Nemsokára itt az új időszámítás!
Holnap reggel technikai edzést tartunk!
Az edzés a következőképp fog alakulni:
Bemelegítés
Bevezető kocogás: 3.5 km
Dinamikus nyújtás
Technikai gyakorlatok
Nyereményjáték
Levezető, fokozatosan lassuló futás 5 km
Dinamikus nyújtás
Péksütizés a Hajósban
Mindenkit várok szeretettel!
Aki sütizéshez is társulna, hozzon egy kis aprót magával!
Találkozás: reggel 10 óra - Hajós Uszoda bejárata!
Októbertől egy-egy futónkat mutatjuk be. Ebben a hónapban Sebők Lilla gondolatait, vallomásást szeretném megosztani veletek.
A futás és én
Ez a történet régre nyúlik vissza, kicsi gyerekkoromban kezdődött. A futás végigkísérte egész eddigi életemet, egyre jelentősebb szerepet követelve magának.
Körülbelül 5-6 éves lehettem, amikor az „utcai bandával” bújócskáztunk, ez volt a kedvenc játékunk. Én azt a részt élveztem a legjobban, amikor megtalált a hunyó és nagyon gyorsan kellett futni, hogy „lepaccsoljuk”. Imádtam a száguldást és tetszett, hogy gyorsabb voltam másoknál, sokszor a nagyobbakat is megelőztem. Innentől kezdve mindig futottam, ha boldog voltam, azért, ha szomorú, akkor
meg azért. Persze itt még nem nagy távokról beszélek, 3-4 km-ekről és abszolút kedvtelésből futottam, rendszer nélkül. Általános iskolában kosaraztam, de abban is azt szerettem a legjobban, amikor a labda után futok. Valójában a sprintereket csodáltam és én is az akartam lenni.
A futásaim a középiskolában váltak rendszeressé, ekkor már egy-egy versenyre is elsodródtam, de igazán komolyan csak a főiskola alatt kezdtem űzni ezt a sportot, pontosabban akkor, amikor az élet Várpalotára sodort és megismerkedtem a Marathon TKE-vel. Ott csöppentem bele a hosszútávfutók világába és rácsodálkoztam, hogy vannak, akik félmaratonokat, meg maratonokat futnak. Nekem ezek a távolságok akkor felfoghatatlannak tűntek, ugyanis én akkor még mindig csak a szokásos 5-8 km-eimet futottam. Eldöntöttem, felkészülök a félmaratonra, kipróbálom milyen érzés. 2008 szeptemberében futottam le először, innentől számítom a hosszútávfutó életemet. A történet a szokásos módon folytatódott, egyre több versenyen, félmaratonon vettem részt, majd hosszabb távokon és egyre inkább magával ragadott ez a világ. Furcsa módon a maraton gondolata csak később, olyan 2010 környékén fogalmazódott meg bennem.
A gondolat 2011-ben vált valósággá és az oda vezető út életem eddigi legfontosabb, legszebb időszaka volt. Nevezhetném sorsfordítónak is, mert az addig csak hobbinak számító futás mély gyökereket vert egész tudatomban és azóta ez mindennek a középpontja, ez adja a mindennapok ritmusát. Az oda vezető utat szó szerint értem, nem csak a fizikai és lelki felkészülésre gondolok. Ugyanis ez az első maraton úgy történt, hogy kifutottunk Olaszországba egy hét fős csapattal. Várpalota – Porto San Giorgio, 5 nap, majdnem1000 km. 10 km-enként váltottuk egymást, tehát 5 napon át mindenki fejenként 30-40 km-t futott. Az érzés leírhatatlan, számomra ez olyan volt, mint egy zarándokút. Amikor az ember kiszakad a mindennapok mókuskerekéből, és nincs semmi más, csak az út, a futás, a barátok, új tájak, csodás szlovén hegyek, gyönyörű Olaszország. És ott aludtunk, ahol ért az éjszaka, főztünk az út szélén, nevettünk, dideregtünk éjszaka, futottunk a hajnali csípős levegőben, aztán tűző napon, 35 fokban… Egyszerűen csodaszép volt és egy kicsit átértékeltem az életemet, hogy mi az, ami valójában fontos. És rájöttem, hogy ez a fontos, ezek az érzések, ezek a pillanatok, és eldöntöttem, hogy innentől kezdve ennek élek.
