igyatok inkább sok pezsgőt, fiatalok! :-P

Bakker, most volt alkalmam visszaolvasni, de már sok volt a pezsgő ahhoz, hogy valami értelmeset szóljak hozzá :P 

Fura lehet negyvenesnek lenni....Gyerekkoromból az rémlik, hogy a negyven körülieket már olyan öregesnek láttuk gyakran, mert ugye akkora volt a generációs szakadék a legtöbbjüket tekintve. Aztán akadt mindig egy-egy meglepi aki harmincnak se tűnt, pedig másfél évtizeddel is több volt valójában...   Van valami abban a mondásban, hogy csak annyira vagy öreg amennyire annak érzed magad, bár elgondolkodtat,hogy mennyire gáz az ha kb húsznak érzem magam, pedig megfontolt, megállapodott, céltudatos, stb harmincas illene legyek....

Igaza van Galoppnak, igyunk pezsgőt inkább! Cheers!    No meg Courage!  

Bozót: én is így voltam vele :) most már úgy látom h 40 az még egyáltalán nem öreg. ja, szerintem nem gáz, ha kb. 20-nak érzed magad! én 22-nek érzem magam:) semmi megfontoltság :D (max. kockázatkerülés bizonyos esetekben, de az nem ugyanaz...), jó, céltudatosság az van, de az nem életkorhoz kötött :D

Azért az embernek 40-en túl lehet még pár jó éve! ;)

Nekem van egy mércém, minden évben legyen legalább egy egyéni csúcs, addig nincs gond. Idén sikerült, bár előtte 2006-ban lett utoljára, az is elég vérszegény volt.

érdekes mérce. azt mondod 20 év futás után is lehet még PB-zni? ez tök jó. sejtem, a 24 óráson volt a PB :) 2006-ban milyen távon volt?

Egyéni csúcs sokféle lehet :) Mondjuk egy öt-hat-hét-nyolcezres :D

Hat órán. Mondjuk kicsit csúsztatás, ahogy írtam is, mert életemben két olyan hatórásom volt összesen, ahová viszonylag edzetten és versenyzési szándékkal érkeztem, de azokra se igazán készültem, hanem felkészülési versenyek voltak.

Az egyéni csúcsot kissé értelmezni kell. Mondjuk idén biztosan el fogok számolni egyet ergóban, mégha kezdő is vagyok, mert keményen edzettem rá, és komoly erőfeszítésnek érzem. Mondjuk, ha fognám magam, és holnap kimennék az atlétikai pályára és futnék egy 800 méteres időfutamot, az is egyéni csúcs lenne technikailag, hiszen sosem próbáltam eddig, de nem ismerném el, mert nem készültem rá komolyan és nem érnék el olyan eredményt, amit magamtól elvárhatnék.

Az idei (tavalyi :-) 24 órás relatíve a leggyengébb egyéni csúcsom, mégis nagyon értékes, mert ennyit egyikért se küzdöttem, nem csak aznap, hanem sok éven át, egy csomó felkészülés és sikertelen kísérlet során, míg végre át tudtam fejben fogni.

és mennyit sikerült 6 órán futni?

ja, azt én se érzem igazán egyéni csúcsnak, ha első alkalommal futom az adott távot... de második alkalommal (feltéve h tényleg jobb az idő:) ) már annak érzem, akkor is ha nem volt tökéletes a felkészülés.

20 év alatt nem futottál még 800-ast? :) mondjuk abban én is "béna" vagyok, nekem az túl anaerob :)

BUÉK Jó volt olvasni a sok öreg gondolatát.... én is hasonlóképpen fogom fel... így 40 fölött - mindenből- annyit amennyi jólesik, persze legyenek benne célok, jó nagyok!!

67 körül, nem emlékszem pontosan. Ez is olyan táv, ahol dolgozik a számmisztika, mindjárt az elő előtt gondoltam, hogy 70 km kéne, és így mindkét futást eléggé kudarcosnak éltem meg. Önsorsrontásból tudnék leckéket adni :-) Ráadásul, az elsőn megfutottam névlegesen a hetvenet, aztán utólag hitelesítették a pályát, és 66 valamennyi lett belőle :-)

Buék Miki! Bölcs gondolatok....Jó futásokat és siekerekben gazdag évet kívánok Neked!