Szeretem a megszokott útvonalakat, most mágis a felfedezés kockázata mellett döntöttem. A szokásos Szilas patakmenti kört nyújtottam a Váci út, majd a Duna felé. Gondoltam simán lefutok a partra, ott pedig tovább.

Zsákutcák mindenütt. Kissé unalmas volt. Végülsis egy találtam egy viszonylag jó utat és még a Duna is elérhető közelben volt. A Dunáról fujó szél felidézte egykori kajakos emlékeimet. Ezekkel az illatokkal az orromban kb 2 órás futás után tértem vissza a megszokott terepre.