Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 633 749 km-t sportoltatok
Paff
24 órás VB, Szöul
Gandi | 2008-10-23 18:52:08 | 8 hozzászólás
A verseny számomra sajnos nem úgy alakult, ahogy előzetesen terveztem. Szerettem volna magamhoz képest egy igazán jó eredményt elérni, számszerű célom is volt (200 km), de a pálya minősége áthúzta a számításaimat. Az előzetesekből még az hírlett, hogy 2 km-es körön rendezik majd a bajnokságot, és részben beton, részben műanyag burkolatú terepen, ám az utolsó hetekben kiderült, hogy a pálya kisebb, ráadásul sok-sok kanyarral tarkítva, és a felülete végig betonburkolatú. Ez utóbbi, amitől nagyon aggódtam, és nem is alaptalanul.

Szép, meleg napra ébredtünk a verseny napján. Reggeli után kivonultunk a pályára, saját frissítőhelyet az amerikaiak és az írek között kaptunk. Kísérő híján alaposan kikésztettünk mindent az asztalkára, hogy ne kelljen sokat keresgélni. A délelőtti 10 órai rajt után elég sokáig meleg volt a levegő, sokat kellett inni, locsolni, és felavattam az LJtől kapott sótablettát is (bevállt :-)). Próbáltam inkább csak sósakat enni, és a központi frissítőről nem inni. Tartottam a központi ellátmányon kapható víztől, mert az tavaly már okozott gondokat nekem Madridban. Így én mindig az asztalunknál ittam, ahová levittünk több liter ásványvizet. Sokat segített az amerikai frissítőcsapat, mert mindig feltöltögették a poharakat a két literes palackokból, ráadásul többször kérdezgették, segíthetnek-e valamiben, igazán kedvesek voltak!

A gondok a 8. óra környékén kezdődtek, amikor megfájdult a bal forgóm. Nagyon korai volt még az ilyen jellegű fájdalmakhoz, ezért felkerestem az egyik masszőrt, hátha tud valami csodát művelni. Sikerült is csodát művelnie, mert a következő néhány körben nem fájt, de egy óra elteltével ugyanott tartottam, csak addigra már a jobb bokám is rázendített, ezért újra kiálltam ugyanahhoz a masszőrhöz. A forgómon ismét segített, de a bokámmal sajnos nem tudott mit kezdeni, így az fájt továbbra is. Újabb néhány óra, és kiálltam egy másik masszőrhöz, hátha ő meg majd a bokámat rakja rendbe. A másik masszőr az valójában két masszőr volt, és nem törődtek azzal, hogy mire panaszkodok, egyszerre kétoldalról nekem estek, és végiggyúrtak a fülem tövétől a kislábam ujjáig mindenhol :-) Persze jó volt, de a konkrét bajaimon nem tudtak segíteni. Néhány kör után odakéredzkedtem az amerikai csapat orvosához, aki egyébként magyar származású, és nagyon jó masszőr/gyógytornász (sorra járultak hozzá azon a soron a kanadaiak, svédek, stb. és mindenkit talpra állított), csavargatott, tekergetett, ropogtatott, a forgómat ő is ismét rendbe rakta, de a bokám továbbra sem javult semmit. Azt már tudtam, hogy a sok-sok masszőrlátogatás rengeteg időt elvett, és a 200 km-es álmomnak messziről integethetek, de a folyamatos futásért továbbra is próbáltam küzdeni.

Valahol a 16. óra környékén kezdett el a fájdalom az achillesembe is sugározni, és akkor kezdtem el érezni a térdeimet is. Ezen a ponton úgy döntöttem, a futást nincs értelme tovább folytatni, mert a tavalyi kanadai tapasztalatokból kiindulva egy-két óra futás után ebből egy maradandó sérülést lehet összehozni. Sérülést nem akartam, ezért két választásom volt, vagy kiállok a versenyből, és segítek frissíteni a fiukat, vagy a pályán maradok, és gyalogolok, ameddig tudok. A gyaloglás ment, mert a gyaloglépéssel nem terheltem annyira fájdalmasan a bokámat, és a kanyarokat is könnyebb volt bevenni. De nem volt könnyű döntés, hogy a futóverseny utolsó harmadát végigsétálom, vagy kiállok. Ezen a hezitáló ponton a svéd Anders lendített túl, aki akkortájt már legalább egy órája sétált, és mellémérve mintha a gondolataimban olvasott volna, mert azt mondta: ha már nem tudsz futni, gyalogolj, ha már gyalogolni sem tudsz, gyalogolj akkor is. A következő másfél órát együtt gyalogoltuk hát, beszélgettünk. Kihasználtam az alkalmat, és meséltem neki az UB-ről, sok-sok szépet J Azt ígérte, majd egyszer eljön, különösen, hogy nem én vagyok az első, akitől jókat hallott róla. A verseny csúcspontja, ha lehet így fogalmazni, számomra talán az volt, amikor a 19. órában csatlakozott hozzám Irina Koval. Valójában Edit után érdeklődött, de aztán ott maradt mellettem sétálni, mert egyéb okok miatt ő sem tudott/akart futni tovább. Megkérdezte, gond-e nekem, ha együtt gyalogolunk a verseny végéig. No már hogy lenne, nekem a megtiszteltetés :-) Innentől gyakorlatilag végigcsacsogtuk a hátralévő 5 órát, de mindemellett tempósan gyalogoltunk. Az edzője befrissített engem is, valami meleg, gyümölcsös csodaitalt kaptam, de a nevét sajnos nem sikerült megjegyeznem. Mindenesetre finom volt, és nem voltam utána éhes. És az utolsó órákhoz kötődik még egy számomra örökké emlékezetes pillanat, mikor Irina kezdeményezésére hátulról két oldalról belekaroltunk Inagaki Sumie japán futónőbe. Róla annyit kell tudni, hogy a verseny 20. órájáig vezette a női mezőnyt, utána viszont sérülés miatt már csak sétálni tudott, de nem hagyta el a pályát. Így, összekarolva sétáltunk néhány száz métert, és közben kattogtak körülöttünk a fényképezőgépek. No nem miattam, de én is ott vagyok :-) Hát, ha másért nem is, ezért a pillanatért mindenképp érdemes volt átutazni a fél világot :-).

