Mi tagadás, izgalommal készűltem, az idei félmaratonra. Bár , biztos voltam benne, hogy a táv nem okozhat nehézséget, mert, becsületesen felkészűltem, de az izgalom megmaradt. Az első kilómétereken mellém csapódott egy korombeli kollega, röviden elmesélte, hogy számtalan eredményes versenyen van túl és most 2ó 05 min alatt fogja lefutni a 21 km-t. Meg is ijedtem, hogy számomra igen gyors partnert jelent. Néztem a pulzusmérőm, ez megnyugtatott. Az első és második km-nél, amikor a 6:05 és 6:18-as részidőket mértem, meg is kérdeztem, hogyan lesz ebből 2ó 05. Azt mondta, majd 10 km után erősitünk. Ekkor, tempót váltottam és amegszokott begyakorolt ütemben vettem az emelkedőket és lejtőket. Hála a sok-sok kiserdei fartlek-nek, a táv egyetlen pillanata se bizonytalanított el. Bár nem döntögettem tervezett csúcsokat, de az ezidáig futott félmaratonok legjobb idejével értem célba. Még bőséges tartalékkal a lábaimban. 2 ó 18 perc, 48 mp.

Nem kaptunk, így vettem egy pólót. Jóleső, kellemes verseny volt, sok sok ismerős arccal.