Szerintem a kocogás nem szitokszó,hanem a futás kezdete.Ami fontos,hogy ne csapjuk be magunkat azzal hogy hol tartunk!Egy kisbaba sem kezd el járni egyik pillanatról a másikra,egy folyamatos fejlődés van,megkapaszkodik tárgyakban,megpróbálja felhúzni magát ülő helyzetből álló helyzetbe,majd ott remegő lábakkal megpróbálja megtartani magát,majd szülői segítséggel megteszi az első lépéseit és utána egyedül is elkezd járni és az első önnálló csetlő botló lépésekből ahogy egyre többet gyakorol születik meg a járás.

Ha valaki elkezd futni akkor kocogással kezd,én is így kezdtem és szerintem mindenki itt csak különböző életkorokban volt ez a kezdés.Ezt szerintem nem szégyelni kell mert minden itt kezdődött el,az első edzések,a margitszigeti külső kör első végigkocogása egyben,és utána az 1 körök monoton kilométerei amiket az idő mostanra megszépített,40 perc,35 perc majd 30 perc alatti szigeti kör,majd sok száz kili edzés után két margitszigeti kör.A sok sok kocogó edzés után elérsz egy olyan állapotra vagy tempóra ahol a sebesség és a kényelem egyensúlyba kerül,a lábaid lazák lesznek,a szív egyenletesen pumpálja ez erőt a testedbe,úgy érzed a körületted lévő világ kitágul,az érzékszerveid sokkal jobban müködnek,és úgy érzed hogy ki tudnál futni a világból ezzel a tempóval.Ezt hívja a tudomány boldogsághormonos állapotnak,nos ha ezt eléri szerintem a kocogó,az ad neki új és új lendületet ahhoz hogy még több edzéssel futóvá váljon.

Így ha valaki újonnan kezdőként csatlakozik az Edzésonline sportolói közösségéhez én azt fogom neki javasolni hogy ne fusson,hanem kocogjon,mert így marad sokáig köztünk! :) Üdv minden kezdőnek a fedélzeten! :)