Számomra az a tanulság, hogy kerülnöm kell a betonos pályákat a jövőben. A verseny után eléggé bedagadt a jobb bokám, jegeltem, vizesborogattam, mostanra már rendbejött. Ez nem túl jó ahhoz képest, hogy ezt az állapotot kb. 130 km futással, és kb. 40 km gyaloglással értem el. Mindemellett bízom benne, hogy csak évek kérdése, és meg fognak erősödni az izületeim is kellőképpen. Most ennyit tudok, ennyire vagyok képes, ez a realitás, és egyáltalán nem vagyok csalódott!

A verseny rendezése egyébként a tavalyi kanadai rendezéshez képest kiemelkedően jó volt! Voltak persze kényes kérdések, pl. a mobil wc problémája, de törekedtek a helyzet jobbítására, még ha nem is sok sikerrel. A koreai emberek pedig elképesztően jó szurkolók. Ennyi embert lelkesen szurkolni a kordon mellett ultraversenyen én még nem láttam. Késő éjszakáig kinn voltak, és már hajnalban szivárogtak vissza szurkolni. Ott szurkolt pl. Lupus alteregója is, csak ázsiai arccal :-)
 

UB álom
Gandi | 2008-10-02 08:21:08 | 3 hozzászólás

Tegnap este megkaptam az e-mailt, hogy jövőre újra UltraBalaton. Megdobbant bennem valami, azt éreztem, és éjjel a következő álom követte:

Alával lenn vagyunk Tihanyban. Illetve nem is Tihanyban, hanem a Balaton befagyott jegén lovasszánozunk. Ala irányít, hajtja a lovakat. Tiszteletköröket megyünk, én pedig ülök a hintóban, és átszellemült arrcal bámulom az apátságot. Közben van egy esküvő is, ott a jégen. Sajnos arcokat nem láttam, csak annyit, hogy a mennyasszony egy bundás kucsmaszerűt visel a lábán, és ahová lép, ott elkezd olvadni a jég. Megkérdeztem tőle, nem fél-e, hogy elsüllyed. :-) Aztán gratuláltunk, és otthagytuk őket. Mielőtt hazajöttünk volna, megkértem Alát, hogy kocsikázzunk még végig Tihany főútján. Miközben ott megyünk, Atom telefonál. Elújságoltam neki, hogy éppen Tihanyban kocsikázunk, és egyszercsak vidáman kiállt, hogy nézzek le balra. Hát Atom a feleségével egy vastag hálózsákban feküdt a belső-tó felé néző domboldalban, és gyönyörködtek a panorámában. Atom persze közben nyomkodott valami Ipodot, és kapcsolatban volt a külvilággal. A felesége pedig megmutatta néhány tűzománc edénykéjét…

Hát eddig az álom. Arra már rájöttem, hogy valószínűleg összemostam az Atom, és Farkas házaspárt, mert ez a tűzománcos meg egyéb kézügyességes mutatványokról Anna jut eszembe. Továbbá a hálózsákos, éjszakai jelenetek is valahogy Farkas tavalyi SM futásához, és Sárvárhoz kötődhetnek. De határozottan Atom arca volt, és az ipodozás is inkább rá vall.

Aztán arra is rájöttem, hogy lehet, hogy ez az esküvő pedig valami olyasmit takar, hogy elrabolja majd egy asszony valamelyik kedves futócimboránkat…

:-)

UB
Gandi | 2008-10-01 21:19:09 | 3 hozzászólás

Mától lehet nevezni a 2009-es UltraBalatonra.

Valami ismét megdobbant bennem :-)

2017-08 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (1 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-10 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-06 hó (2 bejegyzés)
2010-05 hó (2 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (1 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-06 hó (2 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2008-12 hó (1 bejegyzés)
2008-10 hó (3 bejegyzés)
2008-09 hó (1 bejegyzés)
2008-07 hó (1 bejegyzés)
2008-06 hó (2 bejegyzés)
2008-05 hó (1 bejegyzés)
2008-04 hó (2 bejegyzés)
2007-12 hó (4 bejegyzés)