Szevasz Bunkó!
Tudom, mostanában nagyon elhanyagoltam mindent. Az egyetlen és számomra örök lovaglást leszámítva. Tudom, megígértem, hogy a verseny után fogok megint futni. Fogok is! Csak egy kicsit talpra kell állnom. Úgy érzem magam, mintha egy turistabusz ablakából szemlélném a világot. Van mindenki, és vagyok én. Teszem a dologom, de ez más, mint régen.
A verseny sem sikerült felhőtlenül. Csaba nem tudott jönni, és így nem volt ugyanolyan. Nem a segítség, hanem a csúnya nézése miatt. Hiányzott. Héru is zizzent volt, nem ment szép kereken, ahogy otthon, meg máskor. Na, még így is 60% fölött voltunk, amin fölöttébb csodálkoztam. Jövő héten nem megyek el a versenyre, rengeteg dolog jött közbe.
Kicsit aggódom, mert  már második napja kelek úgy föl, hogy minden izmom fáj, beleértve a nem létezőket is, teljesen indokolatlanul. Rettenetesen fáradt vagyok, és hőemelkedésem is van. Ezért akartam lemondani az edzést is tegnap. Na, szerencsére nem tettem. Edzés alatt tök jól éreztem magam, de amint újra leültem, megint fájt mindenem. Remélem, csak Bib hozott valami vírust haza az oviból, nem valami komoly kezdete.
Na, most, hogy kiírtam magamból sok mindent, kedvem lenne futni menni. Sajnos most nem tudok, mert Bibbel egyedül vagyok, és egy óra múlva indulunk Tahiba versenyre. (Fancsi, Kitti). De ÍÍÍGÉREM, DÉLUTÁN FUTOK EGY LAZÁT. Ugye jössz velem?