Szerencsére nem futás közben sérűltem meg, hanem tudatosan készűltem rá. A hátamon a bal csuklyás izom felső harmadában már régóta tapasztalok egy féldiónyi lipómát /zsírcsomó/, ami zavarta a fejmozgásomat. Végülis merész lendülettel rászántam magam, hogy sebészeti beavatkozást kérek. Szerdán, ambuláns műtéten minden  különösebb gyötrelem nélkűl átes. A gyötrelmet csak az jelentette, hogy néhány napig nincs futás és kb 2 hétig nincs úszás, mert az uszoda viz amilyen jót tesz a berozsdásodott izületeknek, annyira veszélyes fertőzést okozhat egy nyilt sebnél. Persze nem is szeretnék lebegő varratokkal sétálni az uszodában. Csak kibirom ezt a két hetet. A futásmegvonást azonban másként értelmezem, azaz, ma ha munka után hazaérek, mindenképpen futok egyet. Bár most kinézve, nem csábít a sötét. De a negatív kisértés azért van, hogy legyőzzük. Még a Mártit várom és irány haza. Amióta a fitnestermi eliptikust "megkóstoltam", nem igazán fűlik a fogam az otthoni egyszerűbb tákolmányhoz. Bár már a terem kényelme is csábít. Vissza a természethez, mondta Russo, és most én is. Mozgatom a vállam, a hátam húzódik, na és , biztosan jól összevarta a doki, hallottam, hogy böki a tűt a bőrbe.