Az első maratonom egyébként veszélybe került, mert az 5. napon napszúrást kaptam és kétséges volt, hogy el tudok-e indulni. Aztán megérkeztünk Porto San Giorgio-ba és a 3 nap pihenés jót tett, negyedik napon ott találtam magamat a Maratona del Piceno rajtjánál. A célom csak az volt, mint minden első maratonosnak, hogy beérjek. De azért titkon reméltem, hogy sikerül 4 órán belül. Sikerült, jól kiszámoltam, 3:59. Sírtam az örömtől, és azóta is sírok minden maratoni célba érkezéskor, ez nálam már rituálévá vált.
Futóéletem következő fontos momentuma az első maraton után 4 hónappal, 2011 szeptemberében következett be, ugyanis akkor költöztem Budapestre. Akkor még nem gondoltam, hogy ez olyan fontos lesz. Hónapokig egyedül róttam a főváros utcáit, amit 2012 elején megelégeltem. Gondoltam, itt vagyok ebben a 2 milliós városban, rengeteg futót látok nap mint nap, hát miért szaladgáljak én magányosan ha társasággal is lehet? Ekkor bukkantam rá az interneten Kiss Mirára és belvárosi csapatára. Csatlakoztam hozzájuk, nagyon tetszett a közösség. Azóta nagyon sok futót ismertem meg és rengeteg közös edzésen, versenyen vettem részt. Ennek köszönhetően sokat javultak az időeredményeim is.
2012 májusában, pont egy évvel az első után lefutottam a második maratonomat, 3:38-as idővel, aminek az volt a különlegessége, hogy egy szervezési hibának köszönhetően kb. 1,5 km-rel többet futottunk, így a legjobb időm ezen a távon nem hivatalos, olyan 3:30 körül van. Majd jött a harmadik, a Maratona del Mugello, Olaszország legrégebbi maratonja. Ez abban különbözött az előző kettőtől, hogy tele volt kemény emelkedőkkel, így egyéni rekordról szó sem volt, 3:55 lett a vége, de egy teljesen más élménnyel lettem gazdagabb az eddigi sík pályákhoz képest.
Még ismerkedek magammal és a határaimmal, keresgélek, hogy melyik az a táv, amiből a legtöbbet tudnám kihozni. Talán a félmaraton a kedvencem, legjobb időm 1:31:57 és erősen dolgozok rajta, hogy elérjem az 1:30-as álomhatárt. Érzem hogy bennem van, megcsinálom, sőt lemegyek másfél óra alá, csak idő kérdése.
Aztán nagy álmom még hogy részt vegyek olyan váltófutásokon, mint amilyen az olaszországi volt. Szeretném újra azt az érzést átélni, szeretnék még messzebbre eljutni és újabb tájakat, embereket megismerni a futás által.
Így jutottam el a gyerekkori bújócskázástól arra a szintre, hogy ha megkérdezik, hogy ki vagyok, ez az első, ami eszembe jut: Sebők Lilla vagyok, futó vagyok. Minden más csak ez után jön…
Robi, Lilla, István futottak a csapatból. Robi nagyon elől volt, le is fényképeztem. Rendkívül sokat fejlődött. Lilla is szépen jött. de sajnos, technikai dolgok miatt meg kellett állni, ezért lemaradt a dobogóról. Pedig olyan jó lett volna látni, mint Belvárosi Tigrist a dobogón. István teljesítette első félmaratonját, 5 percesben futotta végig, szuper ilyen nehéz terepen. Gratulálok a Sashegyi Gepárdoknak, szuperek voltak, és megnyerték az ötnapos versenyt!
