Bozót Dolina 56 beszámolójától megihletve, jobb későn, mint soha alapon.

Még március 31-én szombaton történt. Kb. 20 km töltésen való kocogós futási képességgel úgy döntöttem, hogyTenkes 30. Itiner szerint szint: 1225 m.
Busszal mentünk. A terv az volt, hogy amíg a többiek lenyomják a 20 km-t én beérek a 30-ról. Azaz 5 óránbelüli időre számítottam. 20 km utáni szenvedéssel.

Alapprobléma: Ha felrakom a szemüveget nem látom az utat, ha nem rakom fel nem látom az itinert.
Megoldás: Majd lesz valahogy.
A kezdet: Túrony. Mindenki egy irányba indult, így én is felkocogtam egy lassan emelkedő földúton, majd kb 1 km után vissza a rajtba. Itt megkerestem a jó irányt és kinéztem az utat az első pontig.Át az úton, a túloldalon a zöld jelzésen, kezdetben az úttal párhuzamosan. Nem láttam sehol a zöld jelzést, aztán meg rossz irányba is küldtek volna, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok balra az úton és majd valahol átvágok az ösvényre. Később nyugodt körülmények között már láttam, hogy előbb jobbra kellett volna menni és csak később fordul vissza az útvonal. Ezt a terepen még felrakott szemüveggel sem észleltem.
Nagy gondot nem csináltam belőle, jókedvűen kocogtam.  Végül is még 1 km kerülő sem lett volna, de ... Csarnóta előtt úgy gondoltam nem futok be a faluba a zöld jelzésig, hanem levágom toronyiránt. Így hát belekavarodtam a hegy lábánal elterülő kertek, szőlők közé, és némi kalandozás után messze a pont fölött értem el a kék jelzést. Innen lefuttottam a zöldig és alig több, mint 1 óra alatt máris 3,65 km-nél és 75 m szintnél tartottam.
A következő pontig még egy km sem volt a táv, 100 m emelkedővel. A pont jól látszott a Nagy-hegy csúcsán. Kényelmesen, elgondolkozva kocogtam a bevezető lassú emelkedőn, míg észre nem vettem, hogy már lefele haladok. Elfutottam a meredeken felvezető elágazás mellett. Ez nem volt könnyű, mert egyrészt tudtam, hogy van, másrészt egyértelmű volt. Sebaj, átkocogtam a felszántott réten és máris araszolhattam a fel a magosba.

A pont előtti lihegést kihasználva, elővettem az itinert, majd rezignáltan megkérdeztem a felfelé haladó túratárstól, hogy nem találkozott-e egy szemüveggel. Beletörődő kocogás közben pásztáztam lefelé az utat. A szemüveg a hegy lábánál a szántás elején csillogott. Na, akkor végre egyenesben vagyok állapítottam meg.  Visszakocogtam  a szántáson, hogy lihegve meg-megállva lépésben felvonszoljam magam a csúcsra.

Némi frissítés után sziklás gerincen vezetett az út. Kisebb huplikkal, de lefelé. A kék jelzésen haladtunk.Egy betonutat keresztezve egyhén felfelé. A következő pont kb 5 km-re volt, elég jól regenerálodtam.Elértem egy rétre.

