Ahogy az egyik sofőrünk mondta, az életünk olyan, mint a GPS. Pontosabban: eltervezünk valamit az életben, mint ahogy a GPS megtervezi az utat. Ha másfelé megy az ember, mint a GPS mutatja, akkor jön az újratervezés. Az életünkben is, ha valami másfelé megy, mint ahogy mi elterveztük, akkor nekünk is újra kell tervezni az életünket.

Nekem most a futást kell újraterveznem. A térdfájásom enyhült, tegnap este vettem be utoljára Diclofenac tablettát, viszont a holnapi futást nem merem bevállalni, ez az 1 hete tartó térdfájás elgondolkoztatott.  Hamár nem fáj gyógyszerek nélkül sem a térdem, újra elkezdek futni, de csak nagyon rövid távokon, és csak fokozatosan fogom emelni a távot és az edzésszámot is, a dombfutást kihagyom (nem mintha eddig olyan sokat futottam volna dombra ). Bevallom, elgondolkoztam azon, hogy többet nem futok, de ez a gondolat a térdfájásom csökkenésével kiszállt a fejemből. Államvizsga után elmegyek egy ortopéd szakorvoshoz, szeretnék valami bíztatót hallani, hogy nincs nagy gáz a térdízületeimmel. Azért titokban attól félek, hogy azt fogom hallani, hogy találjak más sportot magamnak.

Szombat óta fáj a térdem. Nem éles, nem erős fájdalom, de fáj, ha behajlítom, és fáj, ha teljesen kinyújtom a lábam. Akkor nem fáj, ha enyhén behajlított helyzetben van. Teljesen kinyújtott állapotban nem tudok ráállni a bal lábamra, mert olyan bizonytalannak érzem a térdem, kicsit fáj is. Szakorvos lesz a vége, de most ezer dolgot el kell intéznem, + munka + álamvizsga, nem sok időm van orvoshoz menni. Majd államvizsga után, ha addig nem javul. A futást egyelőre felfüggesztem. A rakpart futáson még gondolkodom. Annyira szeretnék menni. Ha nem fáj nagyon, belevágok. De ha fájni fog, nem futom végig.

Kicsit utánaolvastam a neten néhány dolognak. Azt olvastam, hogy érdemes alacsonyabb pulzuson futni. Bár nincs pulzusmérőm,  azért érzem, hogy milyen gyorsan ver a szívem. Próbáltam lassabban futni, olyan sebességgel, amin még nem túl szapora a pulzusom. Kicsit zavart, hogy így lassabban futok, mint eddig, de azt észrevettem magamon, hogy lassabban futva jobban élvezem a futást, és már nem zavar, hogy szinte mindenki lehagy, amikor futok. Szombaton megyek a rakpartra futni 10 km-t, jó lenne 1 órán belül célba érni. Valamikor régen 54 perc alatt futottam 10 km-t. Akkor minimális edzéssel teljesítettem, persze közben majdnem meghaltam. Azért érzem magamon, hogy öregszem, ma már nem tudnám ezt megismétlni.

2 hét kihagyás után végre megint futottam. Bár kísértett a gondolat, hogy elmenjek futni korábban, de most kivételesen az eszemre hallgattam, és megvártam, amíg szinte elmúlik a köhögésem. Így kicsit meg is erősödtem, mert a betegség azért csak legyengíti az embert. Futás közben kicsit fájt a jobb térdem, nem tudom miért, eddig sosem fájt. Futás óta nem érzek fájdalmat a térdemben, remélem nem lesz semmi baja. Bevallom, nagyon jó érzés volt újra futni, már hiányzott, a futás végére azonban kicsit elfáradtam, pedig nem is futottam olyan nagyon sokat.

Úgy mennék futni, de ez a szörnyű köhögés... Nem így terveztem ezt a hetet. Pont hétfőn határoztam el, hogy rendszersen eljárok futni, és hetente legalább háromszor. Mikor múlik már el ez a nyavajás köhögés??