Az egész úgy kezdődött, hogy lekvárt akartam főzni. Főztem is, őszibarack lekvát vagy másfél hónapja, de valamiért kitaláltam, hogy bodzából is akarok csinálni, mert olyat még úgyse ettem.

Galopp régóta el akart vinni a Fóti Somlyóra, így összekötöttük a kirándulást, a bodzaszedést, meg a családlátogatást (mivel Galopp anyukája Fóton lakik).

Kezdjük azzal, hogy nehezen bírom a hegymenetet, bazi nagy párában még rosszabbul. A fóti kopasz domb tetejére erősen nem kaptam levegőt, viszont erősen hányingerem lett. Sebaj, szép volt a kilátás. A budai oldalt beterítő hatalmas fellegekre. Mikor rájöttünk, hogy egyre homályosabban  látszik a Megyeri híd, elindultunk lefelé. Út közben szedtünk bodzát (ha-ha ez a könyebb része a dolognak!), majd Galopp anyukájánál kaptunk bablevest. Innen vonattal némi kavarás (hugomnak szülinapi ajándék vétel, bérlet vásárlás, stb...) után haza.

A továbbiakat csak erős idegzetűek próbálják meg utnam csinálni! :)

A hazaérés pillanatában pecsételődött meg a sorom, de ezt akkor még nem tudtam. Lelkesen nekiálltam megmosni a bodzát. Aztán leszemezni, mert ugye a szára az nem köll.

 Olyan másfél órával később (a bodza fele még a mosdókagylóban) megemlítettem Galoppnak, hogy nézze már meg a neten, mennyi cukor is kell ebbe a lötyibe. Olyan fél órával később (akkor már 2 órája szemeztem a bogyókat a szárukról) ondja, hogy több verzió is van 40-től 80 dkg cukorig kilónként. Ja, meg az egyik említi, hogy a végén át is kell passzírozni, mert sok a magja. Itt már voltam abban a stádiumban, hogy erre csak annyit reagáljak: Passzírozza a halál!

A 80 dkg cukor is veszett soknak tűnt kilónként. (Sok is lett volna, mert a kilónként 40 dkg is sok lett... Szerintem.) Olyan óra és némi pihenés, illetve Galopp segítsége után 2,2 kg mosott, szemezett bodzabogyó állt rendelkezésre. Namost, ha valaki ruhát, fakanalat, fazekat, egyebet szeretne festeni, mert megúnta a színét, ajánlom a bodzalekvár főzést. Veszett  egy színe van, s ráadásul nem is jön ki túl könnyen.

Tehát fazékba bele a bogyó, 4 deci víz rá (ez is sok volt) meg kb. 90 dkg cukor. Hamarosan megtapasztaltam milyen cuki kis gejzíreket tud alkotni a felszínen összeállt bogyó az alul fortyogó vízzel. A netes receptek szerint 60 perc alatt elkészül a lekvár. Ezt tuti bogyótisztogatás nélkül értik, de sehol nincs leírva. Nosza, nekünk volt vagy 2 óra, mire a kulimász elkezdett sűrűsödni. Azért tettem bele egy kiskanálnyi zselét, meg egy kiskanál nátrium-benzoátot. Ha már ennyit szenvedtem vele, meg is örünék ha megromlana. :)

Lett 4 üveg lekvár, meg egy pici. Ma reggel a picit megkótoltam. Hát izé... Túl cukros lett az egész. A magjával viszont nincs gond, olyan, mintha egy marék pirított szezámmag is lenne a cuccban. :D A színe viszont eszméletlen. :)

Közben felhomályosítottak, hogy citromot is kellett volna tenni bele. Hát, ha legközelebb rászánom magam majd lesz benne citrom is. Most már mindegy! :) Esetleg felhasználás előtt kutyulok bele egy kicsit.  De hogy felért egy edzéssel az biztos! :) Ha valaki unatkozik próbálja ki, kevesebb cukorral, némi citrommal, s akkor tök jó lesz.