Egy kicsit tipródtam, hogy terembe menjek, vagy a régi bevált módszer szerint induljak a szokott utvonalon.

Végül a szabad levegő mellett döntöttem és útólag átgondolva nem tettem rosszúl. Azt hittem, hogy kinlódni fogok, mert igazán kevés volt a motivációm, éppen csak arra volt elég, hogy vontatottan, lassan felöltözzek, Fülembe tegyem az ipod mikrofonjait, majd visszamentem zsebkendőért. A pulzusmérőt elinditottam és pár lépés után (sajnos bemelegités nélkül) éreztem, hogy könnyű. A hold az utolsó negyedében, az idő kellemes, szólt a zene és egyszerre minden helyreállt-. A munkahelyi gondok lépésről lépésre távoldtak, már csak a friss levegőt éreztem, meg azt, hogy futni jó. A futógépen vett néhány tréningem abban segitett, hogy a lépésfrekvenciából tudtam a tényleges haladási sebességet. Azért más amikor nem a talaj megy az ember lába alatt, hanem aláb rugaszkodik el a talajtól. nem akarok fizaki fejtegetésbe bocsátkozni, de a kettő nem ugyanaz. A rövid sötét szakaszon most nem tanyáztam el, egy pillanatra megtorpantott a felém robogó kutya.Jóleső érzés volt ismerős arcokat látni és az összepillantásból minkettan tudtuk, hogy nem mi vagyunk a hülyék, hanem akik szivják a cigit és isszák a sört. Eredetileg úgy terveztem, hogy pénteken este nem futok, de szombatra hosszú futást irányoztam elő. De most, hogy ezeket a sorokat irom, már  biztos vagyok benne, hogyha esik akkor a terem, jó idő esetén pedig a szabadban futok. A multkori konditermi edzésnél, nyomogattam az ott lévő többiek számára röhejesnek tűnő sulyocskát, de érzem, hogy enyhe izomlázam van.