Nem terveztem beszámolót a Gútai Vízkereszt Maratonról, de pár szót megérdemel mégis, mert nagyszerű, barátságos és meglepően színvonalas kis rendezvény. Mindig vízkeresztkor kerül megrendezésre, ami Szlovákiában munkaszünepi nap és most épp egy hétfő lett volna, de idén váltottak és a magyarok kedvéért vasárnapra tették. 
Telekocsival könnyedén elértük a 10órás rajtot, szépséges oldaltkötős textil rajtszámokat kaptunk, DK zöldet  Az 5 Eurós nevezési díjat senki sem sokallhatta, különösen, hogy a klasszul mért pályán kívül a verseny után zuhanyzási lehetőség és kaja is beletartozott. Igaz, érem nem volt, de nekem nem hiányzik minden eseményről plecsni. A rajtnál egy enyhébb dobhártyaszaggatás is benne foglaltatott a nevezésben, ugyanis lovas hagyományőrzők felvezetésével sétáltunk ki, majd egy igazi ágyút sütöttek el rajtpisztoly helyett, cirka 20 méterre tőlünk.... 

Az útvonal közúton, majd hamarosan a töltésen illetve amellett egy gyakorlatilag forgalomtól mentes úton haladt, át a szomszéd községbe, majd vissza. Néhány szakaszon meglepően erős szembeszelet kaptunk, és persze megfordulva nem éreztük az ellenkezőjét...

Kb. 6 kilométerenként voltak frissítők, házi süteménnyel, teával, kofolával és a szokásosnak mondható szőlőcukor, banán, keksz, narancs, csoki választékkal. Izoital és hasonló csemegék nem voltak, kedves emberek viszont igen. A többség beszélt magyarul.

Ami az én futásomat illeti, eredetileg vak futót kísértem volna most is, de Isti lemondta inkább, így egyedül maradtam. Nem voltam kész igazán komoly maratoni erőfeszítésre, így a 4 órán belüli időtől már előre elbúcsúztam, de azért pulzusövvel és órával vágtam neki, hátha csoda történik. Nem történt. Már az elején könnyen emelkedett a pulzus és alig volt meg az optimális tempó. A reális cél a hatos átlag tartása volt, így erre váltottam. Kezdetben Tündüssel és Sneci-kével, majd később Rókalaciék kompániájával haladtam. A szél sokat kivett, küzdöttem ellene, lassultam. Féltáv előtt egy fiatal srác mellé sodródtam akit aztán elküldeni sem tudtam  jött velem végig. Nyúlnak nem volt az igazi, mert ő se akart sietni, nem nagyon izgatta az eredmény, így a végére picit lassulva haladtunk, a pontoknál hosszabban időzve. Az utolsó 3-4 kilométeren a talpam görcsölgetett, amivel bekerülhettem volna a Hülye Járások Minisztériuma jelenetbe  Ettől eltekintve nem futottam ki magam, jó kis hosszú edzés volt. 

Az órát simán elfelejtettem lenyomni, valamivel 4:20 alatt van a vége, majd kiderül a hivatalos listából...vagy nem. (Laci ment 4:18-at, tehát valahol 4:15 körül lehettem valójában)
A célban nagy örömömre meleg vízzel zuhanyozhattunk a sportcsarnok öltözőjében, majd az étkezdében egy pár kolbászra és palacsintára, valamint teára és kávéra látták vendégül a futókat. Itt zajlott le az eredményhirdetés is. Utastársunk, Zabari János megcsípett egy korosztályos első illetve abszolút második helyezést, vacak 2:44-gyel :)))))

Ajánlom mindnekinek a versenyt, igazán hangulatos, barátságos, nem drága. 

http://www.komarnomarathon.szm.com/4GutaiMaraton.htm