2 hozzászólásTúl vagyok a maratoni felkészülés első hetén. A fő feladat az volt, hogy megismerkedjek az edzéstípusokkal, és felmérjem, hogy jól lőttem-e be a tempót. Közben figyeltem amatőr, Hauanita és Pen kedves szavaira, és átgondoltam, nem lesz-e gyors a tempó. Azt hiszem nagyon jó folyamatokat indítottatok el bennem. Jelenleg igen rugalmasan lassíthatónak látom a tempót. :) Erről még később. Hogyan sikerült a hét:
a) résztáv: minden rendben volt, ahogy írtam is
b) tempó: 5 km @ 5:00/km, ez nem jelentett gondot, a tempó miatt folyamatosan figyelni kellett, de tartani nem volt gond. 25:00 lett és az utsó 500 m 2:30, szóval atomóra van belém építve. Ha meg kellett volna rögvest ismértelni, az nem ment volna. 5 km igen, de a tempó sok lett volna. 1 óra múlva már nem lett volna lehetetlen, nem voltam nagyon fáradt, de azért egy kicsit büntetésszaga lett volna. :)
c) hosszú: 16 km @ 5:40/km, na lássuk a medvét. A fentnevezett hölgyek által manipulált agyam új időtervet készített. Megpróbálom a tempót, de ha nem kellemes, nem laza, akkor gond nélkülül lassulok 6:00/km-re, vagy akár még tovább is. De ha megy, akkor megpróbáljuk.
Nagyon kellemesen, lazán és erőfeszítés nélkül ment a tempó, nem is lehetett volna tökéletesebb. Az első kör végén a sötétben majdnem estem egy hatalmasat, egy fekvőrendőrön (mert a feleségemet néztem, hogy megtalálja-e az eldugott frissítőt - nem kéne bámészkodni). Nagyon szívesen visszanézném lassítva, hogy milyen mozdulatokkal tudtam talpon maradni, mert szinte érthetetlen, egy ici-picit még az ujjam hegye is földet ért. Az, hogy nem estem el nagyon jótékonyan befolyásolt. :) A továbbiakban láttam egy aranyos sünt, aki nagyon bután viselkedett, és a tempó továbbra is gond nélkül ment. (A szintemelkedéssel kompenzált idpő végig a célidőn belül volt.)
A vége felé aztán jött az első probléma. Még mindig nem lihegtem különösebben, de 15 km-nél erősen kezdtek beállni a lábaim. Nem először jön elő, jártam már így párszor. Szerintem egyértelműen fáradtság lehet az oka, mert - ahogy fogalamzni szoktam - mind a négy lábam egyszerre kezdett merevedni. (Négy, mint két vádli, két comb.) Lehet persze ásványi anyag (Mg, Ca) hiány vagy egyéb is, de talán a legvalószínübb, hogy az erősen megfutott lejtők ütöttek vissza. A tempóm nem lassult, és keringésből ment volna még tovább is, így viszont a vége után nem tudtam volna őszintén azt mondani, hogy na, még 4 km. Márpedig a jövő héten 20 km vár. Amit tudok tenni, hogy iszok izoitalt, óvatosabban futok lefelé, és egész héten jobban figyelek a nyújtásra.
Az időm 1:32:16 lett. Ez első hangzásra gyengébb, mint az előírt tempó (1:30:40 lenne), de mivel volt 75 m szint a futásban, azt min. plusz fél km-nek tekinthetjük a tempó szempontjából (persze a naplóba ettől még 16 kerül), így bőven belül vagyok.
De nem adtam még fel a lassulási tervemet. :) A jövő héten sem fogok erőlködni, és bármikor kész vagyok levenni a tempóból. Igazán csak pár hét múlva derül ki, hogy elhibázott-e a tempóválasztás.