Sok ismerős arcot láttam, sok baráttal találkoztam. Múlt évben dobogós voltam, jó volt nosztaégiázni egy kicsit. Azért a futás sem maradt ki, forradalmi futást tartottam a reggel a városban.
Verseny után bicikliztem, hogy a mozgás meglegyen.
A versenyről készült képeket itt lehet megtekinteni:
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10152220240690221.942561.906915220&type=1
Vasárnap elmentünk a Suhanj edzésre, nagyon jó kis edzés volt, utána a csapatommal elmentünk technikázni, pontosabban ők technikáztak, én meg irányítottam őket. Remélem, sokat fejlődnek majd a csapattagok az edzéstől. 
Ma nagyon csodás napom volt! BSI túranap középtávján vettem-ünk részt. Teljesen sikerült kikapcsolnom, Viki vizsla 14 évesen kitűnően vette az akadályokat, és csak utolsó 2 km-en látszott rajta, hogy fárad. Nagyon sok jó emberrel találkozt
am, remek társasággal túráztam. Vikikét meg egy baráti társaság kisgyerekei külön megsétáltatták. Vicces volt!
A képen épp a hasamat napoztatom, mert azt is kell ám! :-) Háttérben a csodás földes és füves talajt lehet megcsodálni. Élőben még szebb volt, ahogy az a mély barna és az élénk zöld erősen elválasztódik egymástól.
A túra végén finom zsíros kenyér lila hagymával és teával várt minket. Köszönjük, annak, aki elkészítette! Nagyon finom volt! :-)
SZIASZTOK!
A BELVÁROSI FUTÓNAGYKÖVETSÉG ÚJULT ERŐVEL INDUL ÚTNAK, IMMÁR FELVÉRTEZVE, FELKÉSZÜLVE MINDEN LEHETŐSÉGRE, ELLENÁLLVA ÁRULÓK ÉS ELLENSÉGES ERŐK BEHATÁSAINAK. NA JÓ, EZ VICC VOLT, HISZ NEM HÁBORÚT VÍVUNK, HANEM BARÁTI TÁRSASÁGBAN FUTUNK!
ÚJDONSÁG!!!!
A HAVONTA ITT, ÉS A FACEBOOK OLDALON MEGJELENŐ, FRISSÍTETT (LÁSD, BSI BUDAPEST BELVÁROS FUTÓCSAPATA) VERSENYNAPTÁR
A HAVONTA MEGJELENŐ FUTÓSORSOK, AHOL EGY-EGY FUTÓNKAT ISMERHETITEK MEG, ÉS AZ ARCKÉPCSARNOK
A HETI BELVÁROSI TIGRISEK FUTÓHÍRADÓ
EZ ITT A BELVÁROS, PONTOSABBAN AZ V. ÉS A VI. KERÜLET FUTÓNAGYKÖVETSÉGE
Sziasztok!
Új blogot nyitottam a csapatnak. Aki szeretne, bárhonnan a városból csatlakozhat hozzánk.
KÖZÖS FUTÁSAINK:
PÉNTEK ESTE 7 - BUDAPEST BY NIGHT RUN - VÁROSNÉZŐ FUTÁS IDEGENVEZETÉSSEL - BATTHYÁNY ÖRÖKMÉCSES - ERZSÉBET TÉR - TÁV: 7 KM TEMPÓ: 6 KM
VASÁRNAP REGGEL 10: TECHNIKAI EDZÉS - AZ EDZÉSEN KIMONDOTTAN A FUTÓTECHNIKÁT FEJLESSZÜK -
AZ EDZÉS FELÉPÍTÉS: FUTÓTORNA - KÖZÖS KOCOGÁS - FUTÓTECHNIKAI GYAKORLATOK - NYÚJTÓ GYAKORLATOK
TALÁLKOZÁS: VASÁRNAP DÉLETŐTT 10 ÓRA HAJÓS ALFRÉD USZODA BEJÁRATA (MARGITSZIGET).
VÁROK MINDENKIT SZERETETTEL!
MIRA
3 hozzászólás