A kék jelzés kicsit furán állt a fán. Lépesre váltottam, szemüveget, itinert elővettem. A szöveg olvasásához meg kellett volna állnom így csak a térképet néztem. Bár jelzést nem láttam, de jobbra kellet felvágni a meredekre. Kicsit másztam, majd úgy döntöttem, hogy visszamegyek a fához. Nem volt szerencsém, mert éppen jött két srác, akik tudták a tutit. Úgyhogy töketlenkedtünk legalább negyed órát. Végül elindultam vissza lefelé. Aztán ők is jöttek. Az út  a furcsán jelzett fa mögött folytatódott. Igencsak meredek volt. Egyszercsak elkezdtek görcsöt kapni a terheléstől a lábujjaim.  A pontig utolértem az előttem haladó párt. Innen 2 km szintben a Máriagyűdi állomás. Ez egyben a maratoni táv célja is volt. Meg ki tudja még mi. 10,62 km 372 m szint. 22,60 km-nél ide még vissza kellett térnem. Ami azt jelentette, hogy nagyon bele kell húznom, ha a 20-asokal együtt szeretnék beérni. Hiszen itt már találkoztam az előörsükkel. Nekik már 12 km-ük van, sétálva, nekem 10 futva :)
A pecsételés közben hallom, hogy valaki azt mondja: Nyertél egy pólót! Ahogy tovább vánszorogtam: Halló, 30-as válassz egy pólót! - Hohó ez én vagyok :)
Frissítés után pólóval az egyik kezemben indultam tovább.Később a pólótól görcsölgettek az ujjaim. Rövid ideig egy maratonistával kocogtunk, aztán megnéztem az itinert és visszafutottam, majd feltámolyogtam 50 m magasba a Kálváriára. A következő pont 3 km/250 m. Igyekeztem figyelni, hogy most már ne tévesszek. A végén azért jól jött, hogy szembe találkoztam egy 15 km-en indult ismerőssel, és fixáltuk a poziciót. Néhány méterre voltam a keresett K+ Z- elágazó előtt. Rövidesen a pincesoron a táv felénél jártam, szintben és távban is. 6 km-en át nem sok minden történt, csak az akasztódombnál ismerkedtem össze egy látszólag helyismerttel bíró sporttárssal. Később ez a látszólag visszaütött :(
Szépkúton kissé hosszabban megálltam. Egyrészt inni, másrészt a vádlim görcsölgetett. Kaptam Mg tablettát.
A következő pont sima ügy: 1200 m a már ismert Máriagyűdi állomás sárga jelzés. Majd jobbra fordul. Talán ott kicsit később. Már kellett volna, talán a balkanyar után. Nem látok jelzést, de az imént megismert sporttárs szorgalmasan jön utánam. Mi ez az út itt? Gyerünk vissza. Helyiekkel találkozom. Mondom elnéztem a leágazást, lefutottam eddig meg eddig. Ez a plusz egy km már nem hiányzott. Egy, - mosolyognak -  van az kettő is.
Máriagyűd. Az ismerős  már a padon üldögél. Igaz elindult utánam, de aztán gyorsan vissza fordult. Viszont a kettővel korábbi, horhos vége, pontot nem találta. Még jó, hogy nem együtt mentünk. Közben a második pont után lehagyott gyalogló túratárs kiindul a pontról. Mi még beszélgetünk egy kicsit, majd én is indulok. Felfele már támolygok, lefelé kocogok. Távolságot becsülni képtelen vagyok. Emlékszem egy meredek mászásra. Fönt együtt lihegtünk egy idős túrázó hölggyel. Jól esett a szél hűvöse. Vagy az nem is itt volt?
 Eszembe jut az otthoni indulás előtti az útravaló: Medvehagyma nélkül haza se gyere! Hazatelefonálok:Ezt el lehet felejteni. Ismét lefelé, összeszedem magam, kocogok.Hoppá! Hajladozó alakok az út mentén. Mi van? Medvehagyma. Teletömöm a Bp maratonon kapott, erre a célra elhozott tornazsákom.
Bisse 26 km. Cseng a telefon. Mindenki bent van, rám várnak. Nem tudom mennyi az idő. A gyalogló tempóm nem rossz. Sokakat utolérek,de van akit hiába nézek ki eltűnik a távolban.

Beérek. Átöltözés közben: Már itt vagy? Későbbre vártunk. Nézek, úgy tűnik nem gúny. Megnyugtat, hogy a buszon is elismerést érzek, szemrehányást egyáltalán nem.
Kissé nehezen sántikálok haza. A busz 20 m-re állt meg :). Kutyasétáltatáshoz felveszem a MBT cípőmet. Nem vált be, de most jól jön. Más izmokat mozgat.
Hogy minek írtam le mindezt? Pláne ilyen hosszan.  Hátha máskor okosabb leszek? Nem tudom. Hajlok arra, hogy így volt jó. Csak azért kéne jobban koncentrálnom, hogy legközelebb másokat ne várassak meg.