Ahogy az egyik sofőrünk mondta, az életünk olyan, mint a GPS. Pontosabban: eltervezünk valamit az életben, mint ahogy a GPS megtervezi az utat. Ha másfelé megy az ember, mint a GPS mutatja, akkor jön az újratervezés. Az életünkben is, ha valami másfelé megy, mint ahogy mi elterveztük, akkor nekünk is újra kell tervezni az életünket.

Nekem most a futást kell újraterveznem. A térdfájásom enyhült, tegnap este vettem be utoljára Diclofenac tablettát, viszont a holnapi futást nem merem bevállalni, ez az 1 hete tartó térdfájás elgondolkoztatott.  Hamár nem fáj gyógyszerek nélkül sem a térdem, újra elkezdek futni, de csak nagyon rövid távokon, és csak fokozatosan fogom emelni a távot és az edzésszámot is, a dombfutást kihagyom (nem mintha eddig olyan sokat futottam volna dombra ). Bevallom, elgondolkoztam azon, hogy többet nem futok, de ez a gondolat a térdfájásom csökkenésével kiszállt a fejemből. Államvizsga után elmegyek egy ortopéd szakorvoshoz, szeretnék valami bíztatót hallani, hogy nincs nagy gáz a térdízületeimmel. Azért titokban attól félek, hogy azt fogom hallani, hogy találjak más sportot magamnak.