Kedves Lúgosítók!

Dr. Lerner Péter vagyok, aki – mint azt feltehetően sokan tudjátok – Dr. Robert Youngtól tanulta a vérelemzés módszerét az év elején.

Mostanra már sok száz ember vérét láttam, segítettem problémáik megoldásában. Az eddigi tapasztalatokból szeretnék néhányat kiemelni. Remélem, hasznotokra lesz!

Egyre több „új” embert látok, akik legfeljebb hirdetésekből vagy az interneten elérhető részadatokból hallottak a lúgosításról – sokszor még ennyit sem. Őket nagyon érdekes végigvezetni azon a realitásváltozáson, hogy például eddig csak napi fél liter folyadékot fogyasztottak, holnaptól meg négy liter kell… vagy egy hús- és sajtkedvelő emberrel elfogadtatni, hogy a testének másra van szüksége. Hasonló problémákkal nyilván mindannyian találkozunk.

Ennek a gyakran nem kis realitásváltásnak nem is lehetne alkalmasabb eszköze, mint egy Dr. Young-féle vérelemzés, ahol legalább akkora hangsúlyt kap az okok feltárása és az ideális egészségi állapotba történő visszatérés pontos programja, mint mindezeknek a kellő megértetése, a megfelelő motiváció megtalálása.

Tehát, ha van ismerősötök, akin segíteni szeretnétek, de nem boldogultok vele – legyen a problémája viszonylag enyhe vagy súlyosabb –, küldjétek el vérelemzésre vagy konzultációra.

Több olyan embert is láttam, akik már hosszabb ideje használják a lúgosító-energizáló termékeket, mégis maradtak még megoldatlan testi problémáik. A vérelemzés semmihez nem hasonlíthatóan megkönnyíti a miértek megtalálását! Sokan lehetünk abban a hiszemben, hogy „eleget iszunk”, „jó úgy, ahogy csináljuk” stb., csak „valamiért” mégsem javul eléggé az állapot. Nos, a vérben ott vannak a jelek, hogy valamiből tényleg elég-e, amiről azt gondoltuk, vagy nem terheltük-e túl valami mással a testünket, amire nem is gondoltunk. Nem egyszer fordult elő, hogy láttam valamit a vérben, aminek az okát keresve a kliens kitartóan állította, hogy „ő olyat nem is fogyaszt…”, aztán egyszer csak rájött, hogy majdnem naponta!

A jelenkori civilizáció, kultúra, társadalmi és családi kapcsolatok, étkezési szokások a savasító hatások olyan bőséges tárházát jelentik, hogy sokszor még azok sincsenek teljesen „biztonságban”, akik megisszák az előírt mennyiségű zöldet, és az életmódjukon is változtattak. Akár komolyabb problémák kialakulásának rizikóját hordozhatják. Ha ilyet találunk, ez persze megfelelően motiváló lesz arra, hogy még hatékonyabban lúgosítsunk, tovább csökkentsük a savasító hatásokat, és mindennek a jutalma az egészség!

A saját vérünket látni abban az állapotában, ahogyan az ereinkben van, egy élmény, még akkor is, ha mint én, sok százat láttam már.

A két legkiemelkedőbb diétahiba – annak ellenére, hogy törekszünk ezek javítására – továbbra is a nem megfelelő folyadékbevitel, és a túlzott fehérje (elsősorban állati fehérje) fogyasztása.

Tudjuk, hogy 15–20 testsúly kilogrammonként 1 liter folyadék kell. Azonban egy erősen savas test esetében még ez sem elég! Ilyenkor 10 kg-onként 1 literre is szükség lehet. A napi tevékenység, izzadás mértéke is jelentősen megnövelheti a folyadékigényt. Egy savas test több folyadékot igényel, mint egy ideális pH-egyensúlyban lévő.

A napi fehérjeszükséglet legalább ennyire „terhelt” témakör. A WHO és más hivatalos szervezetek által ajánlott napi fehérjeszükséglet 60–70 gramm egy átlagos súlyú felnőtt számára. És mi ezeken az adatokon nőttünk fel, ezt és még ennél nagyobb mennyiségeket szoktunk meg a hagyományos, szüleinktől átvett, „hús-krumpli-felvágott-kenyér-tojás-tej-sajt” étrenden. Dr. Young napi 5–6, maximum 20 grammot ajánl egy felnőtt ember számára. Ezt az én tapasztalataim is alátámasztják.

A fehérje mennyisége szempontjából mindegy, hogy növényi vagy állati eredetű. Időnként látok fehérje-túlterheléses állapotot kizárólag növényi eredetű ételeket fogyasztók között. A hüvelyesek, szójából készült készítmények elég magas koncentrációban tartalmaznak fehérjét ahhoz, hogy ezeket fogyasztva túl sokat vigyünk be.

A növényi fehérjék előnye az állati eredetűekkel szemben az emészthetőségében van – mennyire könnyen fér hozzá a test az anyaghoz. A növényi fehérjék sokkal egyszerűbb szerkezetűek, kisebb molekulák, amiket sokkal könnyebb lebontani, emészteni. Az állati fehérjék nehezen emészthetőek, jelentős részük nem is hasznosul. Javarészt ezeknek köszönhető a vékonybél és vastagbél falán kialakuló és sokszor évek során fokozatosan vastagodó, egyre halmozódó lerakódás. Ezek a felelősek a tápanyagok rossz felszívódásáért, a lelassult bélműködésért (napi 2–3-nál kevesebb széklet), és egy sor problémáért, ami ezekből következik.

Az állati fehérjékre gyakran mint „élvezeti cikkekre” utalok, mivel szinte egyetlen hasznuk, hogy ízletesek lehetnek, de magas árat fizetünk az élvezetükért. Ezek közül a hal kivétel.

Idevág Dr. Young egyik mondata, amit a legutóbbi előadásán mondott: „Semmi sem lehet olyan finom, mint a jó egészség érzése!”

Ennek ismeretében szeretettel várok mindenkit vérelemzésre vagy konzultációra.

Dr. Lerner Péter